Youngji: Tegnap volt a gólyabál az egyetemen. Természetesen az én drága bátyám, Jackson is jelen volt. Mert hát hogy is hagyhatna ki egy ilyen eseményt? Ahol ennyi "jó csaj gyűlik össze". És természetesen én vagyok az, aki a másnapos, szipogó lányt kikíséri a lakásunkból, mert a bátyám rohadtul eltűnt mellőle reggelre. (Csak azzal nincs tisztában, hogy miután lefeküdtek, a tesóm mindig mellém jön át aludni, mert neki a csaj csak szexre kell, semmi másra.) Sóhajtva nézek a mostani áldozata után. Aranyos lány volt, és butának sem tűnt, mint a legtöbb. Iszonyatosan sajnálom. Visszamegyek a szobába egy pohár vízzel, majd ahelyett, hogy meginnám, leöntöm vele a még mindig hortyogó bátyámat. - Ébresztő Jackson! Takarodj kifelé az ágyamból!Bűzlesz, úgyhogy ha lefürödtél, utána az ágyneműmet is kimoshatod. - közlöm vele durcásan.

Jackson: Esküszöm, idén dupla annyi jó csaj jött az egyetemre, mint tavaly - természetesen azért tudom, mert mind megvolt. Nekem ne lenne? Ugyan kérem, Rólam, Jackson Wangról van szó. A külvilág csak annyit lát, hogy állok az italos pult mellett és látszólag közömbösen nézek végig a társaságon, pedig ha tudnák, hogy éppen annak a dögös szőkének a seggét bámulom... Nos, nem lepődnének meg. Elvigyorodom egy pillanatra, majd lehajtva a maradék whisky-met elindulok a dögös szőke felé, és leszólítom. Aztán innentől már csak képek villannak fel, egy csomó koktél, alkohol, a lány nevetése, még több alkohol, még egy nevetés, de ő azt hiszem már vörös volt. A lakásunk ajtaja, az ágyam nyikordulása, idegesítően nyávogó hangú nyögések, határozottan emlékszem, hogy elélveztem és... ennyi. Fordulnék át a másik oldalamra, hallom, hogy a húgom magyaráz valamit, de csak félálomban morgok rá valamit, és öt perc múlva azt érzem, hogy az arcomba locsol egy pohár vizet, mire felpattanok de a hirtelen mozdulattól és az éles fájdalomtól, ami a fejembe hasít, én pedig leesek az ágyról. - Atyaúristen, eszednél vagy? Mit ordítozol? Hát ezt érdemli a bátyád? - fordulok Youngji felé kiskutya szemekkel, hátha megszán, de ehelyett csak gyilkos pillantásokat kapok. - Jól van, jól van, megyek fürdeni... - veszek ki egy törölközőt a szekrényemből és néha a falnak támaszkodva közelítem meg a fürdőt.

Youngji: Fintorogva nézek Jackson után. Ha tudná, hogy szerintem mit érdemelne! Néha komolyan kezdek félni, hogy én vagyok az egyetlen nő a földön, akit normálisan tud kezelni. Engem az élete árán is megvédene, és tudom, hogy imád, de... akkor miért bánik így másokkal? Tényleg nem jelentenek számára többet egyetlen baszásnál? Annyira el tud ezzel keseríteni! Amíg ő zuhanyzik, én készítek neki másnaposság elleni levest, majd lehúzom az ágyneműmet, én pedig leülök elmajszolni a két pirítósomat fokhagymával. Mivel felszedtem pár kilót a nyári szünetben, most le kell adnom, mielőtt neki kezdünk a szezonnak. Bizony, a sport szakosok élete nem könnyű. Kemény diéták, folyamatos edzések. De legalább azt csinálom, amit szeretek.

Jackson: Húsz perccel később, már újra tisztán, illatosan és dögösen jövök ki a fürdőből, csak egy alsót és egy rövidnadrágot felhúzva, és a konyhából áradó illatok elárulják nekem Youngji hollétét is. Meglátok az asztalon egy hatalmas tál levest, mire odasunnyogok a madáreledelét majszoló húgomhoz, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy boldog kiáltással egybekötve átölelem és nagy cuppanós puszikat adok az arcára. - Hát tudtam, hogy te sosem hagynál cserben, bíztam benne, hogy te még szeretsz, ó köszönöm, köszönöm! Te leszel mától az egyetlen nő az életemben, én édes Youngjim! Még főzöl is rám, hát nálad jobb húgot el sem tudok képzelni! - ajnározom ironizálva fennhangon és drámaian Youngjit. Az irónia csak félig-meddig igaz, valóban imádom őt, képes lennék golyó elé ugrani érte. Fogalmam sincsen néha, hogy mihez kezdenék az én kis húgocskám nélkül; egyrészt éhen halnék, az tuti.

Youngji: Szememet forgatva mosolyodom el, majd ütöm meg karját, hogy üljön már le enni. - Ha sokáig vered itt a nyálad fölöslegesen, nem lesz mivel enned. - öltök rá nyelvet, majd figyelem, ahogy eszik, hiszen az én kajám már rég elfogyott. Ahogy tenyerembe támasztott fejjel bambulok, egyszer csak elkezd egy ravasz terv formálódni bennem. - Jackson... Te ugye akárkit meg tudsz hódítani, ha akarsz?

Jackson: Teli szájjal nézek Youngjira, majd ahogy lenyelem a falatot kapásból válaszolok. - Ez még kérdés? Hát természetesen. Komolyan Youngji,csak nézz rám! Ki ne akarna engem, Jacksont, az egyetem legjobb pasiját? Feleslegesen ne kérdezz édes húgom - vigyorgok rá, majd eszem tovább a levesemet. Esküszöm, Youngjinál jobb szakácsot nem hordott még a Föld a hátán. Még csak körülbelül az ötödik falatot eszem, de a fejfájásom már szinte nem is létezik, pedig reggel még meg akartam tőle halni. Fogalmam sincs, mennyi szart ittam össze, de vodka és whisky volt benne, az tuti.

Youngji: Mindent megteszek, hogy ne röhögjek fel ezen a válaszon. Oké, a szüleink nagyon jól neveltek minket, mert egyikünk sem szenved hiányt önbizalomból, de Jackson... nos mondjuk úgy, hogy gimi vége óta enyhén elszaladt vele a ló. - Oké, Drága bátyám. -idézem őt -Akkor ezennel itt helyben felteszem a jövő havi teljes zsebpénzemet arra, hogy tudok mondani egy olyan személyt, akit sosem kaphatnál meg. - nézek rá kihívó mosollyal, elégedetten. Ha ezzel nem ugratom be, akkor semmivel sem.

Jackson: Ahogy meghallom ajánlatát, elvigyorodok, de drága húgomat ismerve nevetve válaszolok. - Az egész havi zsebpénzedet? Ez érdekesen, hangzik, na hadd halljam, ki az? De egyet ne felejts el - nézek komolyan a szemébe. - Meg kell ütnie a mércémet, nem mindenki érdemli ki csodálatos személyemet, nem dugok meg akármilyen bányarémet, úgyhogy, ha valamelyik tanárunkat forgattad a fejedben, ez esetben, köszönöm Youngji, de jól megvagyok a saját zsebpénzemből is. - eszem tovább a levesemet. Majd még kitalálta volna, hogy hódítsam meg Mrs. Hongot, a tanári kar legöregebb és legrondább tagját. Nem, azért ennyire nem kell az a zsebpénz, hiába néztem ki magamnak pár új cuccot Boy Londonban.

Youngji: - Mit szólsz hozzá? - keresem ki a mobilomból Markot, Jinyoung nagy barátját, akiről pár napja mesélt nekem, és véleményem szerint gyönyörű a srác. - Megüti a mércédet, édes tesóm? - húzom fel kérdőn szemöldökömet, még vidámabban vigyorogva, ahogy látom, hogy a kanál fél úton megállt a szája felé. Hmm, azt hiszem végleg megfogtam a kis Mr. Egy-éjszakás-kalandot.

Jackson: Felém mutatja a telefonját, én pedig egy pillanatra lefagyok. Elkérem a telefont, és jól átvizslatom a képet, de akárhogy nézem, sehol nem látom, hogy a képen lévő személynek lenne melle. Felnézek húgomra, ő pedig elégedetten és gúnyosan elmosolyodik, így visszanézek a telefon képernyőjére. - Ez egy srác - állapítom meg, letéve a telefont és eszem meg az utolsó cseppig a levesemet. - Mihez kezdjek egy sráccal?

