Eszméletlenségemből hasító fejfájás ébresztett fel. Körbenéztem és szerintem egy börtön szerű helységben lehettem. Falai, pedig mintha kőből lettek volna.

Akkor mégsem  egy  hajón lennék?

-Miért is érzem azt, hogy Deja Vu-m van...- sóhajtok fel. Próbálnék megmozdulni, de láncok akadályoznak meg. Kettő a karjaimat fogja le, egy pedig a nyakam köré van lakattal lezárva. Velem szemben egy  faasztal van, két székkel.

-Üdv a Golyóállón.- hallom meg a fiú mély hangját.- Mint már említettem, Namjoon vagyok.- hakolmeg.

-Hogy én mennyire utálom az ilyen bugyuta hajó neveket.- forgatom meg a szemem. - Miért raboltatok el? 

-Mert te tudod az utat a Szirének Kristálygömblyéhez.- foglal helyet az asztal tetején.

-Kristálygömb? Azt sem tudom, hogy miről beszélsz.- vonom fel a szemöldököm.

-Figyelj ide, nem azért tettünk meg  ilyen hosszú utat, hogy ezt ilyen nyugodtan kijelentsd. Te vagy Yun Hee, aki a szirének védelmezője.

-Ez marhaság.-nevettem el magam. - Semmilyen képességgel nem rendelkezek.

-Ez nem valami hülye képesség függője. Nem csodálkoztál el esetleg a hátadon megjelenő fura anyajegyeken? Ha sikerül felfedezni a képességed, akkor te meg tudod mutatni  a térképet, ami elvezet hozzá.

-Miféle kalózlegenda ez? - nevetem el magam.- Szirének védelmezője, térkép nálam... Agyatokra ment a sok víz, vagy mi?

A fiú idegesen rámarkolt a vállamra.

-Ha elhiszed, ha nem, ki fogjuk belőled verni a kristály jelenlegi helyét. 

-Namjoon, gyere már!- szólal meg mögötte az egyik.

-Rendben, de ha legközelebb bejövök, ne várj irgalmat.- válaszol megadóan és elhagyja a helyet. 

Akkor most próbáljunk ép ésszel gondolkodni. Miért van az, hogy valamiért ismerősen cseng ez a Kristály? De a legfőbb kérdés, hogyan tudok megszökni? Úgy néz ki, ezek sem olyan hülyék. Egyből láncokkal fogtak le, nem úgy, mint Zicoék.

Zicoék... Ó  bakker, vajon merre lehetnek? Egyáltalán mennyi idő telt el az elrablásom óta? 

A helység nem volt éppen valami nagy, pont az a kevés bútor fért el a láncok mellett. Gondolom ezt használták vallató helynek. Megpróbáltam magasabbra emelkedni, hogy túllássak az asztalon, de a láncok túl rövidnek bizonyultak.  Szerencsére annyit mégis megtudtam nézni, hogy a kardom is itt van. 

Gondolkozz, hogyan lehetne kijutni!

Terveim szövögetését a vasajtó hangos becsapása szakította meg. Lassan felnéztem és egy másik fiút pillantottam meg, aki helyet foglalt a széken.

-Ha te is ezzel akarsz  zargatni, elmondom, hogy nem tudok semmit.- morgok.

-Nyugi, én csak beszélgetni szeretnék veled. -lép oda hozzám.-Egyébként Hoseok vagyok.- nyújtja a kezét.

-Szívesen kezet fognék, viszont...- itt megráztam a láncokat, mire leesett neki és visszavette. 

-Esetleg van valami kérdésed?- ül be  az asztal mögé a székre.- Velünk kapcsolatban?

-Igazából csak az van. Mióta vagyok itt?

-Körülbelül három napot aludtál végig egyhuzamba.- nevet.

Három nap,  az nagyon sok. Ilyen sokáig voltam elájulva?

-Mi ez a dolog, amit meg akartok szerezni?

-A Szirének Kristálya? Kevés legenda szól róla. Ha érdekel, elmondhatom.

-Kérlek, mondd el.

-Rendben.- mosolyog.

Köhög egyet, majd összekulcsolt kezeit az asztalra helyezi.

- Legendák szólnak egy bizonyos kőről, melyet a nap sugarainak következtében csillant meg. Ezért nevezték el Kristáynak. Amint a nevéből is ki tudtad következtetni, a sziréneknél van. Azoknál a mitológiai lényeknél, akik képesek férfiak ezreit a tengerbe csalogatniuk, ezzel maguknak táplálékot szerezni. Visszatérve, ők azok akik a Tengereket uralják ezzel a Kristály segítségével. Az egyik legenda szerint egy fiú és egy lány őrizte a követ,  éjjel-nappal. Tudni kell a fiúról, hogy a szülei voltak a szirének fejedelmei vagy vezetői, ahogy te gondolod. Egy másik monda azt is említi, hogy az egyik alkalommal a fiúnak nyoma veszett. Sokan azt állítják, hogy a szülei taszították el maguktól, mert a kristályt egy embernek adta oda. 

