-Félsz a holnaptól?- kérdezte hirtelen.
Sóhajtottam egyet majd felültem, hogy vele szemben legyek.
-Talán. Az apám kiakarja szedni belőlem a lételemet.- motyogtam mire ő megfogta a kezemet.
-Tudom, hogy nem ismerlek régóta, de nagyon megszerettelek.- mondta nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

-Jesszus nem úgy!- tiltakozott majd elnevette magát.
Felsóhajtottam.
-Nem akarom, hogy bajod essen.- váltott komolyra.
-Eszembe jutott valami!- pattantam fel majd kirongyoltam a szobámból.

Kint sötét volt, az egész űrhajóban. Csak a műszerfalon világított pár darab gomb. A sötétben haladtam Tony szobájáig. Benyitottam a férfi pedig rámnézett. Éppen a páncélt bütykölte, amivel a frászt hozta rám.
-Ide tudnád adni a mobilodat?- kérdeztem mire letette a csavart  a kezéből.
-Mit akarsz a mobilommal?- kérdezett vissza és megtörölte szemeit.
-Mit akarok? Azt akarom, hogy add ide.- morogtam és elkaptam  a kezében elhelyezkedő kiskütyüt.

Megkerestem a számot majd felhívtam az illetőt.
-Szia! - mosolyogtam de úgy is tudtam, hogy nem látja.
-Oh, Melissa! Micsoda meglepetés!- Nebula hangján hallatszódott, hogy tényleg meglepődött.
-Találkoznunk kell!- morogtam majd elmondtam, hogy hol vagyunk.
-Mindjárt ott vagyok.- mondta és lerakta a telefont.

Visszanyújtottam a mobilt  férfinek majd visszakartam menni de neki ütköztem Parker mellkasának.
Elkezdtem dőlni és el is taknyoltam volna ha el nem lépek.
-Mi a franc, Parker?- fogtam fejemet.
-Édes Istenem, Lisám jól vagy?- fogta meg arcomat a göndör hajú és szemembe nézett. Én is ránéztem és elvesztem gyönyörű szemeiben.

-Hellóka!- intette Tony mire ránéztem.
-Ha megtaláltad a kifelé vezető utat Parker szeméből akkor jó lenne ha rám is figyelnél.- humorizált mire meglöktem és elesett.
-Tony!- kiáltottam és utánna kaptam.
-Bocsánat. Én csak ideges lettem.- rántottam fel mire a férfi leporolta magát.
-Semmi baj!- legyintett és kihúzta magát.

✤

Halk kopogás rázta fel az űrhajó csendjét.
-Nővérkém!- pattantam fel az űrhajó padlójáról és az éppen megérkező Nebulához sietett.
Mikor átöleletem ő rögvest visszaölelt.
Fémkezét hátamra vezette amjd a lehető legszorosabban magához vont.
-Hiányoztál, Meli!- ölelt mégjobban.

Nebulával nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Sokkal szorosabb, mint Gamorával volt. Gamorát csak muszáj volt a nővéremnek neveznem de Nebulát én akartam a nővéremnek nevezni.

-Gamora meghalt.- suttogtam a fülébe mire beleremegett az egész teste.
Nebula magának való lány volt. Sosem mutatta ki az érzelmeit. Thanos kiölte belőle az összeset. De nekem mindig mutatott belőle valamennyit.

Thanos mindig kínzott minket. Gamora mindig is jobb volt nálunk. Amikor elvert minket mindig megváltoztatott valamit Nebulán. Sosem rajtam, félt, hogy kárt tesz a kőben. Azonban én kivettem részemet Nebula szenvedéséből. Mikor sírt együtt sírtam vele, mikor boldog volt együtt voltunk azok.
Igazi testvérek voltunk, még ha külön fajból is származtunk.

Hello.
Jelenleg a következő könyvemet íromツ