-Valerie!

Eleonora hangja visszhangzott a palotában. Nem tudta elhinni, hogy mennyire gonosz volt a húgával. Soha többé nem akarja megbántani.

Idióta vagyok-gondolta.

-Valerie! -a lány azonban nem fordult meg, csak kifutott a kastélyból.

Annyira haragudott a nővérére! Hihetetlen! Képes volt elvenni Valerie férjét. A szeme láttára csókolta meg Arthurt. Tisztán emlékszik a jelenetre. Ahogy Eleonora piros ruhája anyaga súrolta Arthur ruháját, ahogy Arthur barna haját összekócolja a nővére...

Undorító!

Az pedig méginkább, hogy apja örült nekik.

Valerie kiszaladt a királyi udvarból. Otthagyta az egész életét. A dús, szőke haját tépte a szél, a könnyei összefutottak az arcán. Nem akart senkivel sem lenni. Már nem.

De aztán meglátta őt...

A sötétbarna haját, az apró borostályát, a makacsságát...

Nem tudott közömbös lenni iránta.