Hasogató fejfájásra tértem magamhoz, és megpróbáltam kinyitni a szememet. Óvatosan felemeltem a fejemet és körbepillantottam. Egy kabin szerűségben lehettem, tele volt díszesebbnél díszesebb cuccokkal. Rendezett volt, de mégis úgy éreztem, hogy egy rumli közepén vagyok.

-Hol vagyok?- kérdezem erőtlenül, közben próbálom megkeresni a hangomat.

-Kérlek szépen a Kasszasiker nevezetű hajón.- hallok meg egy mély hangot a szoba egyik sarkából. Próbáltam mozogni, viszont egy székhez voltam kötözve.

-Elég hülye név egy hajónak.- morgom.

-Nekünk tetszik.- hallom a hangjába a sértődöttséget.

-Kik vagytok és mit akartok tőlem?

-Mi vagyunk a Block B. És most te a mi foglyunk vagy. - támaszkodik meg a szék támláján, majd lassan elém áll.

A fiú lehetett kb 182 centi magas, rasztás haját egy kendővel hanyagul kötötte össze. Az egyik szemében nem volt szivárványhártya, csak a fekete pupilla. Úgy nézem, hogy a különleges jegyeivel éri el, hogy másokba félelmet keltsen.

-Engedj el!- szólok neki, parancsolóan.- Semmi rosszat nem tettem, hogy így legyek.

-Azt mondod?-hajol fölém.- Én pedig azt felelem, hogy-

Nem tudta befejezni a mondatát, mert az előttem himbálódzó nyakláncára ráharaptam és magam felé rántva teljes erőből megfejeltem. Tántorogva meghátrált, majd vérző orral és káromkodások közbe elhagyta a helységet.

Körülbelül egy órája hagyott itt, és úgy néz ki, hogy vissza se fog jönni. Viszont már nagyon le akartam venni a menyasszonyi ruhámat, mert azt is kissé megviselte a történtek.

Vajon a szüleim aggódnak értem? Kerestetnek? Esetleg csak várnak? Remélem semmi baj nem történt velük és jól vannak.

Annyi kérdés merült fel bennem, hogy azt se vettem észre, hogy valaki belépett a kabinba.

-Látom nem vagy egy egyszerű eset.-nevet . Felpillantva azt a fiút ismertem fel, amelyik a sorok között ült.

-Nem vagyok egy gyenge típus.-vonom meg hanyagul a vállam.

-Azt vettem észre.- mosolyog.- Szegény Ziconak megrepedt az orra.

-Zico?- nézek rá kérdően.

-Woo Ji-ho. Ő a hajó kapitánya. -magyarázza.- És ez az ő helye.- mutatott körbe.- Én pedig Jaehyo vagyok, a kapitány jobb keze és a lőszerekért, valamint a fegyverekért vagyok felelős.

-Yun Hee vagyok.- biccentek.- Hány tagú a legénységetek?

-Hmm..-gondolkodik, majd a kezein kezd el számolni.- Összesen hét emberből áll. -mondja büszkén.

-Jaehyo! Hol az Istenekbe vagy már! Ha megtalállak, kikötözlek az árbóc legmagasabb pontjára!

-Asszem mennem, kell. Nyugi, majd még  visszajövök.

-De előtte nem tudnál..-mire elmondhattam volna a mondatot, kiviharzott a helységből.

-Francba...- morgok fel.

Lassan úgy éreztem, hogy a kötelek egyre jobban zsibbasztják a végtagjaimat. Körbenéztem a szobában és megpillantottam az asztalon egy hosszú pengéjű kardot. Óvatosan odavánszorogtam, és megpróbáltam megfogni a fegyvert. Nagyon örültem, hogy a kezem elől volt megkötve, ezzel egy kis segítséget adva.

A kard markolatát a combom közé szorítottam, és a kezemet körbefogó kötelet kezdtem el a pengéhez dörzsölni.

Miután megszabadultam a többi kötéltől is, elindultam feltérképezni a hajót. Hangok alapján, mindenki a fedélzeten lehetett. A kardot önvédelem céljából magamnál tartottam. Gyönyörű harci eszköz volt, markolatát gyönygök és kagyló díszítették. Pengéje kékesen csillogott, ahogy rávetült a fény. 

Gyorsan kisurrantam a kabinból, majd elindultam balra, amely egy folyosóval folytatódott. Mindkét oldalt fáklyák világították, volt amelyik  már leégett. Óvatos léptekkel haladtam tovább, és következőre már ajtókat láttam a két oldalon. Gondolom ezek lehetnek a háló kamrák. Mindegyiken egy név volt rajta, kissé ronda írással. Gyorsan továbbmentem, és a végén egy tömlőc szerűségben kötöttem ki.

