Amikor az ajkunk összeért, amikor megemelte az államat, amikor a meztelen testemet ölelte, úgy éreztem, mintha én lennék a világ legszerencsésebb nője. Még mindig alig hiszem el azt, ami történt. A király fia, a hivatalos trón örökösével csókolóztam! Hihetetlen volt, és egyszerre vérpezsdítő. Abban a percben, amikor megízlelhettem a herceg ajkát, nem vágytam másra csak rá. Amikor a nyelve, az én nyelvemhez ért, mindent elfelejtettem magam körűl. Csak őrá összpontosítottam. Ő is ezt tette. Vigyázott rám, és a karjaiba zárt. Emlékszek, ahogy óvatosan a csempének nyomja a hátamat, és úgy falja az ajkamat, mintha egy desszert lenne, amit épp ellopnának előle. Mintha minden pillanatott, kiakart volna élvezni. Közben éreztem, hogy a teste tüzel. Minden izma megfeszűlt csók közben.

A történtek után, nem tudtam lemosni a számról a vigyort.

Mert ez egy hatalmas dolog.

Hiszen benne van a szabályokban az, hogy "nem csókolózik a herceg".

Ezek szerint mégis. Velem. Csak velem. Mitől vagyok én más? Talán, lát bennem valamit, amit más nőben nem? Talán vonzódik hozzám? A zuhanyzóban töltött fél óra csókcsata, arról árulkodott, hogy minden érzelmét kimutatta nekem, amit eltitkolt elöttem. Ez pedig boldoggá tett.

Reggel melette ébredtem. Arra nyitottam ki a szemem, hogy a herceg olvasott egy könyvet. A tarkója alá tette a kezét, és figyelmesen olvasott. Végig néztem a szép arcán, és a puha száján. Te jó ég! Milyen íze van az ajkának! Egyenesen megbabonáztatott. Halványan elmosolyodtam, és úgy gondoltam, hogy "rosszalkodok egy kicsit". Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára.

Hátat fordítottam neki, a paplan alatt pedig feltűrtem a hállóingemet, hogy apró rálátást kapjon a csipkével takart fenekemre. Egy kicsit lehúztam magamról a takarót, így a tükörbe pillantottam. Egy darabig olvasott, majd valami megzavarta a tekintetét. Vajon mi lehet az? A könyvet a mellkasára ejtette, majd lepillantott a fenekemre. Amint meglátta a fenekemet, a szemei kikerekedtek, a pupillája pedig kitágúl. Úgy nézte a bőrömet, mintha csak az övé lenne. Szerintem semmit sem érzékelt a külvilágból. A tükörből láttam azt, hogy halvány mosolyra húzza a száját, majd megfogta a takaróm szélét, és a fenekemre húzta, miközben a fülemhez hajolt.

- Magának is jóreggelt - suttogta, mire meglepetten fordúltam felé. Visszadőlt a helyére, a könyvet pedig ismételten a kezébe vette.

- Honnan tudta, hogy ébren vagyok? - kérdeztem, amire egész meglepő választ adott.

- Szoktam magát nézni, miközben alszik. Más a mimikája - fordúlt felém, és a szemembe nézett. - Amikor alszik, a száját enyhén lebigyeszti, a mellkasa pedig mélyen emelkedik. De most kivan virúlva! - húzta össze a szemét, mire énis vele szembe fordúltam.

- Minden szeretőjét szokta nézni, miközben alszanak? - húztam fel a szemöldökömet.

- Én még soha nem aludtam nő melett. Maga az első!

- Na, és? - támasztottam meg a fejemet a kezemmel.

- Jobban örülnék ha nem foglalná el az ágy felét! - mosolyodott el.

- Hé! Én nemis...- védtem meg magam nevetve.

- Igazán? - kérdezte, mire felemelte a takarómat, és a bársony fejtámlára mutatott, annak is a felére. Tényleg túl közel voltam hozzá. Ezt pedig észre sem vedtem.

- Nahát! Hihi! - húzódtam hátrébb egy kicsit.

- Ma beszeretném fejezni a festményt, szép hölgy! - adta a tudtomra. - Ma egésznap szabad vagyok.

- Ez szabadnap féleség?

- Szabadnap? Ha maguk ezt így mondják! - rázta meg a fejét, mire összehúztam a szemet.

- A herceget nem zavarja, hogy mások is laknak a palotában? - kíváncsiskodtam. A fejét rázta.

- Nem tudom, hogy kik laknak még itt. Mármint...ahol én lakom, ott nem járkálhatnak az alkalmazottak.

- Mármint...a vörös szőnyeges lépcsőről beszél?! - pislogtam nagyokat. - Egyszer elhatároztam, hogy felsétálok azon!