Youngji: - Hát, kérlek, például... hódítsd meg, csókold agyon a tökéletes ajkait, dugd meg... miért nekem kell ezt tudnom?! - háborodok fel, visszavéve a mobilomat. - Te vagy a Kandúrok Királya, nem én! - forgatom meg ismét szemeimet. - Egyébként nem tudtam, hogy akadály lenne nálad az az aprócska tény, hogy nem lányról van szó. Szóval eddig tartott Jackson Wang hihetetlen csábító vonzereje. Kár érte... - teszek úgy, mint aki lemondott a témáról, és felállok, hogy kimenjek a konyhából.

Jackson: Hitetlenkedve nézek húgom után, majd betéve a mosogatóba a tányéromat, követem a nappaliba, és kiveszem a telefonját a kezéből, és levágódom a kanapéra, hogy jobban megnézzem magamnak. - Most komolyan, emiatt a srác miatt kellene buzivá válnom? Meg egyáltalán mi biztosíték van arra, hogy jobban szereti ha fasz van a seggében, mintha ő dug valakit? - nagyítok rá a srác arcára a telefonon. Komolyan mondom, jól néz ki. Akár tényleg bevállalnám anélkül is, hogy fogadnánk. Helyes, lyuk van rajta, innentől kezdve jöhet. Tíz percig bámulom legalább a képet, majd leteszem magam mellé a telefont. El kell ismernem, elképesztő szemei vannak a srácnak. - Na? Várom a válaszokat, komolyan kérdeztem.

Youngji: - Te utolsó paraszt! - kapom fel az egyik díszpárnát, és elkezdem püfölni, amíg már torka szakadtából nem ordít, hogy hagyjam békén. - Tudod mit? - fújom ki hajamat az arcomból, eltéve a mobilomat. - Mark rohadtul jobbat érdemel nálad. Akármennyire is szeretlek Jackson, egy utolsó paraszt vagy érzelmi szinten. - harapok alsó ajkamba, hogy a haragtól és csalódottságtól ne könnyezzek be. - Felejts el mindent, amit mondtam, és folytasd úgy az életed, ahogy eddig. De nekem ne panaszkodj, ha majd egyedül fogsz meghalni!

Jackson: Oké, nem számítottam rá, hogy a saját húgom, lényegében megver - egy díszpárnával, de attól még megvert. Felállok a kanapéról, majd magamhoz ölelem Youngjit, meglepett, hogy ennyire magára vette, amit mondtam. - Jó, elismerem, ez tényleg paraszt volt, de te is tudod, hogy nem ilyen vagyok valójában - simogatom meg haját. - Áll a fogadás, meghódítom... Markot, ugye? Időkorlát van? Mesélj nekem róla egy kicsit - ülök vissza a kanapéra, az ölembe húzva Youngjit. - Oh és... mi történik, ha nem sikerül meghódítanom? - fura ezt így kimondani... már maga a szó önmagában többet takar, mint egy egyszerű dugást.

Youngji: Utálom, amikor ilyen cuki, mert képtelenség tovább haragudni rá. Vállára hajtom a fejem, miközben átölelem nyakát. - Utállak... - motyogom, csak hogy tudja. - idő korlát... legyen egy hét. Ha tényleg akkora sármőr vagy. - kuncogok. - Mesélni pedig nem tudok, mert én sem ismerem. Jinyoung oppa legjobb barátja, ennyi az össz infóm róla. - vonok vállat. - És ha elbuksz... akkor egy évig nincs semmi csajozás. Meg kell ígérned! - pöckölöm meg orrát.

Jackson: - Egy hét? - akadok ki. - Youngji, egy srácról van szó, nem gondolhatod komolyan! Minimum két hetet kérek, ez így fair! - nézek rá megütközve a határidőn és... a feltételen is egyúttal, de... - És akkor... akkor ha nem sikerül megfektetnem, egy évig nincs csajozás. Rendben, megígérem - azt hiszem, elkezdtem parázni. Nekem, akinek minden ujjára jut egy csaj, minden este... nekem, meg kell egy srácot hódítanom. Ha elbukom... azt hiszem súlyosan kielégületlen leszek.

Youngji: - Jól van, legyen. Kapsz két hetet. - állok fel öléből nagy kegyesen. - Amúgy annyi még, hogy Mark atlétika szakon van, szóval ha holnap keresnéd, akkor arra fogod megtalálni, cukorbogyóm! - nyomom össze kezeimmel arcát, majd amikor már nyüszít a kellemetlen érzéstől, kacagva elengedem, és elszökkenek tőle, úgy dobok felé egy puszit. Ennyi. Nyertem. Nem lesz több csaj egy évig.

Jackson: Tenyeremmel arcomat masszírozom, és magam elé meredve próbálom kitalálni, hogy mi a szarhoz kezdjek, hogy induljak neki, úgy mégis. Jackson baszd meg, dögös vagy, de nem gondolkozol sosem. Utolsó reményként felmegyek az egyetem honlapjára és megnézem az atlétikások órarendjét, hátha... És igen! Gimnasztikai alapok IV. és Egészségnevelés és elsősegély! Ez a két óránk együtt van, ráadásul az elsősegély heti háromszor a gimnasztika heti négyszer. Akkor ebben a félévben talán harmadjára be kellene menni az órára, hátha meg is lesz a félévem. Aztán... aztán majd kiderül. Annyira gáz talán nem lesz, elvégre, könyörgöm, Rólam van szó, és azért majdnem maximális pontszámmal vettek fel. Majd aztán Markot is meg kell győznöm arról, hogy Jackson Wang a legjobb.

Mark: Ez a nap is úgy kezdődik, mint a többi. Beballagok az egyetemre, kikerülöm a kapu előtt bagózó tömeget, nem veszek tudomást a faszfej srácok beszólongatásairól és füttyögéseiről, amiért ki van húzva a szemem, majd beérve az épületbe, levetem magam Jinyoung mellé, aki megint elmélyülten hallgat valamit, közben aprókat mozduló testtel. Lefogadom, fejben megint egy új koreográfiát készít. Tipikus tánc szakos. Elvigyorodva bököm meg hasát, mire kipattannak szemei, és összerándul. - Annyeong chingu! (안녕 친구= Helló barátom)- intek neki, a lehető legártatlanabb fejjel, hátrébb tolva kicsit homlokomon a sapkámat.

Jinyoung: Reggel beérve az egyetemre, az első dolgom, hogy a portáról felvegyem a pendrive-ot, amit tegnap hagyott itt nekem a tanárunk, mondván, hogy három nap múlva kéri a kész koreográfiát papíron, rajzírással, szakszöveggel, plusz be is tudjam mutatni, Köszi. Levetem magam az aulában az egyik kanapéra, csatlakoztatom a telefonomba a pendrive-ot, és lehunyt szemmel hallgatom, és próbálom érezni a zenét. Kellemes dallam, erős ütem, gyorsított négynegyeddel, váltakozva háromnegyedes ütemmel. Próbálom elképzelni, a mozdulatokat, így ülve, és már a koreográfia negyede megvan fejben, amikor valaki hasba bök én pedig összerezzenve nyitom ki a szememet oldalra nézve, ahogy Mark vigyorog rám a szokásos mosolyával. Elmosolyodom és leveszem a fejhallgatómat, közben rosszallóan csóválom meg a fejemet. - Mark... sosem fognak békén hagyni, ha nem szoksz le a szemceruzáról. Nagyon jól áll, édesem, de csak neked akarok jót, hogy ne szekáljanak halálra. Jut eszembe, ettél ma már?

Mark: - Reggel van, Jinyoung, könyörgöm! - fintorodok el. - Nem szokásom reggelizni. Amúgy meg leszarom, hogy mit mondanak mások, én szeretem így magamat, és ez a fontos. - vonok vállat. - Különben meg, ne velem törődj, hanem életed szerelmével! - öltök rá nyelvet. Jinyoung ugyanis a nyáron sikeresen összejött végre az ének szakos Jaebummal, akivel már tavaly óta szemeznek, de egy éven át nem tudtak mit kezdeni egymással, most viszont dúl a láv ezerrel. Iszonyat édesek együtt, bár néha hülyén érzem magam kicsit mellettük.

