-Jutottál már valamire?-kérdezte Lagen.
-Ez nem megy egyik pillanatról a másikra-szisszent egyet a lány.
-Már vagy három órája fejtegeted azt a levelet...nemsokára lejönnek érted, hogy a bíróságra vigyenek!
-Lagen, tudom! De ez az írásmód nagyon bonyolult. Egy ősi barlangírás lehet talán az időszámításunk előtti 13. századból. Ráadásul olvashatatlanul cifra. Nehéz így megfejteni valamit.
-Meddig jutottál?
-Khm...Kedves ,,barátaim''! Nem vagytok most jó helyzetben. Kiszabadultam, és a bosszúm elkezdődött. Az egyikőtök már nálam van. A következő támadásomat a sárkányaitok nélkül kell kivédenetek, mert ,,véletlenül" szelek lettek, és fellázadtak! Sok sikert, lúzerek! El fogjátok veszíteni a csatát. És ha már ketten lesztek nálam, akkor a túlerővel halált hozok a nemzeteitekre. Úgyhogy...idáig jutottam.
-A csaj elég elbizakodott.
-Igen. Bár őszintén szólva én is az lennék. Az előnye hatalmas, ráadásul most nála van Carin is! Az esélyeink semmik hozzá képest!
-Nem érdekel. Győzni fogunk. Szerinted mit kezd majd Carinnal? Nem fog az ő oldalára állni, az tuti.
-Valamit ki fog eszelni, ne aggódj.

Ekkor léptek zaja ütötte meg a fülüket. Lagen eloltotta a fáklyákat, majd betolta a lefagyasztott őrt Dougda nyitott cellájába.
-El kell tűnnünk innen!-súgta Dougda Lagennek, de a fiú befogta a száját.
-Pszt!

Az őrök lassan előszedték az Egységkövüket, majd a fákylákhoz érintették.
-Jó hír, nem tüzek!

Az egyik katona felemelt egy követ, és megsorozta vele a társát, aki nevetve védekezett. Egy apróbb széllökéssel lehúzta a másik őr nagdrágját.
-Rossz hír, az egyik levegő!
-Ha megszerzed az Egységkövüket, nem fognak tudni sokat tenni ellenünk!
-Akkor figyelj! Most szépen lassan elszórakozok velük azzal, hogy fel-le kapcsolgatom a fáklyákat, addig te valahogy lefagyasztod őket!
-Megpróbálom!
-Oké. Akkor kezdem.

Lagen óvatosan elfújta az egyik fáklyát. A magasabb őr odament, majd az Egységkövével meggyújtotta. Lagen most a másik őr melletti világítást babrálta.

Dougda közben óvatosan kiosont folyosóra, majd felemelte a kezét. Az alacsonyabb katona lassan ledermedt, majd megfagyott. Dougda a másikhoz fordult.

Ekkor hirtelen egy óriási cunamiszerű folyam tört fel Dougda mögül elsodorva a lányt és a két őrt. Lagen azonban biztonságban volt az egyik cellában, mert a víz így pont nem folyt be hozzá.
-DOUGDA! MIT CSINÁLTÁL?!-kiáltotta idegesen.

A királynő visszaúszott a cellához, betuszkolta magát, majd megfagyasztotta a rácsok közti réseket, hogy ne törjön át a víz.
-Én semmit-lihegte.
-Akkor mégis mi vol-

Ekkor hirtelen Lagen szájából ömleni kezdett a víz. Nem kapott levegőt. Csak folyt és folyt. Összeesett, de még így sem maradt abban az ár. Dougda kétségbeesetten körbenézett. Ekkor látta meg a sarokban álldigáló már nem fagyott őrt. A lány vallatója tehát víz volt.

Dougda gyorsan odarohant, és egy jégkarddal megtámadta a katonát. Az rögtön visszatámadott. Lagen már nem köhögött föl vizet. Dougda sikeresen kizökkentette a koncentrálásból. A lány a jégfalhoz löke az őrt, majd betörte azt, így a katonát elsodorta a víz. Gyorsan betömte a léket, majd Lagen felé fordult.
-Jól vagy?
-Hát...voltam már jobban-nézett kicsit bénult tekintettel a lányra.
-Nem csodálom. Vizet öklendeztél fel!
-Sósat ráadásul.
-Szegénykém. Igyál. Tessék-nyújtott volna át egy flaska vizet a fiúnak, de az eltolta magától.
-Hagyjuk.
-Nem értem, hogyan lehetett az az őr ilyen erős. Azt hittem, hogy föld. Valószínűleg ő okozta az árat is. De hogy hogy lehetett rá képes...én tényleg nem értem.
-Én sem. Bár most szerintem ne is egy ilyen őr legyen a gondunk. Akad nagyobb is. Mégpedig az, hogy el fog fogyni a levegőnk, mivel egy hülye cellában ragadtunk a föld alatt, ráadásul víz borít mindent.
-Ez csak neked baj...
-Köszi szépen!
-Úgy értem, hogy én kimehetek segítségért.
-És mégis ki segítene rajtunk, elárulnád? Két hülye szökevény, még örülnek is, ha elpusztulunk.
-Ebben az esetben mit javasolsz, ó, nagy és hatalmas Lagen?-ironizált a lány.
-Kezdjük ott, hogy nincs sok időnk. Felfelé kell kijutnunk. Mivel ez föld itt mellettünk, csak néhány kővel ki van rakva, elázik, majd befolyik a víz. Emiatt az ásásnál folyamatosan fagyasztanod kell a falakat.
-Lagen, ez nagyon sok energiát igényel, főleg, ha nem akarod, hogy elolvadjon!
-Más ötlet?
-Na jó. De akkor kezdjük el. És siessünk.
-Oké. Muszály lesz kézzel ásni, mivel nincs itt Carin.
-Jéglapát?
-Lefagy a kezem tőle. Bár ki lehetne égetni valahogy!
-Hagyjad, nem lehet. Inkább kezdj neki.

