Ez a nap hivatalosan is az életem egyik legjobb napja. Hihetetlen ami ma történt. El sem hiszem. De inkább kezdjük a legelején.
A suliban egész nap csak énekóráink voltak, mivel a legtöbb tanár hiányzott, és ezért egy úgymond "Ének nap"-ot tartottunk. Személy szerint én nagyon élveztem, azt hiszem meg tudnám ezt szokni. Ebédszünetben kibontottam egy zacskó csipszet és csak úgy lézengtem a folyosón amikor megszólított valaki:
- Bocsi, de meg tudnád nekem mondani, hogy merre találom a Dísztermet?
Úgy megijedtem, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Egy nagyon helyes srác szólított meg. Először köpni-nyelni nem tudtam, annyira lesokkolt a látványa, de aztán kihúztam magam és magabiztosan válaszoltam:
- Persze.-és egy ezer wattos mosolyt villantottam rá.- Szeretnéd, hogy elkísérjelek odaáig?
- Megköszönném.-mondta visszamosolyogva rám.
Mikor elindultunk a folyosón a megfelelő irányba, megkérdeztem tőle:
- És egyébként mi dolgod van itt?
- Tartok egy megbeszélést az egyik énektanárral, Kuzmával. Segít nekem abban, hogy még jobb legyek.
- Nekem is ő az énektanárom! És nagyon imádom. Nagyon jófej és szuper tanár. Nagyon szerencsés vagy, hogy ő segít neked.-mondtam tiszta szívből. Észre se vettem, hogy közben odaértünk a Díszteremhez.
- Hàt ez lenne a Dìszterem.-mondtam.- Örülök, hogy megism......-mondtam volna de ráeszméltem, hogy még be sem mutatkoztam.- Egyébként Sárvári Lívia vagyok. De neked csak Livi.
- Vecsei H. Miklós. De neked csak Hasi.-ismételte meg azt amit mondtam, majd kacsintott egyet és bement a terembe. Pár pillanatig csak ott álltam bénán, majd megráztam magam és visszamentem az énekterembe.
Miután vége lett az utolsó óráknak is, hazamentem, hogy rendbe szedjem magam és hogy még gyorsan bepakoljak dolgokat a bőröndömbe. Ha még esetleg nem mondtam volna egy utazókörútra készülünk az ikertesóimmal. Először a Karib-tengeren levő szigetekre megyünk, majd Florida következik. Ezek után Hawaiira utazunk, innen Olaszországba, ahonnan már csak Horvátország lesz hátra, ezek után pedig vissza Magyarországra. Izgalmas egy utunk lesz az biztos.
Miután letusoltam, gyorsan belebújtam egy kényelmes, de színházba illő outfitbe,