Jinyoung: - Jól van már... - fordulok el tőle, enyhén elpirulva. Jaebum a barátom, és ének szakos, így sajnos csak egy közös óránk van, így, hogy én tánc szakos vagyok. Ráadásul az az egy órám is szabadon választott, miatta vettem fel. Tudom! De... Na nem, most nem fog ezzel lekoptatni, mindig eltereli a témát Jaebummal. - Attól még enned kell. Lassan kezdődik az órám, meg neked is most lesz egészség órád, vagy mid. Óra után fussunk össze! Nem menekülsz a reggeli elöl! - mosolygok rá gyorsan, majd intve neki rohanok a harmadikra. Fél perc alatt necces lesz felérni és átrohanni az épület másik felébe. Mert miért is lenne az első szembejövő üres teremben óra, rögtön a földszinten, ugyan, minek is az...

Mark: Lemondóan sóhajtok. Jinyoung meg az ő anyai ösztönei! Isten kegyelmezzen Jaebumnak mellette! Magamban vigyorogva indulok el a saját termem felé, ami szerencsére csak itt az első emeleten van, rögtön balra az első terem. Nem nagyon nézek senkire. Nincsenek igazán barátaim a szakról, úgyhogy csak kinézem magamnak a leghátsó sor legbelső székét, beverekedem odáig magam, és lepakolom magam mellé a cuccomat, hogy még véletlenül se tudjon senki se leülni mellém.

Jackson: Nagyjából már kiterveltem, hogy hogyan is közelítsem meg Markot, és igen, az része a tervemnek hogy huszonöt percet kések az óráról. Bekopogok, majd pár "elnézést a késésért" közben gyorsan végignézem az osztályt és kiszúrom leghátul, legbelül Markot... hát nem tűnik egy túl szociális típusnak, még el is barikádozza magát. Na nem baj, kettővel mellette van hely, levetem magam, majd előveszek egy füzetet, és úgy csinálok, mint, aki jegyzetel, de "sajnos" a tizenötödik percben lefejelem a padot. Áhá, már értem, miért nem jártam be órára. Bár ez csak hozzásegít a tervemhez, jelen esetben. Nem alszom el, de egyszerűen nem tudok koncentrálni és írni.

Mark: Felhúzom szemöldökeimet, amikor Jackson Wang besétál az órára szerény 25 perc késés után. Igen, ismerem Jacksont, még akkor is, ha ő a létezésemről sem tud. Ki nem ismerné a suli legnagyobb Casanováját? Bár... szerintem Casanova sokkal normálisabb volt az ő korában, mint most Jackson, de ez pusztán személyes meglátás. Amúgy meg gőzöm nincs, mit keres itt a srác. Eddig ha három órán bent volt, akkor sokat mondok. És most sem úgy néz ki, mint aki nagyon tanulni jött, hiszen alig negyed óra múlva kidől a padon. Barom. Minek rontja itt a levegőt, ha csak aludni jön? Vannak emberek, akiket sosem fogok megérteni...

Jackson: Végül nagy nehezen az óra utolsó tíz percében próbálok odafigyelni. Ja hogy jövőhéten zárthelyi. Ebben csak az a vicces, hogy még ez a tény is a kezemre játszik, hiába nem tudok szart se. Végre befejezi a tanár a szövegelést, én pedig pakolom el a füzetemet, de a kiszemeltem kiviharzik mellettem, esélyem sincs megszólítani, így utána kell rohannom, így már kicsit nyilvánvalóbb, az amúgy is klisés szövegem. - Hé, Mark! - kiáltok utána a folyosón, és mikor beérem, szemeibe nézek és... oh, ez megkönnyíti a helyzetem. Tehát a srác meleg... jó, mondjuk Jinyoung haverja, mit vártam. - Hé, figyelj, kölcsön tudnád adni a jegyzeteidet? Két nap múlva zh, és szerintem neked is feltűnt, hogy nem túl sokat voltam bent órán. Szóval... megkérhetnélek? Egyébként Jackson vagyok, Jackson Wang - amúgy minek mutatkozom be? Biztosan ismer, ha meleg, az ő köreikben is viszonylag népszerű vagyok. És érezze magát megtisztelve! Tudom a nevét, és szépen kértem, nem utasítottam vagy csak elvettem a jegyzeteit. Youngji ha látna, el sem hinné, hogy én vagyok.

Mark: Döbbenten pislogok rá. Honnan tudja a nevem? Most komolyan elkérte a jegyzeteimet? Mit gondol, én miből fogok felkészülni a ZH-ra? - Tudom, ki vagy. - vágom rá, teljesen közönyösen, egy kicsit sem hatódva meg a ténytől, hogy róla van szó. - És bocs, de nekem is szükségem van a jegyzeteimre. Kérd el mástól! - fordítok hátat neki, hogy elinduljak a próbatermek felé, a lyukas órámban próbálva pár gyakorlatot Jinyounggal.

Jackson: Hát ez... hát de... lekoptatott. Három másodpercen belül túlteszem magam az enyhe pofára esésen és megfogom vállát. - Várj már! Holnap reggelre visszahozom, ha gondolod és... egyedül a te nevedet jegyeztem meg a csoportból, te voltál csak szimpatikus... Holnap gimnasztikánk is együtt van, ha gondolod, akkora visszahozom, komolyan - nézek szemeibe, kezemet még mindig a vállán hagyva. - Csak lemásolom, és visszaadom - ilyenkor egy csaj már az ágyamban feküdne széttett lábakkal, én meg... jegyzetekért könyörgök... De a szemei... élőben még szebbek mint a képen, pláne, hogy ki van húzva. De nem említem meg, ő srác, őt nem lehet bókokkal levenni a lábáról... gondolom. Már azt is soknak éreztem, hogy ő az egyetlen szimpatikus és akinek tudom a nevét (mondjuk, ez tényleg így van).

Mark: Mi a...?! Miért nem hagy békén? És mi ez a szöveg? Jó isten! - Jól van. - sóhajtok, csak hogy békén hagyjon. - De ha holnapra nem kapom vissza...! - nézek rá szigorúan. Viszont nem fejezem be a fenyegetést, mert fogalmam sincs, mivel ijeszthetném meg. Bár nem vagyok gyenge srác, biztos vagyok benne, hogy egy verekedésben megállnám a helyem, de jobban örülnék, ha erre nem kerülne sor. Különben meg... mit bámul úgy rajtam? Azt hittem, hogy ő a heterok istene, de úgy néz rám, hogy komolyan kezdek zavarba jönni. Miért ennyire lehetetlenül feketék a szemei??

Jackson: És igen! Ezzel biztosítva, hogy holnap is találkoznunk kell, bár fogalmam sincs, hogy mit fogok neki holnap mondani, de... vissza fogja kapni a jegyzeteit. - Kösz, szépen - mosolygok rá, és szinte észrevehetetlenül megnyalom alsó ajkam szélét, mégis látom, hogy odatéved tekintete. Igen, két hét alatt meglesz a srác. Elveszem jegyzeteit, majd belepillantok a füzetbe. Szóval Mark Yien Tuan, akkor olvasható lesz az írása, a külföldiek általában szépen írnak. Visszanézek szemeibe és látom, hogy enyhén zavarba jött, erről pedig a két helyes kis rózsaszín pír árulkodik orcáin. Elvigyorodom és intek neki, majd sarkon fordulok, és pont velem szemben jön egyetlen húgom, akihez már rohanok is oda, hogy felkapva agyonölelgessem és egy nagy cuppanósat nyomjak az arcára.

Youngji: - Megvesztél?! - sikkantok fel, ahogy Jackson a semmiből egyszer csak előttem terem, és felkap. - Jézusom, Jackson, ne a folyosón, oké? - csóválom meg fejem, kisimítva ruhámat, miután hajlandó volt letenni a földre. - Mitől ez a nagy jókedv? - nézek rá kérdőn.

Mark: Mosolyog, megköszöni a füzetem, és miután még egy pár pillanatig bámult, elmegy. Én pedig csak állok, mint akit fejbe basztak egy medicin labdával, és pislogok utána. Egészen addig, amíg meg nem látom egy bájos lánnyal, akit felkap, és megpuszil. Mint akit képen öntöttek egy nagy adag jeges vízzel, úgy fordulok sarkon, elszáguldva a próbaterem felé. Mark Tuan, te nagyon hülye, komolyan egy múló másodpercig megfordult a fejedben, hogy Jackson Wang, a Kanok Ura, téged akar? Erről mélyen hallgatni fogok Jinyoung előtt.

