Reggel hamar felkeltem az ébresztőre. Elmentem fürdeni, majd felvettem a tegnap kikészített ruhát, majd lementem készíteni reggelit és szendvicset csinálni magamnak. Megettem a reggelim majd, felmentem apához, hogy felébresszem és hogy elköszönjek tőle. Még gyorsan az egyik oldaltáskámba raktam két tollat és pár füzetet. 10 perc után megérkeztem és leültem kint az udvaron az egyik padra. Pár perc múlva Luke megérkezett, mellette 7 sráccal.
-- Szia. - mondták kb. egyszerre.
-- Sziasztok. Emily Lockwood vagyok. - mutatkoztam be nekik.
-- Calum Hood, az osztálytársad. - mutatkozott be egy ázsiai srác.
-- Harry Styles, szintén osztálytárs. - ő egy hosszú, barna hajú, helyes srác volt.
-- Ashton Irwin. Úgyszint. - mutatkozott be egy kicsit hosszú hajú, cuki mosolyú srác.
-- A többiek Michael Clifford, Niall Horan, Liam Payne, Louis Tomlinson. Ők vámpírok. - mondta Luke. Így sorrendbe egy szőke hajú srác, egy felállított hajú srác, akinek a haja egyik része szőke, másik barna, egy barna hajú srác és még egy barna hajú srác. Mind a nyolcan, Luke-kal együtt magasak.
-- És mi lakunk együtt egy házban.
-- Ok. Igazából most nem tudom erre mit mondjak. - simogattam meg a tarkóm, felnevettem kínomban. Ők is felnevettek és hogy mentse a helyzetet, megszólalt Harry.(Azt megsúgom nevekben jó vagyok.)
-- Hány éves vagy?
-- Egy hónap múlva leszek 18. És ti?
-- 18. - mondták egyszerre. De tényleg.
-- Mintha betanították volna nektek, hogy ezt egyszerre kell mondani. - nevettem fel.
-- Édes a nevetésed. - mondta Harry, mire elpirultam.
-- Köszi. - mire ezt kimondtam be is csöngettek.
-- Milyen óránk is lesz? - kérdeztem.
-- Töri. - mondta Luke.
-- Van belőle tankönyv?
-- Nincs.
-- Akkor jó, hogy hoztam füzetet. - mondtam majd mentünk órára.

^^Órák után^^
Minden órán be kellet mutatkoznom, de hogy minek azt nem tudom. Miért nem elég az első órámon bemutatkoznom, hogy egy kicsit megismerjenek az osztálytársaim, aztán már csak a tanárnak óra után? Na ez egy jó kérdés. Amúgy vannak rendes óráim, mint például töri meg matek, de vannak mások is. Pl. harcóra, amin megtanulunk átváltozni(vagyis csak az aki már 18 éves (nekem még csak üres órám van akkor)), meg harcolni vérfarkasok, vámpírok, meg más természetfeletti lénnyel. Van még sok más ilyen órám. A rendes tantárgyakból, amikből van, megkaptam a tankönyvet. Most haza fele tartok és mellettem itt battyog Luke és Harry is, mert mondták, hogy hazakísérnek. Nagyon fáradtak, mert az utolsó volt a harcóra.
-- Nem akarok 18 lenni. - mondtam nekik hirtelen.
-- Miért? - kérdezik meglepődve.
-- Mert nem akarok kifáradni. - erre csak nevettek egy jót, velem együtt.
-- Nem jöttök be? - kérdeztem, mivel hazaértem.
-- Én nem tudok. - mondta Harry.
-- Én szívesen. - mondta Luke.
-- Rendben. Szia. Te meg akkor gyere.
-- Sziasztok. - köszönt el Harry.
-- Ok. Szia. - mondta Luke.
-- Kérsz valami innit? - kérdeztem miután levettük a cipőinket.
-- Ja. Mi van?
-- Hát van víz, Cola és narancslé.
-- Egyértelműen Cola.
-- Ok. - mondtam, majd öntöttem két pohárba és felmentünk a szobámba.
-- Szép a szobád. - mondta. Tényleg még nem is meséltem a szobámról. A falak lilák, mivel az a kedvenc színem. A bútorok fehérek. Az ágyamon a huzat mindig sötét lila. Fényképek vannak a fiókos szekrényemen a barátaimmal és apukámmal. Van egy teraszom, aminek az ajtaját egy fehér fügöny takar el, rajta lila és fekete mintával.
-- Köszi. Nem megyünk ki a teraszra?
-- De. - mondta majd kimentünk. A teraszon van egy kisebb asztal és két szék. Jó sokat beszélgettünk és jobban megismertem. Megtudtam, hogy szeret énekelni, így megkértem, hogy énekeljen valamit. Addig én gitároztam, mert én meg azt szeretek. Valamikor bementünk és tovább folytattuk a beszélgetést.
-- Valamit mondhatok? - kérdeztem, mire bólintott.
-- De ez olyan valami, amit csak èn és apa tudja, szóval senkinek se add tovább. Még a srácoknak se. Tudom hogy nagyon jóba vagytok egymásal, de ezt ne mond el nekik. Megigéred?
-- Meg. De nekem miért mondod el?
-- Mert megbízom benned. Igaz kevés ideje ismerlek, de akkor is.
-- Na, akkor mi lenne az a nagy titok?
-- Ez olyan nehéz. Hibrid vagyok. - ledöbbenten nézett rám.
-- Öhm... Ok... Ezt megértem, hogy nem akarod, hogy más megtudja.
-- És így hogy állsz hozzám?
-- Hát ugyan úgy. Nyugi... nem akarlak megölni. Ugyan az az ember vagy, aki eddig. Ahogy megismertelek. És nyugi, nem mondom el senkinek.
-- Huhh... Ez jo. És köszönöm.
-- Na de én most megyek, nagyon fáradt vagyok már. - mondta majd lekísértem. Felvette a cipőjét és épp amikor ki akarta nyitni az ajtót, apa nyitott be. Kicsit meglepődtek, vagy megijedtek kicsit mindketten.
-- Szia apa. - köszöntem apámnak.
-- Jó napot. - mondta Luke.
-- Sziasztok. - köszönt vissza apa.
-- Apa, ő itt az osztálytársam és ő vezetet tegnap körbe.
-- Luke Hemmings. - mutatkozott be Luke.
-- Bred Lockwood. - mutatkozott be apa is és kezet ráztak.
-- Na akkor én mentem. Szia Em. Viszlát. - köszönt el, majd elment.
-- Kedves fiúnák látszik.
-- Jaj, apa. Nee.
-- Miért, most nem az? - kérdezte, de inkább felmentem a szobámba és elővettem a könyvem olvasni.

~Luke szemszöge~
Mikor hazaértem, mind a nappaliba voltak.
-- Em a hibrid. - mondtam, miután mindenki, Harry kivételével, furcsán nézett rám, mert Harrynek ez a képessége. Belelát a jövőbe. Így, hogy ők is megértsék, Harryvel megmagyarazátuk.