-Yun Hee.- rohan hozzám ijedten és próbálja karjaival szétfeszíteni a láncot.- Jól vagy? Nem esett semmi bajod?

-Nem, j-jól vagyok.- illetődök meg. 

Miért várhattam ennyire Zicot, amikor Jimin világosan elmondta, hogy nem ők azok? Hogy lehetek ekkora balga, hogy egyáltalán reménykedtem? És miért voltam annyira lelkes Zicoért? Semmi közöm hozzá.

-El kell jönnöd velünk.- szedi le a nyakamat fogva tartó vasat.- Nem maradhatsz a Golyóálló fedélzetén. Csak szenvedés és halál várna itt.

-Mindenhol szenvedés fog várni, eddig nem vetted észre? Mert én vagyok állítólag az őrző!- vetem oda neki mérgesen.

-Az Exoduson nem!- kiált rám.- Kezeskedni fogok arról, hogy ne kerülj többet ilyen helyzetbe. - majd gyorsan lekapta a kabátját és óvatosan  a  fedetlen hátamra terítette.

Egy  pillanatra meginogtam. Mi van akkor, ha Kris nem tartja meg az ígéretét és ott találna meg a halál angyala? Hogyan tudjak bízni ebben a fiúban, hiszen nem is ismerem őt. Még mindig remegni kezdek, ha csak eszembe jut  a másik ördögi mosolya.

-Így nem jutunk ki.- idegeskedett Kris.

-N-nem akarok veletek menni.-dadogom. -Engedjetek elmenni.

-Pedig sajnos el kell. A kapitány parancsa ez. - mondja,  majd menyasszony pózba felkapva felvitt a többiekhez. Mielőtt felemelt, mellkasomhoz szorítottam  a kardomat is, hogy magammal tudjam hozni.

Miközben leeresztett a fedélzet kinti részén, részletesen felmértem a helyzetet. A Golyóálló legénysége a főárbócnak volt kötözve, egyedül a kapitány volt az, aki egy ágyúhoz volt erős láncokkal odabiztosítva. Jint észrevéve elszomordtam, mert őt szerintem nem kellett volna odakötözni. A fiú észrevette, amikor ránéztem, mire válaszképp csak egyet  biccentett. Mintha a tekintetéből azt olvastam volna le, hogy Minden rendben lesz velünk.

-Gyere, menjünk.- szól a fiú és óvatosan a kezemnél fogva húz el a másik hajó irányába.

-És mi lesz velük?- pillantok a megkötözött fiúkra.- Ugye nem fogjátok megölni őket?- néztem ijedten Krisre.

-Magadnál vagy?- csattan fel egy másik magas fiú.- Barbároknak nézel minket?

-Tao, nyugodj le, kérlek.- fordul meg Kris.- Nem kellene mindenen felkapnod a vizet.

-De akkor is! Azért, mert oda lettek kötözve, még nem azt jelenti, hogy ki is végezzük mindegyiket.

-S-Sajnálom, nem akartalak felidegesíteni.- kezdek el dadogni. A fiúnak nagyon ijesztő tekintete van, hála a szeme formájának. Még akkor is mérgesnek néz ki, amikor  nyugodt állapotban van. A szemei  inkább dühtől szikráznak, a hangjáról pedig ne is beszéljünk...

Fellélegeztem, amikor a fiúknak megkegyelmeztek és az útjúkra bocsátották őket. Bár Namjoonra egy kicsit  rápirítottak egy fapálca segítségével.  Csak annyit láttam, hogy az egyik fiú egy szép darabbal indult Namjoon  irányába.

-Üdvözöllek az Exoduson.- vezet át a másik hajóra Kris. A hajót jobban megnézve, elég drága lehetett. Gyönyörűek voltak az árbócok, a vitorla és az egész fedélzet. Mondhatni a felszerelés is a legmodernebb részekből lett beszerezve. Minden csillogott és villogot.

-Honnan tudtátok ezeket a drága cuccokat megvenni?- pillantok a fiúra.

-A kapitány apja az egyik leggazdagabb koreai kereskedő volt és miután meghalt, a fia vitte tovább az üzletet. Igaz, nem sokáig, de elég volt addig, amíg egy ilyen hajóra szert nem tudott tenni. - meséli.

Miután szemügyre vettem a fedélzet minden egyes részét, a fiú lekísért a kapitány kabinjába. A szoba  sokkal nagyobb volt, mint a Kasszasikeren bármelyik helység. Rendezetten voltak elpakolva a könyvek, térképek és a fegyverek. A szoba mennyezetén egy kristály csillár lógott, amelyen minden egyes gyertya meg volt gyújtva.

