Mind bámultunk a szerencsétlen boszikra, míg megilletődve elgondolkodtunk rajta, mégis mi a jó fenét kezdjünk az életünkkel. Egyáltalán, ha elmondjuk nekik az igazat, letépik a farkunk a helyéről? Franc tudja, viszont én nem kockáztatnám, szeretem a kis öcsköst, főleg, ha megrángathatom, amikor kemény.

– Én Vander vagyok, ő Arion, a szőke meg nem más, mint Princetop hercege, Asterius – mutatott be minket a barna hajú, mire azt hittem, leütöm.

– A... herceg?

– Igen, ő az.

– Merlon király fia?

– Dehogy is, már mikor meghalt! Teljes elszigeteltségben élnek, nem igaz?

– De, tényleg, ezek szerint nem hallottunk róla. Ki az új király?

– Meridius Renewal.

– És ő is szörnyetegeknek gondolja a boszorkányokat? Üldöztetésbe veszi, elnyomja őket? – érdeklődött a nőci, mire elszörnyedtem. Ki a franc tesz ilyet?

– Dehogy is! Apu bír mindenkit, nem érdekli, ki milyen fajtából való. Egyedül a galambokat diszkriminálja, hiszen folyton az ablakába fosnak!

– Akkor, nem kell többé így élnünk?

– Nem kell.

– Ez csodálatos hír! – ölelgettek meg minket a bulák, úgy tűnt, rohadtul fellelkesültek ettől. – Végre nem kell többé bujkálnunk!

– Már vagy húsz éve tuti nem, de mindegy...

– Most mi lesz?

Vandi kérdésén elgondolkodtam, ugyanis rájöttem, ezek tutifix nem nyírnak ki minket, mert a diszkriminatív faszfejek előli menekülés vezette őket idáig, azonban megtudták, hogy kijöhetnek trutyiföldéről, ezért máris máshogy álltak hozzá a dolgokhoz.

– Alukálhatunk itt? – kérdeztem meg az egyetlen vágyam, ahogy elnéztem a sötétségbe, míg itt égtek a lámpások.

– Rendben, csak előtte felhajtjuk a lépcsőt.

– Hogy tessék?

– Mert bemásznak a lidércek, az élőholtak és egyebek.

– Ja, oké, az jó lesz! – hadartam, majd az egyik házat megközelítve, hagytam, hogy az asszonyságok bevezessenek oda az óriással meg a kölyökkel együtt.

– Tényleg nem zavarunk?

– Kussolj, Vandi, egy éjszakáról lesz szó, aztán indulunk!

– Fogd be, Asti, ne légy udvariatlan!

– Köztetek csak úgy forr a levegő! Valóságos szikrákat produkáltok a túlvilágon, gyönyörűek! – áradozott a jó bula boszi, amíg én néztem a levegőbe, hátha meglátom azokat az emlegetett szikrákat.

– A túlvilágon?

– A szellemek dimenzióján.

Fúj, szellemek, azok kénének még! Mi meg itt szikrázunk a gombóckámmal, mint a pattogó parázs, aztán felperzseljük az egész rohadt világot. Tiszta romcsi! Innentől elvárom, hogy nekem csak ilyen faszságokat mondjanak, semmi mást!

Hadd érezzem, meg fog baszni, nem pedig egyedül hagy, amíg bőgni nem kezdek. Az rettenetesen szar lenne, ebben biztos vagyok! A földhöz verném magam, hőbörögve, mint a gyerkőcök, akik nem kapták meg az általuk kinézett kiskutyát vagy kardot.

Szánalmas, mégis így van, nem is értem a dolgot. Lényeg a lényeg, ezek szerint létezik másik világ, amit mi nem érzékelünk, a boszik viszont igen, tehát a baromságok, amiket olvasok, nincsenek annyira messze a valóságtól.

– Kaphatok valamit inni? Totál szomjas vagyok.

– Mindjárt adok – szólt Vandi. A homlokom megcsapta a tenyerem, miután sajátos életre kelt, és ráeszméltem: valaki tud varázsolni.

– Köszcsi.

– Szívesencsi, Astcsi.

– Ne csúfolódj a beszédemen, he!

– Bocsi, mást nem tudok, nevetségesen gyerekes vagy.

– Még Arion mellett is?

– Igen! Ugyanolyan kapacitással rendelkeztek! – veszekedett velem tovább, mire ráeszméltem, ezt lehetőleg nem itt kéne megvitatni, nem mintha eddig zavart volna minket az ilyesmi. – Elnézést a bunkó hercegért, rendesen ki tud akasztani.

