Reggel apával eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba és megnézünk pár filmet. Igen nem csak egyet. Szeretünk apával filmeket nézni. És úgy is nyáriszünet van szóval van időm és apa is szabadságon van. Reggeli után apa kapott egy üzenetet, hogy be kéne mennie a munkahelyére egy kicsit. Eldöntöttem hogy megyek vele, de mivel nem mehetek be vele, ezért majd a portán megvárom. Mivel a munkahelye és a pláza sincs messze, ezért gyalog elindultunk. Útközben találkoztunk apa egyik munkatársával, ìgy már hárman mentük tovább. Apáék jól elbeszélgettek én meg csak hallgattam őket. Mikor megérkeztünk úgy ahogy megbeszéltük leültem a portán. Köszöntem Stephannek, az egyik kedvenc biztonsági őrömnek, majd felvettem a fejhallgatóm és elindítottam az egyik kedvenc zeném. Lecsuktam a szemem és úgy vártam apát. Már csak arra eszméltem fel hogy valaki elkezd rángatni. Körbenéztem. A biztonsági őr halott volt. Lelőtték. Az előtte lévő ,,ablak'' ki volt lőve. Próbáltam ellenálni a rángatásnak, de erősebb volt, ezért lefogott, kivitt az épületből és begyömöszölt egy autóba. A számra egy szürke rakszalagot raktak, azzal megakadájozva hogy beszéljek vagy kiabáljak. Mikor az autó megállt egy raktárféleség előtt voltunk. Befele menet nem rángattak, mentem önszántamból, mert nem volt értelme ellenszegülni. 1. Azért mert erősebbek. 2. Azért mert úgyse engednek el. Ahogy beléptünk a raktárba, minden szem rám szegeződött. Az előttem álló ember elindult és a mögöttem lévő meg meglökött, ezért elindultam én is. Egy szobához vezettek, amit kinyitottak. Belöktek a szobába és ahogy földet értem, becsapták az ajtót, majd rázártak kulccsal. Odarohantam az ajtóhoz és rángatni, csapkodni kezdtem. Miután rájöttem hogy nincs értelme, jobban szemügyre vettem a szobát. Egy ágy és egy könyves szekrény volt benne. A könyvek mind az én stilusom volt. Benyitottam és egy fürdőszobát láttam. Levettem egy könyvet a polcról, majd ledőltem az ágyra. Elkezdtem olvasni a könyvet, arra várva hogy történjen valami.

~Bred (Em apja) szemszöge~
Ahogy megérkeztünk a munkahelyemre, Emily leült, én meg indultam a főnökömhöz, hogy megkérdezzem, miért hívott be. A beszélgetésünk közepén fegyverek durranását hallotuk. Elővettem a fegyverem és úgy indultam el a hang forrásához. Mire odaértem csak üvegszilánkokat láttam a földön és hogy Stephan, a biztonsági őr holtan ül a székében. Hallottam egy autót. Kirohantam és láttam hogy a vámpírok elviszik Emilyt. Odarohantam a munkatársamhoz, aki ugyan úgy vérfarkas, és utasítottam, hogy keresse meg hogy hol lehetnek a vámpírok. Mivel a falkavezér vagyok, ezért megcsinálják amit kérek. Mondtam neki, hogy előzőleg, mikor rájuk találtunk, egy raktárban voltak, szóval azokba keresse először őket. Addig én várok.

~Em szemszöge~
Mikor a könyv felénél tartottam, valaki a zárral vacakolt, de nem figyeltem rá, inkább olvastam tovább. Mikor az a valaki már két perce vacakolt a zárral, kinyitotta az ajtót egy nagy vigyorral a száján. Ha jobban megnéztem tűhegyes szemfogai voltak. Ettől egy kicsi megijedtem, ezért hátrahúzódtam az ágyon.
-- Ne félj tőlem! Nem bántalak. Nekünk élve kellesz. - na ettől még jobban megijedtem, de meg is nyugodtam kicsit.
-- Nem mondott apád neked semmit? - erre csak értetlenül néztem rá.
-- Úgy látom nem. Egy hibrid vagy. Vagy nevezhetünk félvérnek is. De nekem a hibrid jobban tetszik. - na ez vicces. Pofájába röhögtem. Ő csak értetlenül nézett rám.
-- Termèszetfeletti nincs. Hol a kandikamera?
-- Nincs itt semmi kandikamera. Az igazat mondom. És ne röhögj az arcomba! - az utolsó mondatától megijedtem, mert olyan hangsúllyal mondta.

~Bred szemszöge~
Matt, akit megbíztam azzal, hogy találja meg a vámpírokat, megtalálta őket és már úton vagyunk a falkával arrafele. Mikor odaértünk bedobtunk egy bombát a szellőzőbe, ami olyan levegőt ereszt ki belőle, amitől a vámpírok elájulnak. Mindenki szétszóródott a raktár területén. Mikor megtaláltuk Emilyt, betörtük a szoba ajtaját, és mivel ő is félig vámpìr, kábultan vittük ki. Mikor hazaértünk befektettem az ágyába és kinyitottam az ablakát, hogy kiszellőzzön a szobája. Miután kiszellőzött becsuktam az ablakát és kimentem, hadd pihenjen. Holnapra jól lesz. És szerintem el kell mondanom neki majd, hogy mi is ő.