Kris óvatosan az asztal előtti székre ültetett, majd az asztalról levette a köteleket. 

-Sajnálom, de Suho elvárja.- köti meg erősen a kezemen és a lábamon. A hatalmas rántás miatt pedig felszisszentem.

-Jobb, mint a lánc.- vonok vállat hanyagul. 

-Köszönöm Kris, ennyire már jó. Most távozhatsz.- hallok meg  egy férfi hangot Kris mögül. A fiú eleget téve a parancsnak sietve elhagyta a szobát.

-Bocsánat a sok felfordulásért, ami körülötted történt, de ez volt számunkra a legegyszerűbb megoldás. Sehun nem a legjobb térképész, így sokszor akadtunk el a feléd vezető úton. - lépett elém a férfi.

 Alacsonyabb volt nálam egy kicsivel, bár korban idősebb lehetett. Hosszú haja a szemébe lógott, amikor lehajolt hozzám. Öltözéke kapitányhoz méltó viselet volt. Hosszú, sötétkék bársony kabátot viselt egy fekete nadrággal és egy fehér vászon inggel. A kalapja hasonló kék színben pompázott, tollakkal díszítve, amit az ajtaja mellett hagytott felakasztva. 

-Bocsánat.- egyenesedik fel. - Még be sem mutatkoztam.- hajol meg mélyen.- Kim Jun-myeon vagyok, ennek a hajónak a kapitánya. A hajónk neve az Exodus nevet viseli.Lehet, hogy a nevünket már hallhattad, mert mi vagyunk korea 2. leghíresebb kalózcsapata. Ha legénységek számát lehetne rangsorolni, mi lennénk az elsők, 12 taggal.

-Igen, hallottam már rólatok.- biccentek. 12? Az azért elég sok. Legalább nem egy embernek  kell több munkát végeznie.

-Mi is hallottunk rólad.- mondja hízelgően , mély hangtónusba.- Sajnos nem tudom, hogy mennyire lehet a mostani pletykáknak hinni, ezért jobb, ha tőled kérdezem meg. Mostanság már alig lehet hinni az embereknek.

-Mire lennél kíváncsi? - kérdezem.

-A koordinátákra.- pillant mélyen a szemeimbe.

-És miért lenne szükséged rájuk? 

-A válaszom egyszerű. - mosolyog.- Én nem azzal a céllal indultam útnak, mint a többiek. Engem nem érdekel a hatalom vagy az örök élet. Számomra a kristály csak egy bugyuta kő, ezért szeretnék megszabadulni tőle. 

-Szóval te nem akarsz hatalmat kapni?

-Isten ments, dehogy.- emeli fel a kezeit.- Mindenem megvan, nekem nem kell egy ilyen felesleges kő. Ezért is tűztem ki célul, hogy ha meglelem a segítségeddel, elpusztítom. Mindenkinek jó lesz, ha végre nyugalom lesz. - fogja a fejét.

-Sajnos nem tudom a koordinátákat . A Golyóállón is kérdezték, de ott sem tudtam elmondani.- vonom meg a vállam. - Hidd el, ha tudnám, elmondanám neked.- hazudtam neki.- A másik hajón valami összefüggés volt a térképpel és az anyajegyemmel.

A célom az, hogy megvédjem az ismeretlen gyászhuszárral a követ, viszont lövésem sincs semmiről, hogy hol lehet  a fiú vagy a kő.

-Ezt tudom. -helyesel.- Az anyajegyeid téves információ, nincs összefüggés a kettő között. Csak akkor tudod megmondani őket, ha a herceggel leszel.  Viszont nincs hercegünk, így más módot kell keresnünk. -mosolyog.- Szerencsére írtak egy főzetről, ami hatásos lehet. 

-És ez a szer  a birtokodban van?- pillantok rá kérdőn.

-Sajnos nincs.- ereszti ki lassan a levegőjét. - Viszont van hozzá receptem.- kezd el a zsebeibe kutakodni.- Itt is van.- emeli fel a megtépett és megégetett papírfecnit.

-Mik kellenek hozzá? - nézem a papírt közben. Egy ilyen italhoz biztos valami beszerezhetetlen hozzávalók kellenek.

-Nagyon is egyszerű hozzávalói vannak.-mosolyog sejtelmesen.