Mi van, Vander meg szeretné kúrogatni a bulát, amiért ennyire illedelmes próbál maradni, vagy szimplán jó szállóvendég? Ha nagyon ügyes, mindkettő összejöhet, ahogyan őt ismerem, a viselkedésével bárkit le tudna venni a válláról, akárcsak Pokolcicát.

Á, igen, milyen rég volt már a találkozás azzal a hízelgő ribanccal! Örülök, mert nem kell többé látnom a szőke haját és a kék szemét, hát fulladna bele a tyúkhúslevesébe!

Hamarosan a kinti hörgős, morgós, bűzös meg bugyogós éjszakából, a pihe-puha ágyikóba vándoroltunk, ahol muszájból egy helyen aludtunk mindhárman. Úgy intéztem, hogy mellettem a göndör legyen, hátha megkíván a padlón fekve.

Igen, biztosan rendkívül kívánnivaló lehettem, ahogy éppen a hátamat basztatta az a fura cucc, amit leterítettek nekünk, és próbáltam elorozni Vandertől a takarót, viszont nem nagyon eresztette.

Felháborító módon, alig kaptam, nem is értem, középen feküdtem, Arionhoz szintén jutott. Ja, csupán hülye vagyok? Hoppá. Szóval, elalukáltunk, próbáltunk, az a lényeg.

Én Vandi baba elcsábításával ügyeskedtem, remélve, hagy kiterülni a mellkasára. Konkrétan nem ellenkezett, szépen megölelgettem, a vállára hajtottam a fejem, és bevágtam a szunyát.

Mindenféle faszságot álmodtam, ahogyan azt a sok tök fura dolgot átélt valakik szokták, akiket otthoni Cassien herés biztonságából kiszakítanak, aztán bazi nagy lápi túrára visznek.

Még hajnalban felkeltem, nem igazán sikerült visszaszundizni ezen az ismeretlen, fos helyen. Legalább továbbra is éreztem Vandi forróságát, meg hallottam Arion nyugis szuszogását.

Körülnéztem a furcsa, feltehetőleg nádfélékből épült kunyhón, a besütő hajnali faszfény, akarom mondani, napfény, tök szépen megvilágította az egyik falat. Igaz, immár kurvára képtelenség tovább pihenni, nem bírom sem a dumálást, sem a túl nagy fényt.

Előbbi szintén teljesült, odakint nyüzsögtek a boszik, néhányuk tuti horgászott a hangok alapján, míg én természetesen szerencsétlen módjára itt feküdtem, azzal próbálkozva, hogy pihenjek.

Azért némileg szétbaszarintották a biztonságérzetem az éjszakai hangok, hiába a gombóckám közelsége, nem segített ebben eleget, vagy nem tudom. Csak egyetlen dolognak van ehhez elég ereje... Vander jókora, véreres, vastag, alkarjának! Vagyis nem, igazából a dorongjáról akartam beszélni!

Végül odabújtam a szívszerelmemhez, míg jobban betakargattam a szuszogó kölyköt, én pedig szorosabban a faszihoz simultam, akinek a széles tenyere egyből a hátamra vándorolt, megsimogatva engem.

Belerázkódtam a dologba, tetszett, hogy ösztönösen tapizott, hiába nem engedte meg általában, számíthattam rá. Főleg, mert ebben az Ari társaságában eltöltött pár napban, kissé mintha bújósabb lett volna.

Végül visszaalukáltam, ahogyan azt az ügyes kis csimoták teszik, és szundiztam egy nagyot. Később már a faszikám mocorgására ébredtem, mivel éppen aktívan próbálta finoman jelezni, kurvára eresszem el a molyrágta pokrócot, amin hárman osztoztunk, mégis alattam hevert összegyűrve.

– Jó reggelt, Vandi! – köszöntem neki.

– Halkabban, Arion még lehet alszik!

– És?

– Fiatal, többet kell aludnia, mint egy felnőttnek.

– Ja, fasza, akkor te meg maradsz, nem szökdösöl ki innen, igaz?

– Honnan?

– Az ölelésemből, butuska! – szorongattam meg jobban a kibaszott szexi csávó annál is szexibb karját, ezután a hasán szintén végigmentem, akárcsak valami rossz bige.

– Rendkívül aljasan kihasználod a helyzetet!

– Nem tagadom, de te sem utálhatod, hiszen még nem dobtál le magadról. Hallottad, a boszik szerint szikrázik köztünk a levegő.

– Mert elhiszed a másvilággal kapcsolatos mendemondákat.

– Van több is? Én egyet sem hallottam, csak könyveim vannak ilyesmiből, persze nem ez a fő témájuk, hanem a...

– A baszás.

– Pontosan.