- Tilos. Feltéve ha királyi családból származik - rántotta meg a vállát. Azért egy próbát megért.

Reggeli után, lezuhanyoztam, a törülközőmet, szorosan magamra tekertem, és kiléptem a fürdőszobából. A francia ágy felé sétálltam, de egy nem várt meglepetés fogadott engem. Az ágyra kivolt készítve egy gyönyörű, vörös ruha. A szív alakú dekolázsát, hófehér "kristályok" díszítették, az újja pedig háló volt, ami a csuklómig ért. Az ujjaim közé vettem a rajta díszelgő cetlit, amire egy mondat volt írva.

Vegye fel a kedvemért.

Lehunytam a szemem, és kifújtam magam. A kezembe vettem az álomszép ruhát, és visszasétáltam a fürdőszobába. Felvettem. Gyönyörű volt. A térdemig ért a ruha. Nem volt rövid, és nem volt hosszú sem. A hajamat szorosan felkötöttem, és kiléptem a herceg lakosztályából. A kijárati ajtó felé sétáltam, miközben két testőr meghajolt elöttem.

A szemöldökömet ráncoltam. Elöttem hajoltak meg?

- Ma meghajolt elöttem két testőr! - mondtam, miközben a herceg engem festett. A kanapén feküdtem, az államat a párnára támasztottam. Kihajolt a vászon mögűl, és lassan bólintott.

- Mert kapott egy magasabb rangot. Kisasszony lett. Ez így megy - válaszolta illedelmesen.

- És azt is tudják, hogy mi...- motyogtam.

- Azt, hogy dugom magát? - kérdezte. Ez azért durván hangzott. Furcsa volt ezt hallani. - Nem foglalkoznak vele. Évek óta így megy a palotában! - hajolt vissza a vászon mögé, mire hallkan kuncogtam egyett.

- Maga több nővel is csinálta már egyszerre? - motyogtam, mire összeráncolt szemöldökkel nézett rám. - Csak érdekel! - védekeztem nevetve.

- Egyszer előfordúlt - igazította meg az öltönyét, az ecsetet pedig a kezébe vette. - Jut eszembe! Hamár itt tartunk, szép hölgyem. Muszáj megkérdeztem, hogy mikor áll készen a következő aktusra? - laza, és kecses mozdulatokkal festett, a vászon mögűl pedig most nem hajolt ki. Lesütöttem a szemem, és a padlót néztem.

- Nem szeretném - fújtam ki magam szomorúan.

- Nem leszek erőszakos! - tette hozzá.

- Nem szeretném - ismételtem meg magam, mire letette az ecsetet, elmosolyodott, és összetette a kezét.

- Elkészűlt!

- Megnézhetem?

- Nem! - vette magához, és a többi felé vitte. Utána futottam, mellé álltam és megfogtam a kép szélét.

- Megszeretném nézni!

- Legyen az enyém ma éjszaka. Ha ezt engedi, akkor bármit szabad magának - rázta meg a fejét, közben a számat nézte. - Bármit megengedek. A szabályok magára nem vonatkoznak.

- A herceg...túl durva hozzám. Én pedig nem azt érdemlem - léptem egyett hátra. - Egy nő testére vigyázni kell. Figyelni, hogy mik azok az érintések, ami nekük jól esik. Nálunk, még az orgazmus sem olyan, mint maguknál, férfiaknál! - tártam szét a karomat. - Gyengédséggel, és szeretettel kell előcsalogatni a női gyönyört. Ez a titka - adtam a tudtára. Pislogás nélkűl nézett rám. Még a képet is lejebb engedte, miközben gondolkozott. A szemét összehúzta, a száját résnyire nyitva hagyta. Mintha minden egyes szót átgondolt volna.

- Bocsánat, mit is mondott? - nézett a szemembe.

- Igazán semmit! - erőltettem magamra egy mosolyt, majd felindulásból megfogtam az egyik ecsetet, amin piros színű festék volt. És egy hírtelen mozdulattal a herceg felé hajítottam, de az ecsetet nem dobtam el, csupán a festék volt az, ami szétterűlt az öltönye anyagán. Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd az ecsetre. - Ezt mégis, hogy merte? Ez miatt halálbüntetés jár! - hírtelen tette le a képet, és az álványhoz nyúlt. Már futottam el tőle, de éreztem, hogy valami sűrű dolog nehezedik rám. Ijedten torpantam meg, és néztem a ruhámon lefolyó, fehér festéket.

