Az ápolónő hamar meg is érkezett.
-Urasága parancsol valamit?
-Ruhákat.
-Milyenre gondol?
-Egy normális ceremóniaruhát.
-Tán készül valahová?
-Gyűlés lesz. De ha nem sietsz, akkor kések. Szóval iparkodj!

Az általában kedves és nyugodt király szokatlan viselkedése kissé rémisztő lehetett, de a nővérke engedelmesen kirohant a szobából. Pár perc múlva egy kisebb seregnyi szabó jelent meg, hogy gyorsan készítsenek egy ruhát.
-Hékások! Nem megmondtam, hogy sietek?! Egy már kész ruhát adjatok rám!-kergette ki Lagen a ruhakészítőket. Egyetlen fiatalabb maradt csak bent, aki gyorsan a fiúra aggatta az egyik régi, már kész ruhát. Lagen elégedetten lépett ki a gyengélkedőből. Sietve a harmadik emeletre indult a ceremóniateremhez. Ott már várták őfelségét.
-Lagen! Miért hívatta össze a gyűlést, holott ezt jelenleg nem tehetné meg királyi rangja nélkül?-kérdezte morcosan a bíró.
-Itt van édesapám?
-Itt vagyok-lépett elő az idős férfi.
-Emberek, segítséget kell hívnunk. Ha valaki ismer olyan népet, amelytől kérhetünk ilyesmit, az most szóljon!
-Fiam, megbeszélhetnénk valamit négyszemközt?
-Kérem, szünetet tartunk-kiáltotta Lagen. Az emberek durcásan, értetlenkedve, vagy éppen duzzogva, sóhajok és mérgelődések közepette battyogtak ki az ajtón. Mikor a terem kiürült, Lagen az apjához fordult.
-Mi az?
-Tudod, fiam, van valami. Sose gondoltam volna, hogy egyszer még elő kell vennem a témát, de a helyzet megkívánja. Az édesanyád...
-Az édesanyám elment más vidékre, mert nem szeretett itt lakni.
-Pontosan. Tudod, hová ment?
-Nem!
-Délre és nyugatra repülhetünk csak. Tudod, miért?
-Mert északra és keletre vad sárkányok vannak, amik igazán veszélyesek.
-Hát, igazából az anyád van ott.
-Mi?!
-Igen. Végülis a legutóbb teljesen elment egy vad sárkánynak...na jó, ne nézz rám így, tudom, hogy nincs humorom. Mindegy. Visszatérve anyádra: még nem fejeződik be a történet. Úgy került oda, hogy a szülei nem neveltek bele elég önfegyelmet. Emiatt nagyon lázadozó volt. Nem tudta elfogadni, hogy kényszerházasságban kell leélnie az életét. Emiatt téged sem szeretett igazán. Benned is csak a kötelességeket látta. Sokat veszekedtünk. Ebben az időszakban jöttek a támadások Dentra anyjától. Amíg békében éltünk, a férjét egyszer egy sárkányvadászat közben elveszítettük, ezért kegyetlen bosszút akart állni. Egyszer úgy csatáztunk, hogy menekülnünk is kellett. Én, Carin apja, és Dougda anyja dél-nyugat felé, az édesanyád, Carin anyja, és Dougda apja észak-keletre. Mikor újra találkoztunk, érződött egy furcsa kapcsolat a két nő és Dougda apja között. Mint kiderült, házasságtörés volt. Többször is. Emiatt vagyunk most mi itt, anyádék meg a szigetünk másik felénél.
-Na ne...
-Sajnos de. És emiatt most muszály segítséget kérnünk. Nincs más esélyünk, én kipróbáltam mindet fejben, de több az esély a bukásra, mint a győzelemre.
-Sárkányok nélkül akkor sem mehetünk!
-Ez igaz. Emiatt csak te mész.
-Hogy?!
-Te vagy az egyetlen, aki előtt nem feltétlen csapja be rögtön az ajtót.
-Figyeljen. Most eldobom az összes kérdésemet, és elmegyek. De ha ennek az őrületnek vége lesz, akkor minden kételyemet hessintse el!
-Jó, rendben. Viszont most kell egy sárkány.
-És honnan lesz nekünk sárkányunk?
-Alapsárkányok kellenek. A raktár végében van egy titkos ajtó, ami mögött egy alapsárkány tojása van. Ki kell költeni.
-És ha azt is elvitték?
-Nem vitték el. A vár nagyrésze azt sem tudja, hogy ott van. És természetesen nem tudsz egy alapsárkányt kiköltés előtt megjelölni, szóval nem törhetett még ki!
-Akkor menjünk!
-Fiam, én lefújom a ceremóniát, elintézem a bosszankodó népet, aztán megyek utánad. Addig te juss le.
-Természetesen, édesapám. Indulok.

Lagen fejében kavarogtak a gondolatok, azonban ahogy kilépett az ajtón, a nagy tömeg fogadta. Mindenki letámadta a fiút a kérdéseivel, például hogy mit csináltak bent, de a fiú ügyet sem vetve ezekre a szavakra kiverekedte magát az embertengerből.

Ezután gyorsan elfutott a lépcsőhöz. Leszaladt az alagsorba, aztán a raktárba. A nagy tárolóhelység teljesen tele volt még. Lagen lassan tapogatni kezdte a falat, hogy megtalálja az ajtó bemélyedését. Mivel látható helyeken nem látta, gyorsan megnézte a dobozok hátuljánál. Így hamar meg is találta a rejtett ajtót egy polc mögött. Berúgta.