– Jó reggelt! – éreztem meg a sötétbarna loboncú kölyköt, amint odafordult felénk, és nagyot nyújtott. Az arca tök fura kifejezést öltött, néztem, vajon megzápult, vagy simán én értelmezem félre a helyzetet. Az lazán előfordulhat. – Mondjátok csak... ugye, ti... nem dugtatok egy kicsit, amíg én aludtam?

– Dehogyis, sosem tennénk ilyet! Sosem dugnánk kicsit, amíg alszol!

– Csak nagyot?

– Természetesen!

– Remélem, azért nem...

– Szó sincs semmi ilyesmiről! – vágott közbe Vandi, mint kés a vajon keresztül. Vagy tőr a puha pocakomon, esetleg... több ilyen hasonlat nem jut eszembe. – Csak hadovál itt össze meg vissza, ne figyelj rá!

– De, nagyon is tedd meg! Hallod, mi akkorát basztunk, amíg te csicsiztél...

– Asterius, maradj már csendben!

– Nem lehet, mert éppen mesélném a szexsztorink – kezdtem bele –, azonban te... baszki, ezt miért kaptam? – kérdeztem, miután a gombóckám finom taslit kevert le nekem.

– Tudod te azt.

Ja, tudom, kussolni kéne, nem arról beszélni, mennyire megdöngetett! Mégis belegondolni annyira szuper fenomenális über faszisan csodálatos, hogy egyszerűen muszáj beszélnem róla! Hátha megkívánja a seggem! Ha másra lehet panaszom, arra nem, hisz egészen szép és kerek.

– Ártatlan vagyok! – tartottam fel a kezem védekezve. Közben úgy néztem a szemébe, hogy tudja, a farkam nem védem, tehát nyugodtan meggyömöszölhet odalent.

– Nem, rossz, perverz agyú fiú vagy!

– Dehogy is, szerintem jogosan mondtam, amit mondtam.

– Nem, Asterius, nem szabad! Ül! Rossz, ma nincs vacsi! – vetette be végső fegyverét, mire egyszerűen elröhögtem magam. Netán kutyának tűnök? Igaz, mostanában nem igazán volt lehetőségem a borotválkozásra, de azért nem lettem merő szőr.

– Vandi... összetévesztettél egy másik állattal, tudsz róla?

– Talán igen, talán nem.

– Talányoskodunk? Ejnye, azt nem szabad! – mondtam, majd hercegiesen megcsíptem a barna hajú oldalát, aki erre összerándult.

– Ezt ne csináld!

– De csinálom!

– Hagyd abba! Asterius, csak egyszer mondom – kezdte fenyegetően, ettől függetlenül én tovább folytattam a hadjáratom –, az édesanyádat! – kapta el a kezem, egy mozdulattal letepert, majd a csípőmre ült, hogy lesúlyozzon. – Így, már nem moccansz.

– Én lehet nem... Azonban a nadrágomban valami lehet veszélyesen meg fog mozdulni, ha éppen itt tervezel lecsüccsenni.

– Akkor megyek is.

– Nem kötelező elmenned, mindössze gondoltam, szólok, hogyha valami keményet éreznél, nem a kardom az.

– Főleg, mivel azt lepakoltad a sarokba.

– Így van! – helyeseltem, majd megpróbáltam hozzádörgölőzni Vandihoz, hátha nem egyedül fogok állni ebben a szituban. – Jaj, ne húzódj már el, hiszen kezdett alakulni a dolog!

– Szörnyűek vagytok mind a ketten, főleg, ahogy veszekedtek! Azon csodálkozom, hogy a teremtők még nem száműztek titeket a világ két legtávolabbi pontjára, hogy soha többet ne találkozzatok!

Amíg Ari kiosztott minket, addig Vander sajnálatos módon lemászott rólam, én meg gyorsan kapkodtam a levegőt. Áll a farkam, el sem hiszem ezt a makacs jószágot, folyton szexre vágyik, fájdalmasan követeli a jussát!

Komolyan, miért nem kímél a gombóckám? Tudja, hogy őt akarom már mióta, mégsem tesz semmit az ügy érdekében. Talán csúnyának tart? Nem vonzódik hozzám, ezért nem szeretne összegabalyodni velem? Nagyon remélem, nem gondol utolsó rusnya hercegnek!

Szeretném, ha szépnek hinne, mintsem valami zavaró mitugrásznak. Ő annyira, de annyira bejön nekem, azt hiszem az érzéseim meg csak erősödnek az irányába. Igazán csodálatos egy pasi, totálisan beleszerettem, kezd kínozni a közömbössége. Mit képzel ez magáról?!