Itt az új rész! Bocsánat, hogy eddig tartott, de remélem tetszeni fog! ❤

Siera szemszöge:

Miután Florian felmászott a meredek domboldalon és eltűnt a fák között, hogy tűzifát keressen, én leültem a földre, hogy oda tudjam gondolni magam Fowel mellé. Továbbra is Mint házában voltak. A nappaliban ültek, és mintha már egy ideje engem vártak volna.
- Siera! - vett észre Scar.
- Na végre! - fordult felém Fowel. - Valami nagyon fontosat kell elmesélnünk neked!
- Akkor ez egy hosszú beszélgetés lesz, mert nekem is van mit mesélnem - sóhajtottam. - Próbáljuk rövidre fogni, mert van velünk egy ember és vissza akarok menni, mielőtt meglát és sokkot kap.
- Miért, ilyenkor hogy nézel ki? - kezdte volna a faggatózást Anima, de Scar felemelte előtte a kezét.
- Az előbb mondta, hogy röviden!
- Akkor én beszélek! - vette vissza a szót Fowel.
- Rossz ötlet - szólt közbe Scar. - Te túl sokat beszélsz.
- Hé!
- Srácok - állítottam le a kezdődő veszekedést. - Ha senki sem mondja, én fogok beszélni.
Végül egyszerű szemkontakttal lebeszélték, hogy Fowel megkapja a lehetőséget, hogy röviden elmondja a történetüket, de Scar szemében látszott, hogy gondolkodás nélkül át fogja venni a szót, ha a srác nagyon belemerülne a mesélésbe.
- Hallottál már az Árnysárkányról? - pár pillanatig törtem a fejem, de nem igazán rémlett semmi ilyesmi.
- Nem, miért? - Fowel felsóhajtott.
- Mert tegnap, miután beszéltünk, megküzdöttünk az Árnysárkány bábjának a bábjának a bábjával - hadarta el, majd elégedetten elvigyorodott.
- Öhm... Mi van?
- Te mondtad, hogy rövid legyek; Tessék, rövid voltam! - tárta szét a karját Fowel.
- Jajj, hagyd, majd én - vette át a szót Scar, majd felém fordult. - Figyelj, valaki tegnap este megtámadott minket, azt hittük, egy sárkány, de kiderült, hogy csak egy halandó, akit irányít egy sárkány, aki egy szolgája ennek az Árnysárkánynak.
- Szóval egy bábgyártó támadott meg titeket közvetetten - próbáltam feldolgozni a hallottakat.
- Igen, több emberen keresztül, hogy ne találhassuk meg - egészítette ki Fowel.
- Szóval egy sárkány, aki emberekkel bábozik...
- Látom nem csak nekem volt ismerős a sztori - fonta össze a karjait Fowel, aki pontosan tudta, mi jár a fejemben.
- Nem! Carol nem lehet, ő Sedena fogja! Ott elszáll az ereje és nem tud kijönni, vagy ha ki is jön, rögtön meghal!
- És ha csak az egyik ismerőse? - kérdezte Scar.
- Honnan ismerné? - kérdeztem idegesen. Carol nagyon régóta nem jöhetett be a Birodalomba, ahol lett volna esélye sárkányokat megismerni, bár mint tudjuk ez nem tartotta vissza, Hil anyjának történetét figyelembe véve... Arról nem is beszélve, hogy az emberek világában is élnek sárkányok...
- Nem tudom, lehet egy eltitkolt gyereke, vagy egy dühös barátja...
- Létezik olyan személy, aki szóba áll azzal az őrülttel? - kérdeztem egy fokkal hisztérikusabban, mint terveztem.
- Létezhet - felelte Scar, amivel nem nyugtatott meg. Ezt ő is látta. - De persze lehet, hogy ez a bábos dolog csak véletlen egybeesés...
- Mennyi rá az esély? - kérdeztem félve. A többiek zavartan néztek egymásra, ebből arra következtettem, hogy annak az esélye, hogy a problémánk Carol-mentes, százalékosan egyjegyű szám.
- Mikor haldoklott - lépett a látóterembe Mint, akiről nem is tudtam, hogy hall minket - beszélt valakiről, akivel szerintünk jóban lehetett.
- Kiről?
- Ő úgy hívta, a kis Kárhozott. Nyilván nem ez a neve, de talán ő lehet az Árnysárkány.
Elgondolkodtam. Helia elmesélte nekem, mi történt azon a napon, de ezt a részt valamiért kifelejtette. Talán mert túl kicsinek gondolt, hogy megértsem vagy csak félt, hogy meg fogok ijedni.
- És? - kérdeztem, mikor már egy ideje csend volt.
- És ennyi - vont vállat Fowel. - Ennyire jutottunk ma.
- Pedig nincs túlzottan sok dolgunk! - tett szemrehányást Anima, amiért ránk kell várniuk.
- Ó, ha Őtörténelemsége nem makacskodik ma annyit, már rég ott lennénk! - forgattam a szemem.
- Mit csinált a bátyám? - nevetett fel az imént még mérgesnek tűnő lány.
- Duzzog - elmeséltem nekik, hogy találtunk Florianre és hogy kerültünk a barlanghoz, egyszer sem hagyva ki a lehetőséget, hogy jól kibeszéljem Soralent. Rendesen felhúzott a viselkedésével, tehát jogom van a háta mögött elpanaszolni a többieknek, milyen rémes alak.
- Tehát most egy egyszerű emberrel utaztok együtt? - kérdezte Fowel. - Nem vagyok rasszista, vagy ilyesmi, de biztonságban van? Nem félsz, hogy bajba kerül veletek?
