Egész éjszaka forgolódtam, nem jött álom a szememre. Már korán reggel a plafont néztem, és a történteken gondolkoztam. Erre a legmegfelelőbb magyarázat az lenne, hogy ez normális. Hiszen valahol mindenkinek van testvére. Vagy ikertestvére. De mégis miért? Talán ez lenne a második opció. Miért pont Edward? Miért pont a hercegemmel történik ilyen? Még mindig látom magam elött a testvére arcát. Mintha őt láttam volna. Ez pedig egyáltalán nem tett jót az idegrendszeremnek. De vajon a testvére milyen személyiségű? Mennyivel különbözik a hercgtől? A bizonytalan gondolatok csakúgy cikáztak elöttem, ezért a herceg felé fordúltam, aki hallkan szuszogott. A pici anyajegye a szeme melett díszelgett, a sűrű szempillái az arcát simogatták, a száját apró résnyire nyitotta, miközben mélyen aludt. A homlokából óvatosan söpörtem ki a tincseit, hogy ne kelltsem őt fel, és puszit nyomtam a homlokára. Ő az a férfi akit szeretek. Kizárólag csak őt. Felvettem magamra egy fehér kismama ruhát, ami ugyan még nagy volt rám, de ez eltakarta a pocakomat. Valamiért jobban féltettem a babámat, mint eddig valaha is. Hallkan csuktam be magam után az ajtót, és lassan sétáltam végig a folyosón.

Amint kiléptem a tavaszias időre, a szememet összehúztam, és a szemem elé tettem a kezem, így a nap sárga sugarai az ujjaim közt pislákoltak. A falnak támasztottam a hátamat, és lehunyt szemmel szívtam be a friss levegőt. Mintha ettől a mellkasomra nehezedő súly könyebb lenne. Mintha nem jelentene neken gondot az, hogy a szerelmemből kettő van. De mégis ott lebeg elöttem az a kérdés, amit eddig nem volt elég bátorságom feltenni. És talán nemis lesz soha se. A lényeg az, hogy ez hírtelen jött, mégis normálisnak tartom azt, hogy nem egyedüli gyerek, hanem vagy egy ikertestvére. Ez pedig már a sors fintora.

- Tudom, hogy mire gondolsz - szólalt meg egy jól ismert hang, én pedig nagyot nyelve fordítottam felé a fejem, és hevesen dobogó szívvel néztem végig rajta. Egy hétköznapi fekete póló volt rajta egy szürke melegítő nadrággal. Zokni nem volt a lábám, mezítláb ácsorgott, a csuklóján pedig egy fém karkötő díszelgett, az anyajegye pedig a szája melett volt. A barna tincsei a homlokába hullotak. Sajnálom, de gyönyörű férfi volt. Mégis egyetlen egy férfit szeretek. A falnak támasztotta a vállát, a kezét a nadrágja zsebébe süllyesztette. - Egyforma a szemünk és az arcunk. A szánk és talán még az illatunk is ugyan az - nézett rám, én pedig megráztam a fejem.

- Megtudlak titteket különböztetni - az alhasamra tettem a kezem, ahol a herceg babája fordúlt egyett. Egy pillanatra kizökkentem és elvesztem az apró mozdulata közben, amit a babócánk produkált. Alig várom a holnapi ultrahang pillanatait.

- Hanyadik hétben vagy? - kérdezte váratlanúl, én pedig a szemöldökömet ráncoltam.

- Tizenhatodikban - mondtam hallkan, majd a kert felé pillantott, a kezét pedig összefonta maga elött.

- Akkor hamarosan kiderűl a neme - bólintott, majd a szájába harapott. - Mindig a tesóm volt a jófiú. Mindig ő kapta azt, ami igazából engem illetett volna! - mélyen nézett a szemembe, ezzel nyomatékosította azt, hogy most rólam is beszélt.

- Szerelmes vagyok belé - mondtam ki.

- És belém is az leszel - mondta hallkan, majd felém fordúlt, a halántékát pedig az ajtófélfához érintette. Nem akartam hallani a szavait, nem akartam látni a szemét, nem akartam érezni azt, hogy vonz magához. A fejemet ráztam.

- Lehetetlen! - fordítottam el a fejem, és a rózsabokrokat néztem.

- És tudod, hogy miért? - mondta ki, és hallkan elnevette magát. Rá néztem, és Edward arcát láttam. A mézédes puha ajkát, a csillogó zöld szemét, és az ívelt arcát. De ő nem Edward. Nem az. - Mert ami belőle hiányzik, az bennem van meg - suttogta, majd lesütötte a szemét, és mezítláb, egyszerűen csak elkezdett előre sétálni. Végig néztem rajta, és a fejemet ráztam. Nem tudom, hogy mi jött rám, nem gondolkoztam, egyszerűen csak utána mentem.

- Mondjuk? - kérdeztem rá, majd megcsípte a pólója anyagát, és az ég felé pillantott.

- Nem hordok öltönyt. Nemis tudnám elviselni - nézett le.

- És cipőt sem! - tettem hozzá, miközben a meztelen lábfejét néztem. A kezét a kócos hajába süllyesztette, majd beharapta a száját, és megrántotta a vállát.

