Másnap reggel kicsit későn keltem mert nem álítottam be az ébresztőt. Kapkodva megcsináltam reggeli teendőim, majd indultam is. Megnéztem az időt 5 percem vol csak beérni ezért rohantam a suliba. Pont beestem a tanár előtt a terembe. De ahogy látom nem csak én késtem. Harryék is lihegve ültek a padjukban. Köszöntem nekik, majd gyorsan leültem a helyemre.

^^Órák után^^
Még elmentünk a közeli parkba beszélgetni mert ugye reggel nem tudtunk. Beszéltünk Harry hajáról, aki azt mondta, hogy azért vágatta le, mert felajánlotta jótékony célra. Elég nemes cél, mert biztos régóta növesztette, most meg újra rövid lett. Beszéltünk a hétvégéről, hogy milyen jó volt. És még sok mindenről.
Haza egyedül mentem, mert egy kis egyedüllétre vágytam. Félúton egy éles fájdalmat éreztem a fejemben és minden elsötétült.

Mikor magamhoz tértem egy szürke, hideg teremben voltam, egy székhez kötözve. Mintha megérezte volna, az aki elrabolt, hogy felébredtem, bejött a szobába. Aki nem más volt, mint anyám. Undorodva néztem rá, de az érzés kölcsönös volt. Odajött hozzám és a kezébe fogott egy kést, amit a nyakamnak szorított.
-- Komolyan így akarsz megölni? Nincs még annyi becsület benned hogy megküzdj velem. - mondtam neki lenézően. Nem féltem. Már felkészültem erre.
-- Te komolyan azt hiszed, hogy le tudsz engem győzni? - kérdezte és elvette a kést a nyakamtól.
-- Igen. - mondtam neki határozottan.
-- Rendben. Van két heted, hogy legalább egy kicsit edz. Két hét múlva találkozunk az erdő közepén. - mondta majd ott hagyott. A kezemen a kötél már kilazult így azt kitudtam kötni, de a lábamon lévővel elszórakoztam egy kicsit. Megláttam a táskám és felvettem. Felmentem a földszintre, mivel egy pincébe voltam, majd kimentem az épületből. Mivel tudtam, hogy hol vagyok, gyorsan haza rohantam. Tíz perc futás után hazaérkeztem. Gyorsan bementem, leültem a kanapéra és kifujtam magam.
-- Te meg hol voltál? - kérdezte szigorúan apa. Én csak mutattam neki egy pillanatot és belekezdtem mondókámba. Elmeséltem mindent onnantól kezdve, hogy jöttem haza a parktól.
-- Te kislányom eszes vagy. Mondhatom.
-- Mért, legalább nem most ölt meg, hanem majd két hét múlva lesz rá alkalma. De addig is nagyon kell edzeni. Nem ölhet meg. - mondtam majd apa igazat adott nekem.
--Jo, de azért tudod hogy ezt nem szarkazmussal mondtam. Igy legalább le tudod majd győzni. - mondta, majd azt is mondta, hogy holnap kezdjük az edzést. A fiúkkal együtt. Felmentem a szobámba, lefürödtem és mentem aludni. Nem érdekelt, hogy mennyi az idő, de én nagyon fáradt vagyok.

^^ Másnap^^
Reggel gyorsan elvégeztem teendőim és fáradtan elindultam a suliba. Fura, hogy több mint tíz óra alvás után fáradt vagyok. Na mindeegy. Mikor megérkeztem, odamentem a padunkhoz, ahol mind ott voltak.
-- Sziasztok.
-- Szia.
-- Amugy most jut eszembe. Tegnap ti miért késtetek?
-- Már tegnap is mondtuk, de el mondom még egyszer. Nem állítottam be az ébresztőm és mindig csak én szoktam beállítani, mert a többiek nem ébrednek fel rá. És mindenkit én keltek. - mondta Michael.
-- Oh, már értem... Tegnap elrabolt az anyám. (Hogy miért hívom így, ne kérdezzétek. Lehet azért mert nem emlékszem a nevére. Nem, ez nem lehet, hanem biztos.) És miután meg akart ölni - igen, itt már elég furán néztek. - mondtam neki hogy megkötözve akar megölni. Erre mondta hogy két hét múlva találkozunk és ott hagyott. Én kiszabadultam könnyen és haza rohantam. Elmeséltem apának és azt mondta mátol kezdve keményebben edzünk veletek együtt. - fejeztem be mondókám.
-- Ok. - mondták lesokkolva és lassan.
-- Ja és azt hiszi, hogy erősebb nálam. Lehet, hogy most az, de én tudok repülni.
-- Ez igaz. De figyi, mi mindenben segítünk. - mondta Harry.
-- Nagyon köszönöm. - mondtam majd egy csoportos ölelést kezdeményeztem, ami egy kicsit nehéz volt, de megoldottuk. Ölelkezésünket a csengő szakította meg. Szétszakadtunk majd mentünk óráinkra.

Tudom. Tudom. Azt írtam, hogy egy hónap a szünet, de ez egy kicsit hosszabb lett. Írtam ezalatt a szünet alatt kettő részt. Ezt most, a másikat jövőhéten rakom majd ki.
Puszi.