- Atyaúristen!! Felség!! - lépkedtem lassan, hogy a festék ne terüljön jobban szét a ruhámon, de felesleges volt. - Ezt most visszakapja! - futottam az álványhoz, megfogtam a kék vödröt, és a herceg felé sétáltam.

- Szirén! Megparancsolom, hogy...- de nem fejezte be, mert a kicsi kék vödör tartalmát, a vállára öntöttem, a zakón pedig végig folyt a kék festék. Összecsaptam a kezem, és csípőre tettem a kezemet.

- Ez...igazán egyedi - bólintottam.

- Egyedi? Azt mondja szép hölgyem? - lassan kikötötte a nyakkendőjét, és az öltönyét. Levette magáról, és a padlóra dobta. Mellé pedig letette a nyakkendőt is. Az inget kihúzta a nadrágjából, és lassan végig gombolta elöttem, így a felsőtestét szépen feltárta nekem.

- Atyaég! Atyaég! Edward Herceg! - csillogott a szemem. - Megizmosodott talán?

- Magától még a józan eszem is elmegy valahova - levette magáról az inget, és azt is ledobta a ruhakupac tetejére, majd a szemembe nézett. Hírtelen léptem elé, a kezemet pedig a szíve fölé tettem. A mellkasa libabőrös lett az érintésem miatt. Az államat óvatosan megemelte, és a számhoz hajolt. Nem várt, óvatosan tapasztotta az ajkát a számra. Én pedig lehunyt szemmel viszonoztam.

- Felség, ugye tudja, hogy csak azok csókolóznak, akik éreznek valamit a másik iránt? - suttogtam a csókunkba, miközben egy kicsit eltávolodott tőlem. Nem válaszolt, csak hírtelen megemelt, én pedig a csípőjére fontam a lábam. Nem várt, gondolkodás nélkül a kanapé felé vitt, és végig fektetett rajta. Fölém helyezkedett, az egyik térdén megtámaszkodott, és a szemembe nézve, a nyakamhoz hajolt. Lehunyt szemmel érzékeltem az ajka pusziját, és a nyelve puha érintését, a számba haraptam, és kinyitottam a szememet. - Menjünk vissza a palotába - suttogtam vágyakozva.

- Én sem vágyok másra! - megfogta a kezem, és az ajtó felé futottunk. És igen, a herceg félmeztelen volt. Végig futottunk a királyi kerten, és felsétáltunk a főbejárati lépcsőn, ahol két biztonságiőr pislogás nélkül nézett ránk. Tudom, hogy furcsán nézhettünk ki. A hercegen felűl nem vol ruha, én pedig festékes ruhában voltam. Csupa hétköznapi dolgok egyike.

- Őfelsége! - hajoltak meg mélyen. A herceg bólintott, és tovább futot velem a palotába. Becsuktuk az ajtót, és végig sétáltunk a folyosón. De ekkor...

- Az apám! - nézett a vörös szőnyeges aranyozott lépcső felé.

- A király? - nyeltem egyett.

- Bújon el! - nyitott ki hírtelen egy ajtót, egy gyors puszit adott a számra, és belökött az ajtón, én pedig lehunyt szemmel elvigyorodtam. Az ajtóhoz hajoltam, és figyelmesen hallgatóztam.

- Edward! Fiam!

- Apám!

- Mit jelentsen ez? Miért nincsen rajtad ruha? - kérdezte. A király hangja mély, és tekintélyt parancsoló volt. Tipikusan olyan hangja volt, amit ha felemel, az egész palota retteg tőle.

- Hát apám...letépték...letépte a lovam! - javította ki magát, mire a szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessem el magam.

- Letépte a lovad? Tehát megvadúlt?

- Igen apám!

- Akkor hívom a királyi vadászt!

- Mi? Várj már! Nehogy hívd!

- Tehát akkor nem vadúlt meg?

- Nem!

- Akkor miért tépte le az inged?

- Mert...tetszett neki. Neki is kelett egy ugyan ilyen ing!

- Aha...- motyogta, és tisztán hallotam azt, hogy nem hiszi el a fia szavait. - És nem harapot meg?

- Megharapni? Hát...igazából már majdnem ott tartottunk!

- Ó istenem...- suttogtam lehunyt szemmel.

- Rendben Edward! Kérlek, vegyél fel ruhát. Hamarosan te leszel az országunk uralkodója!

- Igenis apám. Engedelmeddel! - mondta határozottan, majd egy kis idő után, benyitott hozzám, és csókot lopott tőlem. - Mennem kell szép hölgyem. El kell intéznem egy - két papírmunkát. De holnap este csak a magáé vagyok! - suttogta, és kilépett a szobából.

Ennyi. A herceg a végén még megőrül miattam.