-De miért adta volna egy embernek?

-Sehol sem adtak erre választ, csak annyi derült ki, hogy a házaspár időben értesült róla  és kisebb harcok árán vissza tudták szerezni azt. Viszont azt már lehet tudni, hogy a Kristáy gazdája örök fiatalságot és a Tengerek feletti hatalmat szerezheti meg. Miután a fiú rejtélyes módon eltűnt, a lánynak egyedül kellett a kő felett őrködnie. Sajnos a lányt nem áldották meg örök élettel, így mikor megöregedett, eltávozott az élők sorából. A királyné azzal a feltétellel engedte el a lelkét, hogy következő újjászületésekor keresse meg hőnszeretett fiát és térjenek vissza. Régi feljegyzések bizonyítják, hogy voltak már előttünk kalózok, akik megtalálták a lányt, de a herceget nem. Mamár pedig, ha jól tudom, jelenleg 4 hajó pályázik a kristályért és teérdted.

-Melyik 4 hajó?

-A Nagy Durranás, akik Korea egyik leghíresebb kalózcsapatai közül valók. A Kapitánya Ji Yong, más néven G Dragon. A második hajó az Exodus, Suho vezetésével. Harmadik hajó a Kasszasiker, akiket már ismersz, és vagyunk még mi, a Golyóálló, Namjoonnal az élünkön.

-Mindenkit ismertek?- kérdezem tőle. A hajó neveken pedig már tényleg nem lepődök meg. Bár az Exodus nem hangzik olyan rosszul.

-Nem, csak a Zicóékat.  Namjoon valamiért nem nagyon jön ki jól vele.- vakarja a tarkóját kínosan.

-Miért?

- Állítólag a múltban történt köztük valami. Nem mondta el senkinek. 

-És most gondolom bosszúvágyból szeretné megkaparintani a Kristályt, ezzel megszerezve a hatalmat, hogy végérvényesen le tudja győzni őt?

-Na, nem is vagy olyan buta, mint amilyennek kinézel. -nevet Hoseok.

-Kösz.- morgom.- És meddig akartok így tartani?-rázom meg a karjaimat.

-Sajnos ezt Namjoon fogja eldönteni. Bocsi, de ha rajtam múlna, már rég visszatérhettél volna a másik hajóra.- von vállat, majd kimegy.

Lehajtva a fejemet, újra a szökésen kattogott az agyam, közben a láncokat, mint valami elmebajos, próbáltam leszakítani. Ráncigáltam, feszítgettem, egyre nagyobb zajt csapva. Úgy voltam vele, nem érdekel ha meghallják, legalább ezt is megpróbálom.

-Nem vagy egy kicsit önző, hogy ennyi figyelmet akarsz?- vigyorog Tae. Kezét rejtélyesen hátul tartotta, de kitaláltam, hogy mit tart benne.

-Meg akarsz verni?- nézek mérgesen a szemébe, mire előrehozta a kezét. Egy ostort tartott a kezébe, amit lazán leengedett. Hosszú, bőrből készült darab volt, markolatát minták díszítették.

-Most már elmondod, hogy merre van?

-Mondtam már, hogy nem tudom!- kiáltom . A fiú válasza egy erős ostorcsapás volt a mellkasomra. Hatalmas csattanástól beszorult a levegőm és fulladni kezdtem.

-Nem nekem fognak fájni.-von vállat. Miután rendbe hoztam a légzésemet, idegesen ránéztem.

-Csapkodhatsz, kiélheted a szadista hajlamaidat rajtam, viszont úgy sem fogom tudni elmondani a helyet.

-Akkor halljuk a könyörgő sikításaidat. Talán sikerül meggondolnod magad.- vigyorog a fiú, és meglendítve a kezét, egy sokkal erősebbet csapott most a hátamra. Éreztem, ahogy a többszörös csapások hatására felhasítja a bőrt, amitől szívesen felsikítotam volna. De tűrtem, mert nem fogok gyengének látszódni. 

Miután befejezte a többszöri csapásait, közelebb jött, felemelt az állkapcsomnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Olyan gyönyörű vagy. - kezdi el forgatni oldalra a fejem.- Viszont ha tovább ütlek, tele leszel még több sebbel.- mondja, és felpofoz. Pont az orromat találja el a legerősebben, amitől elkezd vérezni az orrom. 

Az orrvérzés hatására teljesen meggyengültem és levegőért kapkodva kezdtem el mozogni. Láncokat rázom, próbálnék megszabadulni tőlük. Nyakamat is magasabbra nyújtom, hogy ne folytson meg. Egyre több vér folyik nem csak a hátamból, hanem az orromból is és lassan homályosulni kezd minden. Felpillantok a fiúra, aki vigyorogva nézi végig a szenvedésemet. Kiállhatatlan mosolya egyszer sem pihent meg. Egy pillanat alatt elkábultam és ájultan estem a véremben ázó padlóra.

Túl gyenge vagyok...