Youngji: - A jegyzetfüzetére alapozva akarod azt állítani, hogy nyeregben vagy? - horkantok egyet, lesajnálóan nézve rá. - Édes istenem, Jackson, ez még tőled is szánalmas! - nevetek röviden. - Lehet, hogy Mark meleg, de ennyivel még nagyon nem érted el, hogy beléd zúgjon. Ó, és azt elfelejtettem mondani, hogy két hét múlva én fogok lezsűrizni, hogy tényleg beléd szeretett-e! - bököm homlokon. - És tudod, hogy milyen jó emberismerő vagyok! Ha megpróbálsz átverni, vagy rávenni a srácot, hogy játsza meg magát, észre fogom venni, szóval meg se próbálj csalni. - figyelmeztetem komolyan.

Jackson: - El fogom érni, hidd el. És belém fog szeretni. Vehetsz nekem egy kávét, megengedem, ma még nem reggeliztem és nincs nálam pénz. Holnap visszahívlak - mondom, ahogy besétálunk a büfébe, és a pultnál állva meghallok egy nevetést. Egy kegyetlenül aranyos, gyönyörű hangú nevetést. Hátrafordulok, hogy megtudjam, ki nevetett, és szinte rögtön megpillantom Jinyoungot és vele szemben Markot, aki felnevet és... ez az ő hangja. Ahogy rám pillant Mark, visszafordulok Youngji felé és... Mi a halált csinálok?! Én nem szoktam csak úgy... elkapni a tekintetemet senkiről, ha tetszik, ha nem. Jackson, mi a szar van veled?

Youngji: - Még meg is hívatja magát. Beszarok a pofátlanságodon, Jackson Wang. - borzolok a hajába, de persze veszek neki kaját is, meg kávét is. Mégis csak a testvérem, vagy mi.

Mark: Nem hiszem el! Azt hiszem ma van a balszerencsés napom. Gondoltam, ha Jinyoung lerángat a büfébe, hogy egyek valamit, akkor már nem futok össze többet Jacksonnal. Tévedtem. Amikor pedig hátra néz, egyenesen rám... Jó ég! Oké, azt hiszem sejtem, miért döglenek utána a csajok (meg pár meleg srác is). Tényleg iszonyat dögös, és van egy olyan nézése, amitől szinte egyből a torkomban érzem a szívemet. Mély lélegzetet veszek, hogy lenyugodjak. Oké, Mark, ne ess bele. Hetero, és hírhedt seggfej is. Nincs szükséged ilyesmire.

Jinyoung: - Hé,Youngji! - pillantom meg kedvenc dongsaengemet [fiatalabb testvér vagy barát] a pultnál, de ahogy elnézem a bátyjával van. Visszanézek Markra, és látom, hogy a szeme sarkából figyeli Jacksont. És vörösödik. Ajjaj... ha Marknak megtetszett Jackson... az baj. - Mark, majd beszéljünk - nézek szemeibe, és felállok, amikor ideér, de Jackson már sehol. Átölelem és kihúzok neki egy széket. - Mi újság, régen beszéltünk. Bátyád?

Mark: - Bátya? - kerekednek el szemeim, amint meghallom Jinyoung szavait. Abban a pillanatban kimegy a fejemből, hogy azt mondta, beszélni akar velem, és pusztán az a tény érdekel, hogy ez a lány itt nem Jackson újabb partnere. Valamiért elvigyorodom ettől a hírtől.

Youngji: - Igen, Jackson a bátyám. - mosolygok a srácra, akinek iszonyat édes vigyora van. - Youngji vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - hajolok meg felé. - Amúgy jól vagyok, köszönöm kérdésedet édes. - simogatom meg Jinyoung karját. - Már kezdtelek hiányolni, gondoltam is rá, hogy valamikor összefuthatnánk inni egyet, vagy ilyesmi.

Jinyoung: - Az biztos - mosolyodom el, közben rájövök, hogy én vagyok a világon a legnagyobb marha. Nem akartam, hogy Jacksonba belezúgjon. Jackson legjobb tudomásom szerint hetero, ha pedig Mark után érdeklődik... át fogja baszni, teljesen egyértelmű. - Nem értem, hogy lehet ekkora seggfej bátyád, már ne is haragudj. Mintha nem is lennétek testvérek - próbálom menteni a menthetőt.

Jackson: Ahogy megkapom a szendvicsemet és a kávémat, egy puszi tesóm arcára, és tőlem szokatlan módon órára megyek és nem lépek le rögtön. Az a Mark gyerek... nagyon helyes a mosolya és nagyon szépek a szemei. Mi a szar van velem, ennyire akarom Youngji pénzét? Mi a szarra költeném, különben is? Mondjuk a Boy Londonos full cap meg a táska... Hát igen, azért mindent megér. Beülök anatómiára és... jegyzetelek. Mondjuk egy személyi edzőnek fontos, és én is az leszek egyszer...

Youngji: - Nem akkor seggfej, csak... Szereti játszani az eszét. - fintorodom el. - Bár a csajozását én sem támogatom, elhiheted. - sóhajtok nagyot. Hiába, a tesómról van szó, mindig azonnal védem, még akkor is, ha jogosan kritizálják.

Mark: Gyanakodva nézek Jinyoungra. Most miért kezdte el váratlanul szapulni, amikor az előbb még arról folyt a szó, hogy elmenjenek valahova inni? Talán miattam aggódik? Ismerem már annyira, hogy tudjam, szereti ő eldönteni, mi jó nekem, és mi nem. Ha lehetne, megóvna minden pofára eséstől, mert azt hiszi, attól nekem jobb lesz. Pedig a saját kárán tanul az ember. Elmosolyodva hajtom le a fejem. Ha azt hiszi, pofára fogok esni, nem ismer eléggé. Nem vagyok akkora barom, hogy belezúgjak egy heteroba. Még akkor sem, ha az illető kurva dögös.

Jinyoung: - Ha te mondod... - vonok vállat. - Holnap suli előtt ráértek? - nézek felváltva Markra és Youngjire. - Van egy tök normális kávézó, innen nem messze, kezdhetnénk ott a reggelt. Bocsi, de egészen estig óráim meg próbáim vannak egész héten, kurva szarul sikerült felvenni az óráimat... - nézek rájuk bűnbánóan. Ez természetesen Jaebum hibája. Próbáljatok ti ellent mondani egy félmeztelen, Im Jaebumnak, aki mosolyogva nyújtja feléd a kezét, hogy "csak egy menet, ígérem, vigyázok, és a tárgyak megvárnak". Hát persze... Im Jaebum és az egy menet... és a tárgyak valóban megvárnak, de a helyek nem...

Mark: - Én még mindig nem vagyok az a korán kelő típus, szóval ezer bocsánat, de majd a suliban max összefutunk napközben. - nézek rá bocsánatkérően, amiért kihagyom a reggeli találkozást.

Youngji: - Részemről viszont oké. - vigyorodom el lelkesen. - Hozhatnád a barátodat is, most már igazán megismerném végre személyesen! Folyton csak mesélsz róla, meg időnként látom elrohanni a folyosón, de kíváncsi vagyok, milyen. Bár ha őt választottad, rossz ember nem lehet. - bököm oldalba játékosan Jinyoungot.

Jackson: - Abból dugás lesz - vigyorgom, ahogy visszaérek óráról és pont elkapom a beszélgetésük végét. és átkarolom Youngji vállát. - Jinyoung - biccentek felé, majd oldalra fordítom a fejemet - Szia Mark - mosolygok rá. Hál' istennek a tanárnak el kellett mennie valahova, így csak háromnegyed órát tartott meg a másfél helyett. - Na, de, hova is kellene elhoznia Jaebumot? Hova megy az én Youngjim az engedélyem nélkül? - vigyorgok rá és adok egy puszit az arcára. Érzem, hogy Mark figyel, de most nem fogok ránézni; azok a szemek veszélyesek, gond nélkül el lehet bennük veszni.

Youngji: - Holnap reggel együtt kávézunk a srácokkal óra előtt, de ez téged csak ne érdekeljen, te iskola kerülő álomszuszék! - ütöm gyomorszájon, hogy leszálljon rólam. Persze csak puszta testvéri szeretetből.

Mark: Komolyan mondom, a szívem majdnem kiugrik a helyéből, amikor a semmiből bukkan fel ismét. Mi a szar ő?? Valami isten verte szellem?? És csak úgy oda köszön. Mintha legalábbis nem ma beszéltünk volna először. Jézusom. Ez a srác komolyan veszélyes. Minél hamarabb le kell lépnem innen, de ha elmenekülök, akkor Jinyoung még jobban gyanakodni fog, ezért csak póker arccal ülök a seggemen.