- A tesóm szigorú, maximalista és beképzelt. Ő tényleg uralkodónak született. De én...- a rózsabokrok meletti pad tetejére felült, a kezét pedig összekulcsolta maga elött. - Én csak vagyok. Legalábbis mindig is voltam - sütötte le a szemét, majd az istálló felé pillantott. Más a tekintete mint a hercegnek. Legalábbis ő olyan mintha egy hétköznapi ember lenne. Pedig ő is királyi családból származik.

- Nem jó az, hogy most te ide jöttél, adtam a tudtára, mire hallkan elnevette magát.

- Tudom! Én vagyok a rosszfiú! De nem kell tőlem félned! A légynek sem ártok!

- Azt majd meglátjuk! - húztam össze a szemem, majd visszasétáltam a palotába. Hallkan nyitottam be a szobába, de a herceg már nem aludt, hanem az erkélyen állt, a kezét a szélére támasztotta, és a rózsakert felé nézett. Lehunytam a szemem, és hallkan felsóhajtottam, amikor leültem az ágy szélére.

- Hol voltál Sziren? - tette fel a kérdést. Az ő hangja sokkal határozotabb volt, a testvéré pedig szórakozotabb. Ellentétek. Nemis kicsit. Hanem nagyon.

- A kertben voltam. Felség - suttogtam, majd kihúzta magát, leült mellém, a kezét pedig a combomra tette. Egy darabig csak nézett engem, nem mondott semmit. Csak pillanatok után szólalt meg.

- Azt szeretném, hogy ne menj a közelébe - mondta hallkan, én pedig bólintottam, jelezve, hogy igaza van. - Na, szeretnél velem és a babánkkal belemerűlni egy kád meleg, vízbe? - felállt és a kezét nyújtotta nekem. Őszinte mosolyra húztam a számat. Egyetlen egy férfi sem változtathatná meg a nézőpontomat. Edward az enyém. Csak ő. Szeretem a szívét, a lelkét és a testét.

Amikor a fürdőszobában voltunk, akkor mintha minden megszűnt volna létezni. Csak mi voltunk ketten, a nagy elegáns kád, és a meleg víz ami ellepte a testünket. Edward testére feküdtem, aki hátulról átkarolta a pocakomat, és a fülembe súgott. - Látod ezt? - az ujjával egy szabályos ívet rajzolt az alhasam domború részére. - Ott cseperedik a pici - suttogta, én pedig éreztem a hangjában azt, hogy teljes szívéből szereti a magzatot.

- Tudom, hogy szereti az érintésed - megfogtam a herceg tenyerét, és az alhasamra tettem, és addig vártunk amíg a kisbaba megmozdúl, a herceg érintésére. Edward hófehér mosolyra húzta a száját, az arcát pedig az én arcomhoz nyomta.

- Hihetetlen érezni azt, hogy mozog - suttogta, én pedig halllan elnevettem magam.

- Nagyon jó apa leszel - fordúltam vele szembe, ő pedig a fenekemre tette a két kezét. A mellkasát simogattam, miközben elpárolgott rólunk a forró víz. - Mármint, tudom azt, hogy nagyon jól fog neked állni az apaság. Nagyszerű herceg, és tökéletes apa leszel - pici puszit nyomtam a szájára, a szeme pedig a szerelemtől csillogott.

- Te pedig minnél nagyobb vagy a szememben, hiszen a gyermekemet hordozod - suttogta. - A pocakodban - tette hozzá és pedig a mellkasához bújtam.

Fehér törülköző takarta a testünket, miközben az ágy szélén ültünk, Edward pedig a hajamat fésűlte a fehér hajkefémmel. Először mindig a kezébe vette a hajamat, utána lassan végig fésűlte, én pedig mosolyogva sütöttem le a szemem. A baba rész felé pillantottam, amit ő készített nekem és a születendő babánknak. És biztosra tudtam azt, hogy még egy ikertestvér sem állhat közénk.

- Nem lehetne az, hogy ma csak lustálkodunk? - kérdeztem. - Csak mi ketten - fordúltam vele szembe, majd megrántotta a vállát.

- Végülis van egy testvérem aki pont úgy néz ki mint én. Ha kell valamilyen papírmunkát kitölteni, akkor majd őt fogják keresni - elnevette magát, majd bezárta mindkét ajtót, és egy mozdulattal levette magáról a törülközőjét, de ahelyett, hogy rám feküdt volna, a hasára tettem a kezem, és felnéztem rá.

- Nagyon szeretlek téged - suttogtam, az ujjaimat pedig a padló irányába fordítottam, és lassan végig csúsztattam az alhasán.

- Én pedig még jobban foglak, ha most az következik amire én gondolok - lehunyt szemmel fújta ki a szavait, de már nemis tudott annyira oda figyelni, mert a kezembe vettem a méretét, egy kicsit szórakoztam vele, lassan és érzékien kényeztettem őt, mert tudom azt, hogy ő ezt szereti. Majd a nyelvemet hozzáérintettem a makulátlan tökéletes bőréhez és érzékien nyaltam végig a feszes bőrét, amit én annyira szeretek. A kezét a hajamba süllyesztette, miközben a tetejét kényeztettem, és tudtam azt, hogy nekünk szükségünk van erre, hogy a perzselő szerelem megmaradjon. De öt perc után, már én sem maradhattam érintetlenűl, mert vissza akarta adni azt a gyönyörű érzést, amit én adtam neki.