majd bepakoltam a legutoljára hagyott dolgokat a bőröndbe és éppen azon töpprengetm, mit kéne még csinálnom amikor Nona üzent. Megkérdezte hogy mit csinálunk. Visszaírtam, hogy éppen unatkozom. Julcsi válasza is hasonló volt. Majd Nona titokzatosan közölt velünk valamit, amivel nagyon sokat nem is fogalalkoztam, gondolván élőben úgyis elmondja. Még beszélgettünk egy kicsit, de Nonábak mennie kellett a diplomakiosztójára, úgyhogy hamar elbúcsúztunk. Ezek után eszembe jutott, hogy talán rákereshetnék erre a Vecseire. Megtaláltam Facen és Instán és miután bekövettem és ismerősnek jelöltem, nem maradt más hátra, mint kisminkelni magam és már indulhattam is a Vígszínhába. A bőröndömet magammal kellett hozni, mivel a színházból egyenesen irány Ferihegy. Felszálltam egy buszra, majd 5-6 megálló után le is szálltam. Mivel volt még rengeteg időm, bementem egy Mekibe ebéd gyanánt. Ezek után a színházhoz siettem, mivel nem akartam lekésni a tesóimmal megbeszélt találkozót. Mikor odaértem, Julcsi már ott várt, majd nem sokkal később Nona is megérkezett. Ezek után bementünk a színházba.
Mindig elámulok, hogy milyen szép is ez a hely. Minden olyan lélegzetelállító és gyönyörű. Miután elfoglaltuk helyeinket, elkezdődött az előadás. A szünetben elmentünk CD-t és kottákat venni, majd Nona megrohamozta a büfét. Szerencsére hozott nekünk is kaját úgyhogy nem éheztünk. Az viszont sehogy sem fért a fejembe, hogy miért olyan ismerős a Nemecseket jászó fiú.
Mikor vége lett az előadásnak, még volt egy csomó időnk a reptérre odaérni, ezért fogtuk magunkat és lementünk a művészbejáróhoz.
Egy kevés várakozás után megjelentek a színészek is. Először Wunderlich József alias Boka jött ki az ajtón. Amint meg láttuk, mindhárman összenéztünk és szó szerint lecsaptunk rá.
- Csoportos szelfi?- kérdezte,majd elővette a mobilját. - Herceg is rajta lehet?- mutatott a mellette levő kutyusára.
-Persze!-feleltük szinkronban.
- Mehet Facebookra és Instára?-kérdzte
- Természetesen.- vágtuk rá.
- Mi a nevetek?
- Sárvári Noémi.-mondta Nona.
- Sárvári Olívia.- mutatkoztam be.
-  Sárvári Júlia.- válaszolt Julcsi is.
- Ezek szerint hármasikrek vagytok?- kérdezte elképedve.
- Ne húzzuk az időt, mások is várnak-mutatott Noémi a mögöttünk levő sorra.
- Majd írunk neked Instán- mondtam.

Következőnek Nemecsek jött ki. Mikor megláttam, földbe gyökerezett a lábam. De hisz ez Vecsei. Próbáltam úgy tenni, hogy ne legyen feltűnő a bámulásom, de ő így is észrevett. Az arcán látszott, hogy rájött ki vagyok, de nem szólt semmi. Csináltunk vele is képet, majd mindhármunk arcára adott egy puszit.

Utána Józan László következett. Ő volt Áts Feri. Ő is csinált velünk képet Instagrammra. Persze csak a mi engedélyünnkel.

Ezek után az idősebb Pásztort játszó színész jelent meg. Ember Márk. Nona és  Ember hirtelen elkezdtek beszélgétni, mintha ezer éve ismernék egymást. Mi csak álltunk ott Julcsival és néztünk csodálkozó tekintettel. Nona felénk nézett,majd abbahagyták a beszélgetést és csináltunk pár képet. Majd Márk telefonjára is csináltunk képet.
Amíga többiek nem figyeltek, megakadt a szemem Vecsein, aki egyedül álldogállt egy félreeső zugban. Amikor észrevette, hogy bámulom, intett, hogy menjek oda.
- Te mit keresel itt? - szegezte nekem a kérdést.
- Színházba jöttem.- feleltem. - Egyébként miért nem árultad el nekem, hogy színész vagy?
- Nem kérdezted. - mondta mosolyogva. - És hogy tetszett a darab?
- Nagyon jó volt.- kezdtem volna el beszélni, de ránéztem az órámra és láttam, hogy sietnünk kell.
- Figyi, az a helyzet, hogy szívesen beszélgetnék még, csak most éppen utazunk a tesóimmal, úgyhogy sajnos mennem kell.- mondtam.
- Rendben. Nekem is. De ha gondolod, akár rám is írhatsz majd.- kacsintott rám és elment.
Gyorsan visszamentem az ikreimhez, majd mivek nagyon sürgető volt az idő, egyből rohantunk is a reptérre.

Most éppen 2 órája repülünk. Mindenki alszik mellettem. Mivel nem akartam őket zavarni, úgy döntöttem írok egy kicsit. Mostanra azonban befejeztem. Ha valmi izgalmas esetleg történne, mindenképp lejegyzem.