Mikor másnap felkeltem apa még nem volt fent, így lementem és készítettem neki rántottát és magamnak meg tükörtojást, mert én nem szeretem a rántottát. Miután apa lejött, leültünk reggelizni. Miután végeztünk megkérdeztem valamit.
-- Apa. Tegnap elfelejtettem kérdezni. A sulimban ki még természetfeletti?
-- Senki. - na erre meglepődtem. - Vannak természetfeletti gyerekek. Csak ők más suliba járnak. Például a vérfarkasok és vámpírok egy suliba járnak. Ma elmegyünk oda és beiratkozol.
-- És tudni fogják, hogy hibrid vagyok?
-- Nem. Vérfarkasként mész oda, de annak mondod el akinek akarod. A te titkod. Én nem mondom el senkinek.
-- És az ottani vámpírok és vérfarkasok milyen viszonyban vannak?
-- Vannak viszájok, de jóban vannak egymással. De ezt majd te megtudod holnap.
-- Ok. Mikor megyünk?
-- Egy óra múlva.
-- Rendben, addig elkészülök. - mondtam majd felmentem a szobámba és mivel még pizsiben voltam, válsztottam ki egy rövid nadrágot, egy trikot és fehérneműt. Bementem a fürdőszobába, lezuhanyoztam és fogatmostam, majd felöltöztem. Visszamentem a szobámba és kerestem egy kisebb táskát, és beleraktam a telefonom. Lementem a nappaliba, ahhol még apa nem volt ezért leültem a kanapéra. Miután lejött apa is felvettem a cipőm, majd elindultunk. Apa azt mondta, hogy az erdőben van a suli, és közel lakunk hozzá, ezért gyalog indultunk el. Úgy tíz perc gyaloglás után meg is érkeztünk. Az iskola kivülről régi stílusú volt, de belülről modern. Elindultunk az igazgatói felé és szerencsére óra volt, így senki nem lökdösött. Mikor odaértünk, bementünk és mindent elintéztünk. Közben ki is csengettek.
-- Üdv az iskolánkba Emily, holnap kezdesz és mivel vége van a napnak, az egyik diákunk körbevezet az osztályodból.
-- Rendben, köszönöm. - mondtam, majd kimentem az irodából, de apa nem, mert az igazgató vele még beszélni akart.
-- Szia. Te vagy Emily? - köszönt egy világosbarna hajú, helyes srác, akinek a szájában van egy fekete piercing.
-- Szia. Igen. Emily Lockwood vagyok.
-- Én Luke Hemmings vagyok. Vérfarkas. De gondolom ezt gondoltad, mert az osztálytársad vagyok. Gyere, akkor körbevezetlek. - mondta, majd elindul és én is utána. Elmentünk az orvosihoz, megmutatta a termeket, ahhol tanulni fogunk, így oda is adta az órarendet. Elmentünk az ebédlőhöz, az edzőteremhez és a tornaterembe is. Végül kimentünk az udvarra és beszélgettünk.
-- Egyke vagy, vagy van testvéred? - kérdezte tőlem.
-- Egyke vagyok. Na és te?
-- Egyke. Szüleid?
-- Apukámmal élek. Anyámról nem tudok semmit. Tieid?
-- Elváltak, de mind a ketten itt laknak a városban és mindkettejükkel tartom a kapcsolatot. De nem velük élek. A barátaimmal egy házat megvettünk és abban lakunk nyolcan.
-- Olyan sokan?
-- Nagy a ház. Még így is van 3 üres szoba. Mindenkinek külön szobája van. Ha már akkor itt tartunk, akkor barátok.
-- Két barátom van, de ők nem tudják az igazat. Igazából én is tegnap tudtam meg.
-- Hogy-hogy?
-- Hát apán nem állt készen arra, hogy elmondja. - mondtam, majd az emlegetett szamár apám szólt, hogy menjek.
-- Na ő az apám. Akkor én mentem.
-- Ok. Majd holnap bemutatlak a barátaimnak. Igaz fele az osztálytársunk.
-- A másik fele vámpír?
-- Igen.
-- Ok. Akkor én mentem. Szia. - mondtam, majd elmentem. Mikor hazaértünk, felmentem a szobámba és elkezdtem olvasni. Mikor szembesültem vele, hogy besötétedett, és holnap suli, elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsim, majd lementem. Csináltam magamnak egy szendvicset majd megettem.
-- Apa, mikor is kezdődik a suli?
-- 9 órakor.
-- Ok. - mondtam, majd felmentem a szobámba és megkerestem a telefonom. Tíz perc keresgélés után rájöttem, hogy a táskámban hagytam, így elővettem belőle és beállítottam az ébresztőt nyolcra. Gyorsan választottam ki holnapra ruhát, majd lefeküdtem aludni.