Egy kicsi szobát rejtett a pince. Középen egy kőállvány tetején lévő párnában fekvő tojást látott. Körülbelül akkora volt, mint egy strucctojás. Levette a helyéről, és kifelé indult. Azonban az ajtó hirtelen becsukódott. Meglátta, hogy lassan víz kezd el beszivárogni a helyiségbe. Pillanatokkal később már a bokájáig ért. Lagen dörömbölni kezdett.
-Apám, engedjen ki!

Nem jött válasz. A fiú amolyan ideges-pánikba esett, amikor az embernek szüksége van egy kis rongálásra a lecsillapodáshoz. Szerencsére a palástya elégetése megint csak lenyugtatta. Letette a tojást a földre, és a kőálványhoz lépett. Megpróbálta felemelni, viszont annyira nehéz volt, hogy nem tudta. A víz pedig már a térdéig ért.

Tűzzel gyorsan leégetett egy darabot a tömbből. Ekkor már a derekát is ellepte a gyilkos anyag. Lagen felkapta a vízen lebegő tojást, és az imént ,,barkácsolt" kis kőrúddal kitörte a faajtót.

Kint azonban nem várt dolog fogadta. Az egész kamrában állt a víz. Pontosabban már nem állt, hiszen az ajtó kitörése miatt a víztömeg bezúdult. A beáramló erő a fiút a falnak lökte, ebből kifolyólag az kiejtette a tojást a kezéből. Lagen kisebb sokkot kapott. Azonban a pánikra vagy valami elégetésére nem volt ideje. A vízben ugyanis megpillantotta az apját. Nem mozgott.

A fiúba rendesebb adag adrenalin szállt. A hirtelen kapott erő miatt kiúszott, és megkereste az apját. Gyorsan a lépcsőhöz evickélt.

Mikor kiértek a partra, óriási levegőt vett. Gyorsan az apjához fordult, és lélegeztetni kezdte.
-Gyerünk, gyerünk, gyerünk!-nyomkodta Lagen apja mellkasát-Tarts ki! Kérlek!-gyűltek könnycseppek a fiú szemébe. Nem adta fel. Már vagy öt perce próbálkozott. De nem adta fel. Egyre gyűltek a könnyek, egyre teltek a percek, az apa viszont nem mozdult. Lagen keserves kiáltással borult apja mellkasára, és zokogni kezdett.

Ekkor kinyílt az ajtó. Murumuru álldigált ott egy kosár almával a kezében. Mikor megpillantotta a síró Lagent, a mozdulatlan apját, és a mögöttük elterülő víztömeget, eldobta a kosarat, majd ellökte a fiút.
-Mi...mit akarsz?!-zokogta Lagen.
-Megmentem az apád...az apját-válaszolta neki a lány. Gyorsan leguggolt a test mellé, és a kezét az idős férfi mellkasára tette. Az apuka szájából folyni kezdett a víz. Folyt, folyt, egyre csak folyt. Hirtelen kipattantak a férfi szemei, felült, és eszeveszetten lihegni kezdett.
-Apám!-kiáltotta Lagen. A megkönnyebbültség elárasztotta a szívét. A könnyek ismét poytogni kezdtek a szeméből. Átölelte az idős férfit. Murumuru lassan felállt. Elégedetten nézte a család boldogságát. Hirtelen viszont egy furcsa érzés fogta el.

Eszeveszett haragot érzett Lagen és az apja iránt. A belsejébe került ordító oroszlán azt követelte, hogy megölje őket. Azonban a gyilkos tüzet-melynek egyébként szinte lehetetlen ellenállni-egy más érzés vette át. Hirtelen eszméletét vesztette.
-Na, látom, hogy boldogok vagytok itt egymásnak.
-Murumuru?-kérdezte tőle a volt király.
-Igen, felség.
-Murumuru, köszönöm, hogy visszahoztál engem. Kérlek, gyere ide.

A lány odaballagott a férfihoz. Az idős király hirtelen elkapta a csuklóját, majd a kezével egy hatalmas foltot kezdett égetetni rajta. Murumuru keservesen ordított, de Lagen apja csak nem engedte el. Hirtelen a lány ájultan összeesett.
-Apám! Mit tett?!-kérdezte riadtan Lagen.
-Fiam, ez Dentra volt. Vagy legalábbis ő irányította ezt a lányt. Egy ősi módszerrel a ráveszi dolgokra. Pontosabban egy ősi recepttel. Egészen egyszerűen megmérgezte, majd a méreg hatása alatt rávette dolgokra, amelyek tudat alatt jöttek neki elő, és nem tudott ellent mondani nekik, vagy befolyásolni őket. Ilyenkor az agyad kikapcsol, mintha aludnál. Ezért kell az ebben az állapotban lévő embereket kizökkenteni.

Lagen kíváncsian pislogott párat, azonban másra már nem volt ideje, mivel a lány-akiről éppen akkor megfeledkeztek-felkelt, majd mindkettőjüket a kötényéből kivett két altatóval átitatott vászondarab segítségével eszméletlen állapotba helyezte.

A két férfi hiába kapálózott, az álom hamar lenyomta a szemüket.
-Úgy tűnik, tudtok róla, de ne aggódjatok, ez nem zár ki titeket a tervből, drágák!-nevette el magát Murumuru.