Jackson: - Mi az, hogy iskolakerülő, most is itt vagyok nem? És mindenki örül nekem, főleg az a három csaj ott a másik asztalnál. Kár, hogy pont leszarom őket - fordítom el a fejem, ahogy ideintegetnek. Dögösek voltak, sőt, szerintem azt a szőkeséget fektettem meg, de... valaki most jobban érdekel. Mármint most más a cél, és ahhoz nem szabad másokkal flörtölnöm, de konkrétan nem érdekel. Igen, így pontos a meghatározás. - Jövök én is kávézni, szerintem. Akkor hamarabb vissza tudom adni a jegyzeteidet, ha az neked is jó, Mark - fordulok a gyönyörű mosolyú és szemű sráchoz, aki most csak bámul maga elé az asztalra. Nem figyel egyáltalán, ezért vállára teszem kezemet, mire megugrik de rajta hagyom tenyeremet, és újra megkérdezem, hogy jó-e neki, ha holnap reggel visszaadom a jegyzeteit, kávézásnál. Nem tudom nem bámulni a szemeit...

Mark: Összerezzenek, amikor hozzám ér. Jó ég, komolyan nem értem mi bajom van! Bár most ráfoghatom arra, hogy csak elbambultam, azért lepett meg az érintése. Viszont, mikor felfogom, mit kérdez. Nem! Kizárt, hogy én erre igent mondjak. Nem kelek fel csak azért... - Oké. - nyögöm ki, mire képzeletben pofon vágom magamat. Elment a maradék józan eszem?? Érzem, hogy Jinyoung tekintete lyukat éget a halántékomba. Ezért alapos fejmosást fogok kapni, és minden oka meg lesz rá.

Jackson: Rámosolygok és bólintok, de a tenyeremet teljesen véletlenül vállán felejtem. Hihetetlen a srác, szinte érzem, hogy remeg, ajkait pedig idegesen harapdálja. Azokat a rózsaszín aj...ajjajj de rossz helyen jár az eszed Jackson, te csak érd el két héten belül, hogy beléd szeressen, fektesd meg, Youngjitól vedd a pénzt és vedd meg a nyomorult sapkádat és a táskát. Pont. Ennyi a feladat, nem pedig az, hogy indokolatlanul hosszú ideig bámuld azokat a csokoládébarna szemeket, a mosolygós, vastag rózsaszín ajkakat, amelyek talán a világ egyik leggyönyörűbb mosolyáért felelősek. Szóval ne ezekre figyelj. Meg a hangjára se, ami enyhén rekedtes,és elképesztően illik az egész sráchoz. Jackson baszd meg, miért beszélsz magadban, meséld már el? Miért nézed még mindig Tuan szemeit? - Azt hiszem... ma nem lesz több órám - szakítom el róla végre a tekintetemet, hogy Youngji és Jinyoung szúrós pillantásával találkozzam. - Megyek, lemásolom a jegyzeteket, hogy időben kész legyek... Szia édes húgom - ölelem magamhoz és adok egy puszit homlokára, majd intek a fiúknak is, és leveszem Mark válláról a kezemet és otthagyom a társaságot.

Youngji: Hát... el kell ismernem, a tesóm tényleg tud valamit! Mark és közte már most vibrál a levegő, pedig tuti, hogy három mondatnál többet nem beszéltek ma még egymással. Ha ezt így folytatja, csúfosan el fogom bukni a fogadást, amiben biztos voltam, hogy megnyerem.

Mark: Ha Jinyoung és Youngji nem lennének itt, én most azonnal kiterülnék az asztalon, és el fél órán át meg sem moccannék, csak emészteném magamat a nyomoromban. De te jóságos szűz mária, képzeltem, vagy tényleg bámult, de úgy, hogy konkrétan levegőt venni is elfelejtettem?? Mi a szar?! És... és... azok a huncut szemek! Komolyan, minden perverz gondolatát ki lehet olvasni belőlük, hogy a rosseb vinné el! És verjenek agyon a saját sminkkészletemmel, de esküszöm, hogy azokban a perverz gondolatokban én szerepeltem! Nem lehet, hogy csak képzeltem. Hiszen akkor miért fogta volna végig a vállam, amikor rohadtul semmi értelme nem volt, hogy ott tartsa a kezét?! Uramatyám... azt hiszem megbolondultam.

Jinyoung: Villámokat szóró szemekkel nézek Jackson után... Nem hiszem el, komolyan. Teljesen magába fogja bolondítani Markot és ennek nagyon nem lesz jó vége. - Ne haragudj édesem, de nekünk most mennünk kell, pattanok fel mosolyogva és ölelem át Youngjit. - Akkor holnap a kávézónál nyolckor. Mark, gyere - húzom fel a teljesen elalélt srácot és rángatom magammal a táncterem felé, ahol megállítom és magammal szembefordítom és vállaira teszem kezemet. - Mark, Mark figyelj ide. Nem zúghatsz bele, ő Jackson. Nem akar tőled semmit, ha pedig mégis, az maximum a seggedben kimerül egy éjszaka erejéig. Ne szeress bele Mark, neked fog fájni, ismerlek... - borzolok bele kicsit hajába. Ha Jackson elveszi az eszét és pofára ejti... ki fogom kaparni a szemeit és kiherélem minimum.

Mark: - Én? Jacksonba? Ne nevettess! - erőltetek egy nevetést, de Jinyoung csak még mérgesebben néz rám, amitől elkeseredetten sóhajtva adom meg magam, neki dőlve a falnak, úgy támasztva hátra fejem, és behunyva szemeimet, amitől egyből Jackson arcát látom magam előtt. - Nem akarok, hidd el... Pontosan tudom, hogy milyen. Azt is, hogy mi lesz a vége. De csak egy napig... csak ma hagyj álmodozni. - nyitom ki szemeimet, ajkamba harapva nézve rá esdeklően. - Ígérem, holnapra összeszedem magam, jó?

~~*~~

Jackson: Este hat körül járhat az idő, ugyanis a bejárati ajtó csapódását hallom és húgomnak ma ötig voltak órái, de én az órát nem figyelem. Ja, hogy mi kötötte le ennyire a figyelmemet? Mark jegyzeteit másolom lassan öt órája, de még így is van legalább tíz oldal, és ijesztően lekötött az, amit írtam. Köze sincs a figyelmemnek ahhoz, hogy kinek az édesen lufis kézírását másolom éppen, és természetesen az enyhe parfüm illatnak sincs hozzá köze, ami a füzetből árad, és amilyen illata volt ma a tulajdonosának. Jézusom, meg fogok bolondulni - fejelem le az asztalt, szinte teljes erőből. Oké, új élmény volt, holnaptól tényleg a feladatra koncentrálunk, addig kiverem a fejemből, hogy mennyire vonzó is a srác külseje. A személyiségét nem akarom tudni, érzem, hogy túl aranyos, egyszerűen csak... nem akarom tudni...

Youngji: - Szia bátyó! - köszönök be neki, mire látom, hogy az asztalán fekszik. - Mi jót csinálsz? - lépek mögé, majd felhúzom szemöldökömet, ahogy meglátod a kinyitott füzeteket előtte. - Nem mondod, hogy tényleg lemásolod az egészet? Azt hittem csak lefényképezed, vagy bescanneled. - hüledezek. - Nem semmi... Viszont! Nagyon ügyes volt, ahogy ma elintézted, hogy Mark jöjjön reggel velük kávézni. - kuncogok. - Egészen meglepett, mennyire könnyen beadta neked a derekát. Fáj kimondanom, mert a pénzem forog kockán, de jól csinálod. A kis tüncibogár láthatóan érdeklődik irántad. Bár a cél azért még messze van. - veregetem hátba, félig elismerően.

Jackson: - Édes húgom... úgy látszik elfelejtetted, hogy a bátyád maga Jackson Wang, aki mindenkit meghódít, mint kiderült, nemre való tekintet nélkül - vigyorgok Youngjira. - Most láthattad a mestert egy hosszú bevetés közben, mert egy csajt általában tíz percig tart az ágyamba dumálni, de mivel Marknak a szívét is el kell nyernem, nem csak a seggét... muszáj bevetnem a méltán híres sármomat - nevetek fel. - Kezdhetsz spórolni húgocskám, mert bőven a két héten belül enyém lesz a srác segge, sőt, belém fog zúgni, mint vak ló a szakadékba, és akkor a pénzed nálam landol, amit én piszok gyorsan el fogok költeni - nevetek újra, hátradőlve a székemen, nyújtózva egyet.