- Leszármazott - javítottam ki. - És amúgyis itt vagyok én! Bármi is vagyok, elég erős vagyok - nem hangzott túl meggyőzően, amit mondtam, ezért hozzátettem. - Meg itt van Sora is...
- Sora? - akadt meg Fowel.
- Soralen - magyaráztam. Tetszett nekik a becenév, érdekelte őket, hogyan reagált, mikor először így hívtam, de Anima előre lépett kettejük között.
- Figyelj, biztos vagy benne, hogy Soralen visszajön? - kérdezte aggódva. - Nem az a sértődős fajta...
- Nekem nem így tűnt - forgattam a szemem. - Különben is, hová menne? A Birodalom zárva, kapu itt van, nem arra, amerre ő ment. Vagy csak turistásat játszana az emberek világában, amíg mi... - nem tudtam, hogy fejezhetném be a mondatot, lévén fogalmam sem volt, mi várhat még ránk a jövőben, de így is megtette a hatását.
- Igazad lehet - sóhajtott Anima. - És most? Mikor jöttök?
- Valamikor holnap.
- Ez elég tág fogalom - panaszkodott Fowel. - Mit csináljunk, amíg nem értek ide?
- Próbáljatok meg többet kideríteni erről az Árnysárkányról, meg a szolgájáról. Tudjátok meg, van-e több szolgája és ha igen, nagyjából mennyi...
- Mégis honnan!? - akadt ki Scar.
- Nem tudom - vontam vállat. - Ti akartatok feladatot, tessék! Nekem viszont mennem kell - kezdtem volna búcsúzkodni.
- Jasiera - szólt Mint. - Beszéltél a bátyámmal?
- Mióta eljöttünk nem... De ha szeretnéd, beszélhetek vele - ajánlottam fel. Amúgy is lett volna megbeszélnivalóm Aidennel.
- Köszönöm.
Elköszöntem, majd visszatértem a testembe. Florian még sehol sem volt, szóval megragadtam a lehetőséget, hogy beszéljek pár szót a sógorommal. Aiden mellé gondoltam magam. Éppen Cade szobájában ült Helia kedvenc fotelében. A fia aludt, őt nézte. Bizonyára nem rég aludhatott el és az apja bent maradt még egy kicsit, hogy csodálhassa. Cadmaar szép gyerek volt, és a korához képest nagyon okos, nem csoda, hogy a szülei nagyon büszkék rá.
- Aiden - szóltam halkan, nehogy felébresszem az unokaöcsémet. A férfi összerezzent. Nem számított a megjelenésemre, ami nem meglepő: ki számítana arra, hogy valaki ott terem mellette a semmiből?
Mutattam neki, hogy menjünk ki, és csak akkor szólalt meg, mikor már becsukta az ajtót.
- Mi újság? - erőltetett mosolyt az arcára, de a szeme alatti karikák arról árulkodtak, hogy nem jellemzően aludt, mióta utoljára láttam.
- Egyenlőre két csapatunk van, Fowelék, illetve Coner fia és én. Mindenkinek bőven van dolga - próbáltam ködösíteni és gondosan kihagyni, hogy elszakadtunk egymástól, hogy fogalmam sincs, hogy találjuk meg újra Heliát és ha megtaláljuk, mit csinálunk vele. De Aiden tudta, mit akar hallani.
- Hell hogy van? - semmiképpen nem akartam a szemébe hazudni, de ráijeszteni sem állt szándékomban.
- Továbbra sem tudjuk, hová tart - legnagyobb meglepetésemre Aiden megelégedett a válaszommal. Fáradtan sóhajtott fel.
- Borzalmas ez az egész. Cade úgy tudja, hogy az anyjának dolga akadt az emberek világában, de nem tudom, meddig tudom őt megóvni az igazságtól, főleg úgy, hogy a palota bálterméből átmeneti szállás lett - célzott arra, hogy lezárták a palotát, nehogy a tettes elmenekülhessen.
- Jutottatok valamire?
- Nem, a torta biztosan nem volt mérgezett. Átvizsgáltuk az összes alapanyagot, majd egy bátor önkéntes meg is kóstolta, és semmilyen hatással nem volt rá. Most átvizsgálunk mindent, amiből Hell ehetett vagy ihatott. Keress fel holnap délután, akkorra talán már többet tudhatok.
- Rendben - bólintottam. - Fowelék Mintnél vannak. Azt üzeni, ha bármi kell, csak szólj...
- Nem, neki a babája egészségével kell foglalkoznia és nem az én lelki állapotommal - mosolyodott el keserűen. - Sok sikert és szólj, ha van valami.
- Persze - feleltem. Soha nem láttam még ennyire elgyötörtnek. Nem testileg fáradt el, csak nagyon hiányzott neki a nővérem. Szívesen megöleltem volna, de így nem tudom, csak ha valóban ott vagyok. Az asztrál testem olyan, mint egy szellem, még tárgyakat is csak nagyon különleges esetekben képes megfogni, személyeket meg egyáltalán nem.
Visszatértem a testembe.
- Siera! Siera! Hallod, amit mondok!? - rángatta a vállamat Florian, akire sikerült ráhoznom a frászt.
- Nyugi, jól vagyok - próbáltam kiszabadulni a fiú szorításából.
- Te jó ég, mi történt!? - átsandítottam a válla fölött. Elvégezte a munkáját: egész éjszakára elegendő tűzifát gyűjtött.
- Rakjunk tüzet, közben elmagyarázom.