A helység nagyon büdös volt, a nyitott ablakok ellenére is. Három vaskerítésű tömlőc volt felállítva, melyek mind üresen kongottak. A fogdák előtt volt egy szék, mellette pedig egy nagyobb faláda. Odaléptem elé és lassan kinyitottam. Bilincsek, láncok és lakatok voltak benne. A láncokat megpillantva kissé különös érzés fogott el. Úgy éreztem, ezek nem mindennapi vasláncok, a bevésett minták alapján.

Miután mindent szemügyre vettem, elindultam vissza a kiindulási pontomra. Odaérve el akartam volna indulni a másik irányba, de sietős lépteket hallottam, melyek gyorsan hozzám értek.

-Szökik a fogoly! -ordítja a magas fiú mély hangján és kivont karddal ront felém. Gyorsan elindulok a lépcsőn felfelé, a fedélzetre, de megragadta a lábamat, és  erősen visszarántott. Előkaptam a kardomat, és markolatával rácsapok arra a kezére, amelyik fogva tartja a lábam. Fájdalmasan visszahúzza, mire a másik kezét csapja felém, a kardjával. Gyorsan félrecsúszok, ezzel kitérve a csapásától. Felpattanok és hasonlóan nekiesek.

Szerencsére nyitva volt a kapitány szobája, gyorsan ki tudtam találni egy tervet. Lábammal meglöktem a fiút, aki kissé megtántorodott, majd kihasználva a pillanatot, belöktem a kabinba, és bezártam az ajtót.

-Engedj ki! -ordítja.

Gyorsan felrohanok a lépcsőn, de valaki megint az utamat állja.

-Taeil,  szólj a kapitánynak! -kiáltja az alacsonyabbiknak, aki a kormánynál tevékenykedik. Utána futnék,  de az előttem  álló kivonja kardját és felém közeledik.  Elsőnek jobbról támad, majd a kardot tartó kezemre fókuszál. 

Gyorsan mozog,  de még követhetőek a mozdulatai. Ennek előnyébe egy hirtelen pillanatban kivertem a kezéből a fegyvert, kardomat az orra elé szegeztem. Megadóan kezeit a tarkójára tette és letérdelt.

 A boldogságom csak rövid ideig tarthatott, mert megjelent a legyénység maradék tagjai is.  Elől az állítólagos Zico, mögötte Jaehyo és az alacsony fiú Taeil.  Volt még mögöttük egy fiú,  de nem láttam teljesen az arcát. 

Támadó állásba megálltam,  nem mozdultam.  Vártam, hogy mi lesz. A másik kettő már rántotta volna a kardját,  viszont a kapitány felemelte a kezét. 

-Tényleg nagyon bátor vagy. -pillant rám. -Legyőzted B Bomb-ot, a második legjobb harcost.  De szeretném,  ha megküzdenél a legjobbal.- ropogtatja a nyakát lassan.

-Nem félek,  jöjjön csak. -mondom szemrebbenés nélkül.- De ha én nyerek,  visszavisztek.

-És ha nem?- vigyorog gúnyosan.

-Akkor itt maradok.

-Rendben. -nevet és kivonva kardját nekem ront.

Érezhető, hogy ő a legjobb. Gyors és erős mozdulatok, olyan, mintha előre tudná, hogy mikor és  hova fogok csapni. Bámulatosan jó. 

A kardjaink összecsapásakor fényes szikra keletkezik. Egyik támadásakor sebet ejtett a nyakamon,  ahonnan elkezdett csepegni a skarlátvörös vérem. Ezzel sikerült elérnie azt,  hogy kiessek az ütememből. Mindkettőnk arcáról verejték folyt, egyikünk sem hátrál. Szerencsére még egy gyors mozdulattal ki tudtam csapni a  kezéből a kardot.

Nyakához szegezve álltam és néztem vele farkasszemet. Közelebb lépett,  majd egy gyors és  különösen furcsa mozdulattal kicsavarta a kezemből a fegyvert. Éreztem, hogy pusztakézzel sokkal erősebb volt nálam.  Erre erőszakosan fellökött, hogy hátra essek,  és fölém kerekedett.

-Bocsi Cica,  de nekem jobban tetszik ez a póz.- vigyorgott teli szájjal, mint egy őrült. 

-Azt mondod? -pillantok rá. Végig pillantok rajta, majd vettem egy nagyobb lendületet és a lábammal  berúgtam a lába közé.  Az arcán a vigyora megfagyott és  kutyákat megszégyenítő módon felvonyított,  majd oldalra eldőlt,  mint egy kivágott fa.

Lassan feltápászkodtam,  és felvettem a kardomat. Izzadságtól fénylő fejemet megtöröltem, leporoltam ruhámat  és a fiúkra pillantottam. 

Teljes ledöbbenés ült ki az összes fiú arcára.