Youngji: - Beképzelt majom! - vágom tarkón úgy, hogy előre bicsaklik tőle feje, majd nyelvet öltök rá,a mikor felháborodva fordul hátra. - Addig jár csak a szád, amíg rá nem jössz, hogy Markot nem lesz olyan könnyű beetetned! Lehet, hogy bejössz neki, de szerelmes csak akkor lesz beléd, ha elhiteted vele, hogy többre vágysz, mint egy dugás. De sajnos... - állok már az ajtójában. - Neked az nem megy. - vonok vállat, elhúzva számat, majd kacagva átfutok a szobámba. Valahol legbelül mégsem vagyok olyan magabiztos, mint mutatom.

Jackson: Ebben az egy kijelentésben csak egyvalami zavar engem: jelenleg az nem megy, hogy csak egy dugásra gondoljak, semmi többre, hiába próbálom ezzel etetni magamat és a környezetemet. Meg akarom ismerni Mark Tuant, de el kell érnem, hogy egy hét alatt belém szeressen, és az ágyamba csaljam, utána pedig marad egy hetem arra, hogy azon dolgozzak, hogy kiszeressen belőlem. Nem tudom jelenleg, hogy melyik a feladat nehezebb része, mert muszáj, hogy maximum csak egy dugás legyen belőle, mert határozottan nem vagyok buzi. Én Jackson Wang, az egyetem legdögösebb pasija, és nőcsábásza, ezt a "hírnevet" pedig fent kell tartanom. Ha Markot sikerül megfektetnem, akkor az egész iskola ismerni fogja a nevemet, nem csak a buta libák... Ha Markot leveszem a lábáról, akkor bárkit el tudok csábítani.

Mark: Egész éjjel alig aludtam. Áh, dehogy is azért, mert Jackson Wangról álmodoztam, ugyan! Másnap reggel jóval korábban is kelek, mint szoktam. Az öltözködés most sokkal több időt vesz igénybe, mint általában. Egyszerűen semmiben sem tetszem magamnak. Végül egy szaggatott halvány kék farmer mellett döntök, egy fekete ujjatlan, kissé mélyebben kivágott fölső, és hozzá a kedvenc piros-fekete kockás ingem, aminek az ujját 3/4-ig feltűröm. Kihúzom a szemeimet, bezselézem a hajam, aztán beteszem mind a négy fülbevalómat. Végül nem is festek olyan szörnyen. Még mielőtt elindulnék, utoljára belenézek a tükörbe, és elismétlem magamnak: Nem érdeklődöm Jackson Wang iránt! Bólintok egyet határozottan, majd elindulok a reggeli találkozóhely felé.

Jackson: Reggel az ébresztőm zavaró csörgésére kelek és kávéillatra... Ránézek a mobilomra, ami fél hetet mutat. - Hát én nem vagyok normális - zuhanok vissza a párnáim közé, majd még pislogok egyet az íróasztalom felé... a füzet! Rögtön éberebb leszek és a szekrényemhez megyek, hogy átöltözzem. Felveszek egy farmert, meg egy teljesen egyszerű, mintha nélküli fehér pólót és a szürke pulcsimat. Pont jó. Kimegyek a konyhába, ahol Youngji meglepett pillantásával találkozom. - Tudom, tudom, én sem hiszem el, hogy felkeltem. Igazából lehet, hogy megkérlek, hogy add oda a füzetét Tuannak, én meg még alszom egy órát - ülök le az asztalhoz, amire nemes egyszerűséggel rádőlök. Végül nagy nehezen feltápászkodom és tökéletesre fejlesztett kivert kiskutya nézésemet elővéve pillantok Youngjira. - Húgi, csinálsz nekem pirítóst? Nem tudok megmozdulni sem...

Youngji: - Ó, istenem, te világok barma! - csóválom meg a fejem. - Rendben, kapsz enni, aztán ha el akarod bukni a fogadást, nyugodtan dőlj vissza aludni, én majd elviszem a füzetet Marknak. - nyúlok is a füzet után, miután betettem két kenyeret pirulni a pirítóba. Valóban meglepő, hogy tényleg felkelt, de úgy látszik, jobban kell neki a pénzem, mint eleinte mutatta.

Mark: Mikor megérkezek a kávézóba, még alig vannak bent emberek, így nem nehéz kiszúrnom Jinyoungot és Jaebumot, ahogy éppen... hevesen smárolnak. Komolyan mondom! Oké, egy eldugottabb asztalnál ülnek, de bárki bejöhet ide, és ugyan olyan könnyen észre veheti őket, ahogyan én is tettem. Jaebum valóban nem bír a vérével, ha a barátomról van szó. Sóhajtva indulok el feléjük, közömbös arccal leülve melléjük, elővéve mobilomat, hogy azon kezdjek el szórakozni, miközben nekik fel sem tűnik, hogy társaságot kaptak.

Jackson: Ahogy nyúl a füzet után, elhúzom előle. - Hát nehogy már hiába keljek fel. Majd odaadom neki. És ugye tudod, hogy imádlak? - nézek fel rá, szinte rajongva, ahogy lerak elém négy szelet vajas-lekváros pirítóst. - Ha hiszed, ha nem, az életemet mentetted meg. Illetve a pénzedet szórod. Jut eszembe, állom a kávédat, tegnap te vettél nekem kávét és szendvicset, szóval ezt most állom - harapok bele második pirítósba. Szinte három falattal el tudok tüntetni egyet, így alig tíz perc alatt végzek is a kajálással. Még gyorsan fogat mosok, majd belevágok a táskámba egy füzetet találomra, mellé teszem Mark füzetét, cipőt és sapkát húzok, és már indulhatunk is.

Youngji: A gyorsan elkészülés nem az erőssége... de most tényleg teper a nyomi. Szusszantva követem, felvéve saját cipőmet, majd bele karolva indulunk el a kávézóhoz. Az utat persze végig hülyéskedjük, ami miatt sokan megbámulnak minket. Tudom, hogy az emberek többsége ugyan azt gondolja, mint Mark is tegnap, hogy egy pár vagyunk. Pedig nem. Csak nagyon jó testvérek.

Jackson: Beérünk a kávézóba és rögtön kiszúrjuk a smároló párost és a kussban üldögélő, kockuló Markot. Istenem, hogy nincs benne annyi, hogy rájuk szóljon... na de, pont ezért vagyok én itt. Nagyot sóhajtva szedem szét a már majdnem szexelő párost, és pont leszarva, hogy nincs köztük hely, én csinálok és beülök közéjük. - Na de fiúk, egy kávézóban dugni, ejnye - csóválom a fejemet majd mosolyogva odabólintok Marknak és az itallapot fognám meg, amikor leesik, hogy mit láttam. Úr isten... úr isten, de magas labda, hogy így kiöltözött, és annyira, de annyira azt akarja, hogy lecsapjam... végül csak, hogy ő is jól lássa, végigmérem szaggatott farmerbe bújtatott lábait, és haladok felfelé, mellkasán és kulcscsontjain végigjártatom a szemem, majd felnézek ismét kihúzott szemeibe, és elmosolyodom. - Jól nézel ki - mondom, majd figyelmemet újra a kávéknak szentelem.

Mark: Elpirulnék... ha képes lennék bármilyen emberi reakcióra. De nem. Csak az állam esik le, úgy bámulom az itallapba merülő Jacksont. Most... komolyan? "Jól nézel ki?" Ennyi? Miután úgy végig mért, hogy komolyan megijedtem, hogy végül mégsem öltöztem fel reggel. Faszkalap. Óriási, hatalmas, címeres faszkalap. Becsukva számat, mély lélegzetet veszek, majd intek a pincér lánynak, hogy szeretnék rendelni. Egy karamellás lattet kérek, majd amíg meg nem érkezik az italom, újra a telefonomba merülök. Bármi, csak ne lássam Jacksont.

Jaebum: - Mi még nem találkoztunk normálisan, ugye? - nézek Youngjire, akiről már sokat hallottam a páromtól. - Im Jaebum vagyok, örülök, hogy végre megismerhetlek. Jinyoung olyan sokat emlegetett, hogy már szinte kezdtem féltékeny lenni. - nevetek, csak hogy megtörjem azt a furcsa, feszült hangulatot, ami Jackson és Mark között alakult ki, alig 3 perc leforgása alatt.

