-Az a hülye liba!-vágta a földhöz a páncélja sisakját Lagen. A várában mindenki próbálta lenyugtatni, de nem nagyon volt olyan hangulatban. Szegény sárkánya is jól megjárta: utazás közben vagy ötször megrúgta dühében.

A palástja ekkor egy pillanat alatt elégett. Szokott ilyet csinálni, ha dühös. Jó esetben csak egy rongydarabot éget el, akkor viszont erősebb dühlevezetésre volt szüksége. Beviharzott az öccse szobájába. Körbe sem nézett. Már pontosan tudta, mi hol van. Az ajtóval szemben kap helyet az ablak, a kis könyvtár, és az íróasztal. Ezektől jobbra egy tükör és egy kép az öccséről. Balra az ágy, és a gardrób. Ez akkoriban egy nagyon egyszerű kis szobának számított. Lagen letérdelt a testvére portréja elé, és fújtatott egyet.
-Az a boszorkány beszélni fog, magam kezeskedem róla. Ne aggódj, Caspy, meg foglak találni.

Némileg nyugodtan kisétált a szobából. A maga mögött hagyott kuckóba az öccse eltűnése óta senkit sem engedett be.

Végigment a hosszú folyosón. Vörös, kissé kopott szőnyeg feküdt a kövekkel kirakott földön. A falakon az elődei portréi díszelegtek arannyal kirakott keretben. Elért egy szobához. Felrántotta a nagy, vastag tölgyből és vasból készült ajtót, és belépett a terembe. Ott a víz uralkodója, Dougda és a földdé, Carin ült. Egy egyszerű, ám annál nagyobb kőasztal körül foglaltak helyet párnázott faszékekben. Mikor Carin meglátta Lagent, elégedetten biccentett egyet, és feltette a lábát a kőasztalra. Dougda megforgatta a szemét, és kihúzta magát.
-Mi volt?-kérdezte Carin.
-Semmi, haver, semmi-sóhajtott Lagen, miközben ledobta magát egy székre.
-Meg fogjuk találni, Lagen, érzem-mondta Dougda óvatosan, és lehajtotta a fejét. A királynőt is nagyon lesújtotta Caspelin eltűnése.
-Már egy hónapja csak ezzel próbálkozunk, Dougda!-törtek ki a fájdalmas könnyek Lagen szeméből. Carin elővett a zsebéből egy térképet, kihajtotta, majd az asztalra terítette. Dougda is kiszedett a rediküljéből egy tekercset, és a térkép mellé tette.
-Gyerekek, ezt már próbáltuk!-söpörte le a földre a lapokat.
-Haver, ne már!-kapott a papírok után Carin.
-Menjünk, és hallgassuk ki együtt-ajánlotta Dougda.
-Jó. Menjünk-vágta oda neki Lagen. A három uralkodó elindult az ajtó felé. Ekkor egy hangos csattanással betört az egyetlen nagy, kerek, színes üveggel kirakott ablak, és egy sárkányon utazó alak ugrott le.
-Murumuru, ez most komoly?! A múltkor csináltattam meg! Mit akarsz?!-kérdezte a fejét fogva Lagen.
-E-elnézést...B-Bista nin-nincs jó pa-passzban.
-Mi van?-kérdezte Carin a dadogós hírhozólánytól.
-A va-va-vas hatásta-talan volt, a lá-ány ki-ki-kiszabadult.
-Mi?!-kiáltott egyszerre a három uralkodó.
-Ne-nem én ta-találtam ki-ki-vonta meg a vállát a fiatal rövid hajú lányka, ám ezt a mondatot már senki sem hallotta, mert mindenki elrohant a sárkányához.

                            ~•~

-Biztos, hogy erre van?-kérdezte aggódóan Dougda.
-Igen-vágta oda neki Lagen.
-Lag, lehetnél kedvesebb is...
-Fogd be, Carin-sziszegte a feszült király. A többiek belátták, hogy nem kell erőltetni most a modort.

Carin zöld sárkánya hirtelen furcsa hangokat kezdett kiadni.
-Hé, öcskös, jól vagy?-pacskolta meg a nyakát óvatosan.

