-Picsába!- kaptam számhoz. Megfogtam pólómat, felvettem és kirohantam a szobából. A fiú utánnam sietett.
-Nem baj, ha kimutatot az ézéseidet, Lisa!- trappolt a kihalt folyosón.
-Nálunk pedig nem szokás!- nem néztem hátra de tudtam, hogy nem hagyott békén.

Peter hirtelen elöttem termedt.
Fejjel lefelé lógott a plafonról.
-Ennek nem kellett volna megtörténnie, Peter!- próbáltam kikerülni de nem engedett el.
-Sajnálod? Én nem! Erre várok már több éve!- hajszálai fejéről lógtak ami nagyon viccesen nézett ki.
-Peter én ezt nem tehetem meg.- válaszoltam lemondóan.
-Csak próbáljuk meg, kérlek!- kérlelt de nem tudtam megtenni.
Bámikor ránéztem Henryt láttam. És az ember nem csókolózik a bátyjával. Nem bírtam Petert látni.

-Én tudom miért!- szólalt fel Natasha mögölünk.
-Kuss!- morogtam halkan  de a vörös nem fejezte be.
-Henry nem örülne neki!- piszkálta körmét a kém, az ajtófélfának támaszkodva.
Megragadtam az egyik ajtót, kitéptem a helyéből és a nőhöz vágtam.
-Azt mondtam, hogy kuss!- a folyosó az én hangomtól zengett. A nőt fellökte az ajtó, ami hangos puffanással lamdolt rajta.
Natasha nyögve támaszkodott fel.
-Ne haragudj Nat!- kértem bocsánatot de a nő csak legyintett.
Peterhez fordultam. Összezavarodva kémlelt engem majd feltette azt a kérdést, amitől legjobban féltem.
-Ki az a Henry?
-Tudod ez hosszú dolog.- vakartam tarkómat miközben próbáltam véletlenül sem Parker szemeibe nézni.
-Ki az a Henry?- Peter lépett felém egyet, tagolta mondandóját.
-Henry a bátyám volt!- robbant ki belőlem és megállás nélkül folytattam.
-És olyan volt mint te!
-Ő is Pókember volt?- ámult Peter.
-Nem! Ugyanolyan volt mint te! Úgy nézett ki, mint te!- kiabáltam.
Peter pàr pillanatig csendben àllt és nézett majd megszólalt.
-Meghalt, igaz?- kérdezte szomorúan mire bólintottam.
-Ő volt az első, akit Thanos ledobott a Lélel kőért. Mondanom sem kell,hogy nem jàrt sikerrel.- halkan beszéltem, nem akartam, hogy hallja.
-Nem tudod elengedni. Megértem.- fogta meg vàllamat és rám mosolygott.
-Sok szerencsét a továbbiakban, Melissa.- mosolygott szomorúan.
-Vigyázz magadra!- mondta majd hátat fordított és kisétált az életemből.