Jinyoung: Nem hiszem el. Mark hisztizik. Hisztizik! Édesem, mit vártál Jacksontól? Az csoda, hogy itt van, és ismerem annyira, hogy csak a reggel miatt nem mondott többet. Legutoljára a gólyaévei alatt láttam őt ilyen korán az iskola környékén. Leadom én is a rendelésemet, ami egy vaníliás latte, míg Jackson egy latte macchiatót rendel, cukor nélkül. Jelentőségteljesen és idegesítően kezdem el bámulni Jacksont, amíg párom bemutatkozik Youngjinak, és valószínűleg hatásos, mert Jackson megjátszott meglepettséggel kapkodja Jaebum és köztem a fejét.

Jackson: - Jaj, ne haragudjatok, nem vettem észre, hogy zavarnék, Jaebum, cseréljünk helyet? És akkor vissza tudsz ülni Jinyoung mellé - mosolygok Jaebumra, aki csak tarkón vág, én pedig vigyorogva költözöm Mark mellé, a szükségesnél közelebb, szinte összeérnek combjaink. -Tényleg, Mark, köszönöm a jegyzetet, életet mentettél, tényleg - veszem elő a füzetét táskámból, és adom kezébe, majd közelebb hajolok nyakához, és beleszagolok. - Igen, a füzetednek is olyan illata volt, mint neked, átvette a parfümöd illatát teljesen. Tetszik, nagyon - mondom szemeibe nézve, majd ahogy kiveszi kezemből a füzetet én tenyeremet térdére ejtem, majd amíg ki nem hozzák a rendelésünket, ott is hagyom.

Mark: Némán veszem át a füzetemet, még mindig sértetten, amiért annyira lazán lekezelt, de amikor keze a térdemen landol, egész testemben megfeszülök. A gatyám ott ki van szakítva! Rohadtul nem az anyagon van a keze, mert miért is ott lenne, hanem a bőrömön, ami most égni kezd érintésétől. Mi a...?! Kétségbe esetten nézek fel Jinyoungra, de már késő, mert ő elveszett Jaebumban, és csak arra képes figyelni, amit párja éppen nagy lelkesen mesél neki. Youngji váratlanul észre vette két barátnőjét, így elnézést kérve oda ment hozzájuk köszönni, én meg... Itt ragadtam Jackson fájdalmasan közeli szomszédságában, és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, hogy megmentsem magam egy heveny szívinfarktustól. Oké, nem vagyok egy beszédes típus, de aki egyszer megismer, azzal könnyedén tudok csevegni bármiről. De most... úgy érzem, az agyam felmondta a szolgálatot.

Jackson: - Miért vagy ilyen visszahúzódó? - veszem el kezemet térdéről, és pillantását keresem, amikor pedig végre rám néz, próbálok ellenállni a pillantásának, de alig megy ezért, amíg senki nem figyel, egy bókkal leplezem, hogy Mark pillantása igen is zavarba hozott. - Mondták már neked, hogy milyen... gyönyörűek a szemeid? Tegnap is, alig tudtam elszakítani a pillantásomat, és most sem megy - legszívesebben végigsimítanék arcán, de azt még nem lehet, még csak most kezdődött a második nap a tizennégyből. Még van rá idő. - Meg akarlak ismerni, Mark - mondom neki, a szokásosnál kicsit mélyebb hangomon. Hiába,még mindig nagyon reggel van.

Mark: Na jó... Most jött el az a pillanat, hogy azt is megkérdőjelezem, megtörtént-e a tegnapi nap, és nem álmodom-e. Mi a franc? Érzem, hogy elvörösödöm, és nagyon utálom magam, amiért ma otthon hagytam valamelyik jól funkcionáló sapkámat. Nagyot nyelek. - Nem, nem mondták még, hogy szép szemem van. - nyögöm ki végre, amióta megjöttem, most először szólalva meg a rendelésen kívül. - A magad fajták inkább cikizni szoktak a szemem miatt, nem dicsérni. - teszem hozzá, némi éllel a hangomban, teljesen figyelmen kívül hagyva utolsó mondatát, mert kezdem biztosra venni, hogy csak szívat. De ha igazam van, akkor ez az eddigi legkegyetlenebb szívatás, amiben részem volt az egyetemen.

Jackson: - A magam fajták? - nevetek a hanghordozáson és a megnevezésen - Ne haragudj, de nekem azonnal feltűnt, már amikor elkértem a jegyzetedet, hogy milyen gyönyörűek a szemeid, el lehet bennük veszni teljesen - mosolyodom el, és felkönyökölök az asztalra, és már fizikai erőfeszítésbe kerül, hogy visszafogjam a kezem, és nem simogassam meg vörös arcát. - Lent a büfében pedig... életemben nem hallottam még olyan édes nevetést, mint a tiéd és nem láttam olyan szép mosolyt sem. Én ilyenfajta vagyok, megmondom, ha valami tetszik. Te erre gondoltál, amikor azt mondtad "magad fajták"? - nézem továbbra is mosolyogva arcát, és pont eddig tudtam magam visszafogni, két ujjammal végigsimítok arcélén. - Milyen puha a bőröd...

Mark: Most nem, hogy elakad a lélegzetem, pont, hogy zihálni kezdek. Nem, ez nagyon nem jó! Egész testemben remegve lököm hátra a székem, éppen akkor, amikor a pincér lány megérkezik az italokkal. Mindenki kérdőn néz rám, még Jinyoung is, aki eddig el volt bűvölve párja által. - Kimegyek a mosdóba. - motyogom, mélyen leszegett fejjel sietve el. Gyönyörűek a szemeim? Édes a nevetésem? Nem, ezt akkor sem lehetne nem úgy érteni, ha nem lennék meleg! Ennél nyíltabb csak az lett volna, ha az arcomba vágja, hogy bejövök neki. Bár... azt mondta, megmondja, ha tetszik neki valami. Jó isten! A mosdóba érve, egyszerűen csak a csempének dőlök, és elkezdem ütni bele a homlokomat. Most vagy hisztérikus röhögésben fogok kitörni, vagy elbőgöm magam.

Jackson: Most vagy konkrétan én váltottam ki belőle ezt a hatást, vagy soha nem bókoltak még neki, jelen esetben nem tudom eldönteni. Jinyoung összeszűkített szemekkel néz rám, de Jaebum egyetlen cirógatásával visszarántja a rózsaszín ködbe, Youngji pedig aggódva pillant felénk, de intek neki, hogy semmi gond. Ellenben én Mark után megyek, mert esküszöm, hogy ez nem normális reakció, amit kiváltottam belőle... és én csak egyre jobban meg akarom ismerni. A mosdóba benyitva ott találom Markot a csempének támasztott homlokkal, és mivel teljesen kiszámíthatatlan, inkább nem ölelem át, csak hátára teszem a kezem. - Valami rosszat mondtam? - kérdezem óvatosan.

Mark: Jackson a lelket is kiijeszti belőlem, amikor megszólal mögöttem. Összerándulva lépek hátra egyet, de sikerül belegabalyodnom a saját lábamba, így majdnem hanyatt vágódom, hacsak Jackson nem kap el. Életemben nem bénáztam még ennyit, mint az ő jelenlétében! - Nem, semmi gond. - állok meg végre normálisan a lábaimon, eltolva magamtól. - Csak... nem aludtam valami jól, ezért... - Ezért mi? Kikészülsz a bókjaitól? Ó, te nagyon hülye, kitalálhattál volna valami értelmesebb magyarázatot is!

Jackson: Álla alá nyúlok, és túl korán, de ellövöm az aduászom. - Nézd Mark, szerintem elég jelét adtam annak, hogy tetszel nekem. Ha zavar a közeledésem, vagy általánosan én, akkor szólj nyugodtan. A híresztelésekkel ellentétben, az a típus vagyok, aki elsőre is megérti, ha azt mondják: nem - engedem el állát, és... borzasztó a tény, hogy egyetlen hazug szó nem szökött ma még ki irányában a számon. Nem akarom ezt a fogadást, Markot akarom megismerni. De ezt Youngjinak nem fogom beismerni. Valahogy pedig vissza kellene hozni az életembe a "csak megfektetem és kész" részét ennek az egész Markos ügynek.

Mark: Álljunk meg egy pillanatra. Jackson Wang... engem akar? Nemnemnemnemnem. Itt valami nagyon nem stimmel. Mégis... Ha nem lennék ennyire gyenge lelkületű... - Nem a közeledésed zavar. - szedem végre össze magam, hogy értelmesen beszéljek vele, miközben megfogom kezét, és elveszem államtól, de nem engedem el. - Még csak nem is te, pedig azt hiszem lenne rá ezer meg egy okom, hogy bajom legyen veled. - mosolyodom el halványan. - Sokkal inkább az, hogy nem tudok hinni neked. Mondj egyetlen jó okot arra, miért kellene elhinnem, hogy a "Nagy Jackson Wang", a suli létező összes nőnemű lényének álma és vágya, pont engem szemel ki magának? Ennek semmi értelme.