A sárkánya azonban folytatta. Egyre hangosabban süvöltött.
-Öhm...Carin...a sárkányod...villog!-kiáltotta kétségbeesetten Dougda. A fiú sárkánya ekkor befehérdetett. Egy mozdulattal lelökte magáról Carint, majd füstöt fújt rá. A nagy feketeség miatt Carint és a sárkányát nem lehetett látni. Dougda megmarkolta a saját sárkánya füleit, és lehajtotta a fejét.

Lagen megszorította a gyeplőjét, és gyorsan kirepült a füstfelhőből. Kicsit alább szállt, és onnan kereste a barátait. Azonban nyomuk veszett. A szeme pedig valahogy most nem látott át a füstön.
-Kislány, keresd!-súgta a vörös sárkányának, aki lassan járőrözni kezdett a felhő körül. A füst egyre kisebb lett, és végül teljesen elfogyott. Középen egy összezavarodott, kormos, összetépett, megsebesített királynő feküdt a fehér sárkányán.
-Mi?!-kiáltott meglepettségében Lagen. Ekkor döbbent rá, hogy az eset több szemszögből sem volt mindennapi. Egyrészt a sárkányok fehérek lettek. Fehér sárkányokat pedig csak a levegő népéhez tartozók tudnak meglovagolni. Sárkány pedig csak egy színű lehet! Aztán hová tűnt Carin és a sárkánya? Vagy...miért nem látott át a füstön? Ő a füstön mindig átlát, mert ő a tűz népének királya. Eddig is mindig átlátott rajta, hiszen a tűz füstöt termel.

Odarepült Dougda mellé. Épphogy eszméleténél volt.
-Mi történt?-kérdezte a lánytól.
-Dentra...-nyögte ki fájdalmasan.

Lagen összeszorította a fogait. Ez mindent megmagyaráz. Azonban sehol sem látta a számkivetett királynőt. Dougdát maga mögé tette, majd Dougda sárkányának gyeplőjével a kezében elindultak vissza Lagen várába. Már tudta, ki rabolta el az öccsét.

Félúton Dougda sárkánya villódzani kezdett. Prüszkölt, fújtatott. Lagen eleresztette a gyeplőjét, majd a saját sárkányával begyorsított. Dougda sárkánya teljesen befehérdett. Elkezdte üldözni a párost.

Lagen hirtelen irányt váltott, majd szembe került az ellenségével.
-Tűzgolyót, kislány!-súgta a sárkányának, mire az kisebb meteorit-szerű tüzes darabokat okádott ki Dougda állatára. Az megállította a levegőben a golyókat, és sokszoros erővel lőtte őket vissza. Lagen megriadt. Ilyet ember vagy állat nem tudna csinálni...

Kitért a lövedékektől, de néhány rátfúrta a karját vagy sárkánya szárnyát. A lehető leggyorsabban akart hazajutni. A sárkánya viszont nem tudott már rendesen repülni. Így nem volt esélyük. Dougda ekkor erőtlenül felemelte a karját, és az ellenséges sárkányra temérdek mennyiségű eső kezdett esni.
-Ez feltartja, de ha nem sietünk, felszárítja hamar-súgta a fiú fülébe. Lagen bólintott, majd a kissé sérült sárkányával elszállt. Szegény állat elég szenvedő hangokat adott ki magából. Leginkább arra hasonlított, mint mikor egy megfázott kisfiú próbálkozik letuszkolni a torkán a keserű gyógyteát.

Az ellenséges sárkány nagyon erősen küzdött, így nem szereztek elég hosszú egérutat. Lagennek be kellett látnia, hogy nincs sok esélyük.

A végsőkig menekült, de az előnyük hamar elfogyott. Mikor már tényleg nem tudott tovább menni, megfordult, és felvette a támadóállást. Azonban hiába forgolódott, nem látott semmit. Az ellenséges sárkány szőrén-szálán eltűnt.

Dougda fájdalmas nyögései szakították meg Lagen gondolatmenetét. Gyorsan déli irányba fordult, és a várhoz vezető úton indította el a sárkányát.
-Kirartás, lányok!-kiáltotta, majd elillantak a távolban.