Lagen és Dougda lassan elkezdtek felfelé ásni. Persze ezt most könnyű elképzelni, de igazából nagyon nehéz dolog. A fejedre hullik a föld, bármikor rád zuhanhat egy nagyobb rakás, kövek eshetnek le és okozhatnak sérülést, szóval tényleg nem kellemes dolog. Ráadásul Dougda elég hamar kiszállt, mivel a fagyasztás elvette az energiáját.
-Lagen...nem bírom már sokáig...-suttogta maga elé a királynő. Már vagy egy órája ástak. Lagen nem jutott messze, plusz nagyon csúszós volt a sámliként használt jégdarabka a lába alatt. A levegő pedig egyre fogytán volt.
-Dougda, sietek! De ez a meló nagyon rossz!
-Lagen...khm...khm...-köhhintett a lány gyengén. Lagennek be kellett látnia, hogy Dougda tényleg nem bírja sokáig.

Márpedig az ásás még sehol sem tartott. Körülbelül a felszínhez vezető út ötödével lehettek készen, de már most egyre szorosabban húzódott a nyakukon a kötél. Mást kellett kitalálniuk.
-Dougda, nem kérek már sokat, ígérem. Ezt fagyaszd be teljesen! Nem kell túl tartós, csak hogy negyed órát kibírjon. Mindent csinálj meg ilyenre! Ezután menj fel az apámért! A Szövetségköveddel keressetek meg, majd mentsetek ki innen!
-Rendben...hol van apád?
-Egy ceremónián. Valószínűleg a harmadik emeleti nagyteremben találod.
-Ígérem, hogy sietek-nyögte ki a lány, majd bezúzta a jégfalat. Kisododródott, majd befagyasztotta a védelmet.
-Csak ne késs el-suttogta a fiú maga elé.

Dougda kievickélt a lépcsőhöz, majd felúszott rajta. A legfelső fok közepéig ért a víz. A lány kiemelkedett, majd egy csettintésre rendbe szedte magát. Kilépett a főfolyosóra.

Óvatosan kémlelt végig. Elszaladt a főlépcsőhöz, és a lehető leggyorsabban szedte a lábait. Ekkor egy hang szólalt meg a feje felett.
-Hát te meg hová készülsz?

Dougda elszörnyedve fordult meg.
-Ma...Maw...felség-hajolt meg Carin apja előtt.
-Neked nem a celládban kéne lenned?
-De...de, viszont-
-Nincs viszont, te lotyó! Őrök!-kapta el a lány csuklóját az ideges király. Dougda kapálózni kezdett, de nem tudott kijutni.
-Ne! Kérem, ne! Lagen élete múlik ezen!
-Azért élsz még, mert a vízbe vetettelek! Tűzbe vele!
-N...ne! Kérem! Felség!
Ekkor két őr lefogta a királynőt. A bosszús öregúr elindult a kemencékhez, a katonák utána. Dougda hiába próbálkozott kijutni, egyszerűen nem tudott. Ekkor egy hang csendült fel:
-Hé, Mawop! Mi a fenét művelsz a lányommal?
-Most megbosszulom a fiamat!
-A nagy fenét bosszulod meg!-kiáltotta a nő, és lefagyasztotta a királyt deréktől lefelé.
-Ellenem vagy?!
-Igen! Vén szotyvadék!-küldött az őrökre is egy adag jeget.
-Anyám!-rohant édesanyjához Dougda.
-Futás, kincsem!-küldte el lányát az idős nő.
-Ne hidd, hogy meglóghat előlem a kis gyilkos!-törte szét a jeget a király.
-Ne nevezd a lányom gyilkosnak!-sorozta meg jégdarabokkal ellenfelét a királynő.

Dougda nem nézte a harcot, inkább kihasználva a harc köré gyűlő egyre nagyobb tömeget elvegyült, majd felrohant a harmadik emeletre. Elfutott a nagyteremhez, és benézett a kulcslyukon. Még folyt a ceremónia. Egy gyors ötlettől vezérelve azonban megfordult, és a negyedik emeletet vette célba.