Jackson: Elmosolyodom, és egyik kezem tarkójára vezetem. Érzem, hogy megremeg, de nem húzódik el. Szemeibe nézek és lassan közeledek ajkai felé, folyamatosan szemei és szája között jártatva a tekintetem. Alig vagyok öt centire ajkaitól, amikor becsukja szemeit, mosolyom pedig szélesedik. Nem, ennek nincs itt az ideje. Elhajolok ajkaitól, és helyette homlokára nyomom saját ajkaimat. - Soha, senkinél nem gondoltam még ennyire komolyan egyetlen bókot sem, Mark. Az egyetem legtöbb nőjét negyed óra alatt bedumáltam az ágyamba. Elegem van a könnyen kapható libákból és az egy éjszakás kalandokból - mit művelsz Jackson? Elment a józan eszed? És ha a fogadás után kidobod, azt hogy fogja viselni? Várjunk csak... a fogadás... arról szólt, hogy két hét alatt magamba kell bolondítanom, és le kell vele feküdnöm... arról egy szó sem volt, hogy utána dobjam is Markot. Hirtelen sokkal jobb kedvem lesz, és teljesen elfelejtem azt, hogy nekünk ma még óráink is vannak. Mark nyakához hajolok, nem érek hozzá, csak mélyet lélegzek. - Tényleg finom illatod van.

Mark: Őszintén, ha most a békák szaporodásáról tartott volna nekem kiselőadást, azt is jó oknak vettem volna, mert minden porcikám azt akarta, hogy ne csak álmodjak, hanem Jacksonnak tényleg én kelljek. Fogalmam sincs, hogy jutottunk el a tegnapi teljesen általánosan induló napomtól odáig, hogy én most itt remegek a karjaiban, és magamban azért imádkozom, hogy csókoljon már meg végre. Őrület... - Hülye. - nevetek fel a bóktól, mellkasára téve kezem, hogy eltoljam magamtól, de csak annyira futja az erőmből, hogy egy egészen picit hátrébb húzódom, így a szemeibe tudok nézni ismét. - Oké, indok elfogadva. De! Ennek ellenére még gyanakszom, úgyhogy ne is álmodozz róla, hogy én valaha is az ágyad közelében fogok kikötni!

Jackson: Elmosolyodok, ahogy szemébe nézek, és minden rossz érzés nélkül bólintok rá arra, amit mond. Kinek kell táska meg sapka, vagy pénz, ha helyette itt van Mark? Kap egy újabb puszit homlokára, majd elindulok kifelé. - Menjünk, mert szerintem ezek azt hiszik, hogy legalább már ötször megdugtalak valamelyik fülkében - nyitom ki az ajtót, és engedem előre, majd mögötte sétálva visszaülünk az asztalhoz, ahol három pár döbbent szempár fogad minket. - Mi az? - nézek Youngjira. Ezek szerint visszatalált hozzánk a barátnőitől.

Mark: Érzem, hogy Jinyoung úgy fürkészi az arcomat, mintha legalábbis rá lenne írva, hogy mit csináltunk eddig. Egy ideig tűröm némán, de amikor már lüktet egy ér a halántékomon, rácsapok az asztalra, és kissé hangosan kijelentem. - Nem dugtunk, az isten szerelmére! Csak beszéltünk, ennyi. - fújok egy nagyot, majd neki állok inni a kihűlt lattemat, amit így egy húzásra be tudok termelni, hogy aztán megpróbáljam lenyalogatni számról azt a rengeteg habot, ami oda tapadt.

Youngji: Döbbenten nézek hol a bátyámra, hol Markra. Ez nem lehet... ilyen hamar...? Viszont, amikor Mark elkiáltja magát, Jacksonra bámulok óriási szemekkel. Mi a fene?? Ezt hogy csinálta? Markról üvölt, hogy már most oda van érte, pedig alig telt el egy nap. Hirtelen tompa fájdalmat érzek az életemből elslisszanó pénz miatt. Amíg... észre nem veszem, hogyan néz Jackson Markra. Álljon meg a menet! Jól látom, hogy legalább olyan vágyakozva néz rá, mint Mark rá? De... én még soha nem láttam ilyennek a testvéremet.

Jackson: - Jesszusom, inni sem tudsz - nevetem el magam, és odaadom Marknak a szalvétámat, amikor meglátom Youngji pillantását. Oh igen, érzi, hogy az a pénzösszeg távozik a zsebéből... pedig nem fog. Ha lenne rá indok, sem kellene. De... folyamatosan a szememet nézi, főleg akkor, amikor Mark felé pillantok. Nem, az nem lehet... nem bukhattam le előtte ennyire hamar.

Jinyoung: Kételkedve nézek mindkettőjükre, ám amikor Mark elkiáltja magát ledöbbenve nézek Jacksonra. Majdnem fél órát odavoltak. Kettesben. És Mark hátsója még ép? Jackson... hová lettél és ki az, aki teljesen elvette a legjobb barátom maradék józan eszét is? És... nevetve odaad neki egy szalvétát, hogy törölje meg a száját... semmi erőszakos vagy zavarba ejtő közeledés. Félreismertem volna Jacksont és Youngjinak lenne igaza? Jackson mégsem egy akkora seggfej? De Mark... Mark vajon jól vagy?

Mark: Elmosolyodom, ahogy Jackson oda adja a szalvétáját, és miközben megtörlöm számat, végig őt nézem. Jó, tudom, nem kellene, mert így is mindenki ránk figyel, de... Ez a srác most az elmúlt egy óra alatt milliomodszorra olvasztja meg a szívemet, ez nem normális. Mikor megtöröltem magam, a mobilomra pillantok, és elsápadok. - Basszus, elkések! - kapok észbe, hogy nekem ma óráim lennének, és nem, nem azzal fogom tölteni a napot, hogy leülök Jacksonnal egy parkba, és "jobban megismerjük egymást".

Youngji: Jackson... szalvétát ad? Nem csókolja le a habot? Nem használja ki ezt az oh-so-fucking kínálkozó lehetőséget? Ki ül Mark mellett és mit csinált a bátyámmal? Viszont, ez a Jackson sokkal jobban hasonlít arra, akit én igazából ismerek, és ez megmelengeti a szívemet.

Jackson: - Úristen, gimnasztika! - kapok én is észbe, hogy az első óránk közösen van, azért odaadom Youngjinak a pénztárcámat, mondom Marknak, hogy menjen előre, tőlem megszokott, hogy kések, Majd még gyorsan nyomok egy Puszit Youngji mosolygós arcára, Intek Jinyoungéknak, és már rohanok is a tornacsarnokunk felé. Ahogy beérek az öltözőbe, csak Mark van ott rajtam kvül, teljes felszerelésben, én pedig amilyen gyorsan csak tudom, lekapom magamról a pólót, átcserélve és a farmeromat is egy bővebb pamut nadrágra, és már mehetünk is.

Mark: Nem kellett volna megvárnom, és végig néznem, ahogy átöltözik. Mégis, ki lett volna akkora barom, hogy kihagyja ezt a kínálkozó lehetőséget? Meg van az előnye annak is, ha az ember a saját neméhez vonzódik. Bekocogunk órára, és elnézést kérünk, amiért késtünk. A tanár mérgesen végig mér minket, majd közli, hogy büntetésből fussunk le tíz kört a pálya körül. Remek. Majd még hozzá teszi, hogy én minden kör végén szaltózzak is egyet. Csak, hogy ki ne essek a formámból. Még jobb!

Jackson: Látom, hogy nagyon nincs ínyére a büntetés, de mivel én is tudok szaltózni, rákacsintok az első kör végén, és vele együtt ugrom én is. Megvárjuk egymást, és futjuk tovább a köröket és... én még életemben nem élveztem ennyire a büntetést, amiért késtem óráról. Többnyire ma talajtorna elemeket vettük át másfél órában: kézenállás, fejen állás, tarkón állás, guruló átfordulás és annak különféle változatai, és a több, és a többi... A végén még minden nap bejövök, csak azért, hogy lássam Markot. Fogadás... hol nem szarom én azt már le...

Na itt is az első rész, remélem tetszett♡