^^Másnap^^
A mai nap egy átlagos napnak tűnik. Mivel szombat van átmegyek a fiúkhoz és medencézünk egy kicsit. Még tegnap meghívtak. És mivel apának ma dolgoznia kell csak 2 után tudunk edzeni. De ma majd nálunk edzünk. Kikeltem az ágyból majd megcsináltam reggeli teendőim. Mivel apa még nem ment el dolgozni, gyorsan lementem a konyhába és csináltam reggelit. Azt ráraktan egy tálcára, és mivel úgy emlékszem, hogy volt itthon narancslé, raktam a tálcára még egy poharat és megkerestem a narancslevet. Megtaláltam majd öntöttem a pohárba. Felvittem apának a reggelit, aki még nagyban aludt. Letettem a tálcát az éjjeli szekrényre, majd felébresztettem.
-- Jó reggelt apa.
-- Neked is, kincsem. - mindta ,,csak egy kicsit'' álmosan.
-- Csináltam neked reggelit. - mondtam majd az ölébe raktam a tálcát, mert közben felült.
-- Jóétvágyat! - mondtam, majd lementem a konyhába és én is megettem a reggelim.

^^Este^^
A medencézés és az edzés miatt nagyon elfáradtam ezért úgy döntöttem, hamar lefekszem. De Sarah rám írt, így az alvas egy-két órával el lett tólva. Mikor már ő is elfáradt letettem a telefonom és aludtam is.

^^Harc napja^^
Ahogy megbeszéltük, az erdő közepén vagyunk és várjuk anyám. Mind nagyon feszültek vagyunk, de a végén megérkezet. Egymással szemben álltunk. Ő egyedül, mi tizen. Aztán mellé is jöttek emberek. Ó, basszus. Ránéztem a többiekre és szerintem ugyan az a kifejezés volt a fejükön, mint az enyémen. Előre léptem, és ugyanìgy tett anyám is. Neki rohantam és futas közben felvettem hibrid alakom. De aztán inkabb a vérfarkas alakom vettem fel mert ha hibridként megharapom ő is hibriddé változna. Igaz erősebb de nem jobb. Szóval felé rohantam és ő is felvette vámpír énjét. Elkezdett felém futni, és félúton találkoztunk. A nyakát céloztam meg. Nagy küzdés árán nyaka a számban volt és próbáltam elharapni azt. Éreztem számban vére ízét ami még inkább arra késztetett, hogy elharapjam torkát. Basszus, nem kívánhatom meg vérét. Egy jobban szorítottam, mikor kiszabadult és neki vágott egy fának. Hátam sajogni kezdett és a látásom is homályosult. Láttam, hogy felém közeledett. Erőt vettem magamon és felálltam, de látásom még nem nyerem vissza, így rakapott nyakamra. Most én voltam a szájában, de én nem voltam olyan sokáig benne, mert kiszabadultam és újra nyakának estem. Addig szorítottam nyakát míg meg nem öltem. Szembesültem azzal , hogy megöltem valakit, és az a valaki méghozzá az anyám volt. Igaz, ő is meg akart ölni, de én öltem meg őt. Átváltoztam és a térdemre estem. Gyógyulásom már beindult, de éreztem, hogy vérzek még. Harry odaszaladt hozzám és megölelt. Én is hozzábújtam. Nyugtató szavakat súgott fülembe, míg én csak sìrtam halkan. Mikor megnyugottam, felálltunk és visszamentünk a többiekhez. Megöleltem mindegyikőjüket, legjobban apát.
-- Ne olyan hevesen. Most láttuk hogy veszélyes vagy. Szóval nem élhetsz. - szólalt meg az egyik ember a tömegből. A bizonyos TT egyik embere.
-- Mi? Ha nem ölöm meg akkor ő öl meg. Egyáltalán van esze magának. - mondtam ki amit gondoltam. Harry odasúgta nekem hogy ezt nem kéne, de csak leintettem.
-- Persze, hogy van. Ezért mondom azt, amit.
-- Mit gondol, mit kellet volna tennie? - kérdezi apám.
-- Biztos maga az apja. Tudja nem kellet volna megölnie. Csak védekezni.
-- Maguk is meg akarnak ölni. Ő is megakart. Azt akarják, hogy magukkal is ez legyen, vagy csak hadják ezt az egészet a francba és mennek haza anélkül, hogy más, az anyámon kívük meghalljon. - keltem ki magamból.
-- Nyugalom kishölgy. Inkább békével haza megyünk, mert tudjuk, képes lenne rá. Szóval viszlát. - köszöntek el. Én csak bosszúsan intettem egyett. Odafordultam a többiekhez és boldogan megöleltem mindenkit újra. Aztán jött egy másik csapat vámpír.
-- Maguk meg mit akarnak? - kérdeztem dühösen.
-- Bosszút. Megölted a vezérünket. - lépett előre az egyik és mondta. Ezek nagyon sokan vannak. Nem tudunk elbánni velük. Még tizen sem.
-- Asszem fussunk. - mondtam és el is indultunk. Harry egy idő utan megfogta a kezem és behúzott egy barlangba.
-- És a többiek?
-- Van itt egy másik barlang. Oda bebújtak. - mondta mire megkönnyebbültem. Ez a barlang nagyon szűk volt. Olyan kicsi, hogy majdnem egymás lában álltunk. Egymás szemébe néztünk és hallgatóztunk.
-- Tudod, Emily, ezt már rég elakartam mondani... Hú ezt nagyon nehéz kinyőgni. Tudod én szerelmes vagyok beléd...
-- Harry én..
-- Nem ìgy érzel? - pánikolt be.
-- Nem. Nem. Tudod, eddig nem voltam tisztában az érzéseimmel ezidáig. De, most már én is tudom, hogy szerelmes vagyok beléd. - mondtam ki az igazságot. Közelíteni kezdett hozzám és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Majd vadul csapott ajkaimra. Persze vissza csókoltam, így vadul faltuk egymás ajkait. Levegő hiány miatt elváltunk és egymas szemébe néztünk. Fareccsenést hallottunk, majd másodperceken belül Luke nézett be a barlangba.
-- Jöhettek. Már elmentek. Ja, és sok boldogságot. - mondta boldogan Luke és lepacsizott Harryvel. Kimentünk a barlangból, majd haza mentünk. Útközben beszélgettünk, mit kéne csinálni, így a srácoknál kötöttünk ki.
-- Hé Emily, nincs kedved ide költözni? Még van egy pár üres szoba. - jöttek oda a sracok.
-- De van kedvem. - mondtam majd megöleltem őket. Játszottunk az x-boxon, majd mikor már későre járt, megcsókoltam Harry-t, aki kikísért majd mentem haza. Azért még megkérdeztem apát, hogy a srácokhoz költözhetek-e és beleegyezett, így hétvégén költözök is. A nap zárása kép megírtam Harry-nek, hogy apa is megengette a költözést és hogy hétvégén költözök. Persze azt is, hogy mondja meg a többieknek is. Még beszéltünk egy kicsit majd elköszöntünk és aludtam.

Nos, ide is eljutottunk, hogy ez az utolsó rész.