03
-Bocsi de nem vagyunk jóban Hulkkal.- morogta és megpofozta magát.
-Kivel?- meredtem rá de amikor rámnézett egy félig zöld pofa bámult vissza rám.
-Jesszus!- ugrottam arrébb mire bocsánatot kért.
Az ellenfél egyre közelebb ért hozzánk.
Mikor leakart sújtani Starkra a férfi összébb húzta magát. Sosem gondoltam volna, hogy a Híres Tony Stark összehúzza magát egy ütés elől.
Előre tolakodtam és megragadtam a nálam háromszor nagyobb űrlény kezét. Az lepetten nézett rám majd az őklére helyezett kezemre.
Megragadtam csukóját és áthajítottam a másik oldalra. A ráncos elhúzta maga elött a kezét és már nem is felé tartott a társa.
-Furcsán erős vagy! Kondizol?- nézett rám Stark, mostmár Vasember páncélban.
-Nem egészen.- sandítottam rá.
-Csak nem?- eszmélt fel a kicsi.
-Az idő és a hatalom kő egy helyen? Ez egy álom!- kulcsolta össze kezeit maga elött tunyacsáp.
-Két legyet ütünk egy csapásra!- mondta majd hozzám vágott egy kocsit.
-Lisa!- kiáltott utánnam Dr. Stange.
-Szedjük ki, gyerünk!- kiáltott most Tony is.
A kocsi alatt sötét volt. Mindenem fájt.
Nehezen megemeltem a kocsit majd kicsúsztam alóla.
-Na most pipa vagyok!- indultam el a ráncos öregember felé.
Mikor odaértem meglendítettem öklömet de az megállt a levegőben. Szemeim kikerekedtek és lepetten vizslattam jobbomat, ahogy nem engedelmeskedik utasításaimnak.
-Mi a fene?
-Sokmindent kell még tanulnod!- mondta az elöttem álló majd anélkül, hogy hozzám ért volna felemelt.
Csak pár másodpercig tartott ott de az alatt sok minden történt.
Tony elrohant a hatalmas űrlény után aki Brucet kergette. Dr. Strange próbált megmenteni de aki engem fogott őt is elkapta és felrángatott minket az űrhajóba.
Ott lekötöztek engem és lefektettek a talajra. Pár pillanatig csodálkoztam, hogy tényleg csak ennyit tesznek de amikor rámdobtak egy nagyon nehéz tárgyat minden kétségem elszállt.
Strange elöttem lebegett, testébe több száz tű volt.
-Most szépen ideadja a követ!- állt elé a ráncos és kezével elekezdte nyomni a tűket mire Steve felordított.
-Hé, Tunyacsáp!- ugrott le valaki egy szinttel fentebbről.
A férfi befejezte a másik kínzását és ráemelte szemeit.
-Azt hittem megszabadultam tőled.- sóhajtott és maga mögé emelt törmelékeket.
Tony rezzenéstelen arccal figyelte majd kilőtt egy rakétát ami kilyukasztotta a gép oldalát. A férfi és a lebegő fogjai a lyukon keresztül távoztak. Pillanatokon belül a lyuknak nyoma sem volt, vakai befoltozta.
Az a valaki pedig elöttem landolt és segítségként kezét nyújtotta. Piros, kék ruhát viselt, arcát maszk takarta.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro