Miután mindketten lenyugodtunk a gecibe, rájöttem, egészen jó izmaim lettek itt a folyamatos mászkálásban meg mindenben. Aztán Vander visszakényszerítette rám a felsőt, miután kellően kihűlt a sárkánybébi. Nem értettem, minek kell elvenni a kölykét bárminek is, de fasza, megtettük, elraboltam konkrétan!

– Most mi lesz?

– Eladjuk őket, nyilván.

– A tojást minek?

– Trófea.

– A sárkány? – kérdezgettem tovább.

– Nem tudom.

– Akkor pénz lesz belőle, akármit terveznek vele?

– Ja, valahogy úgy, kell az út további részére, gondolom nem egy tehéntestű állaton szeretnél lovagolni, ami tolja ki magából a váladékot.

– Jól ismersz, tényleg nem! Szóval, mi a terv? Kiállunk itt az erdő közepére, aztán reménykedünk benne, a szellemei megsajnálnak minket?

– Az istenekre, mennyire hülye vagy – temette a kezét az arcába Vandi baba. Vagy fordítva? Mindegy. – Ha megnézed, mikor hagytuk el Nightfordot, és azóta nem merészkedtünk más helyre, az irányunk pedig tartottuk, mondjuk ez valószínűleg neked fel sem tűnt, Travers környékén lehetünk.

***

Basszus, nem csak szexi, okos is! Igen, úgy teszek, mintha erre éppen az előbb ébredtem volna rá! Mindig elkápráztat az az okos kobakja, a vastag farkától biztosan csak szálldosnék örömömben, viszont az a része kimaradt a dolognak.

Egészen szép nap volt, miután tegnap csicsiztünk egy napot. Csicseregtek a fák, felénk magasodtak a madarak, süvítettek az ágak, hangosan ropogott a szél... míg én az összes kifejezést nagyvonalúan elcsesztem. Francnak olvasni, ha megléphetem az ilyesmit! Tehát szépen sütött a hold, az égen bárányfelhők ugráltak, míg a fejemben óriási zavar. Mi a faszt is hadoválok éppen?

Semmi lényegeset. Szóval, összekaptuk magunkat Vandival, és elugrottunk az állatkertbe, akarom mondani a szép Travers városkájába. Jelzem, a kettő közel azonos, ezért nem tévedtem nagyot a hercegi tudatlanságommal.

– Merre tovább, klisékirály?

– Menjünk még egyenesen, hátha találunk valami üzletet. Szerencsére itt tudok olvasni, nem egy szerencsétlenre kell bíznom a dolgokat!

– Ne bánts már, ez fájt! – nyavalyogtam, hátha akkor megsajnálja a hisztis kis seggem. Főleg, miután egészen megbámult a felsőm nélkül, az a közös pillanat, mikor a válla a fejemen... hoppá... a feje a vállamon volt, rájöttem valamire: még mindig totálisan megbaszhat.

– Nem fáj neked semmi! Harcoltál azzal a rohadt nagy sárkánnyal, innentől már nincs mentség!

– Na, basszus, jól elcsesztem! Pedig gyáva, félős herceg vagyok, akit karba kell venni meg kíméletesen megdugni!

– Rossz, perverz fiú vagy, orron kéne inkább koppintani! – hadonászott felém Vander, ami a tojással a kezében kicsit nevetségesnek tűnt.

– Ne mondj ilyeneket, annyira nem lehetek betegesen perverz, ha te ennyire megszoktad!

– De nem szerettem meg, csak eltűröm a baromságaid!

– Hiszi a piszi! – öltöttem ki a nyelvem, mint valami pisis, majd odamutattam a kis mindenes boltra, ami úgy tűnt, a bájitaloktól kezdve a fura tőrökig és háziállatokig, bármit árult. – Tessék, ott szerintem elpasszolhatod, ha nagyon akarod. Utána húzás haza, de kurva gyorsan!

A barna hajú, magas szexisten fogta, aztán benyitott a gesztenyeszínű, lakkozott fával díszített üzletbe, ahová a seggében loholva követtem. Hamarosan már bent álltunk, itt szerencsére nem a kinti, egyre fülledtebb, faszizzasztó hideg dolgozott meg minket.

Jót tett nekem ez a nyugalom, csend volt, szép bútorokat láttam mindenütt. Nemsokára ráeszméltem, nem takarta a nemesi pofim semmi, mégsem tűntem fel az égegyadta világon senkinek. Gyakorlatilag csak a boltos csávó lézengett odabent meg még valami formás seggű csaj, aki ránézésre az alkalmazottja lehetett.

Lehuppantam a fotelbe, ami éppen a rendelkezésemre állt, majd faszán besüllyedtem, totálisan ellazulva, amíg Vandi baba üzletelget kicsit. Behunytam a szemem, régóta nem szunyáltam egy jót, ezért nem zavartattam magam, mikor úgy döntöttem, szundizom.

Már szerintem öt perce elvoltam a fejemben, az orromba szippantottam a szemben lévő könyvek illatát, míg mellettem mindenféle varázstárgyat és csecsebecsét lehetett látni. Nem foglalkozva velük, pihengettem, kinyújtóztatva a lábam.

Erre a picsába is, de valaki csak nem bírta ki a csendet! Az ajtócsengő hangjára érdeklődve felkaptam a kugli fejem, egyenesen egy sötét hajú, sárgás szemű srácot megpillantva. Az olyan tizenöt körüli kölyök betrappolt a boltba, illedelmesen köszönt, és csendben a könyvek felé vette az irányt.

Felkeltette az érdeklődésem, ugyanis a többség elf ezekben a falvakban, mégis a füle rohadtul nem tűnt hegyesnek, tehát feltételeztem vagy ember vagy valami más faj tagja. Addig bámultam, míg vissza nem nézett rám, próbáltam állni a tekintetét, viszont baromira nem ment ez nekem túl sokáig.

Elnéztem, és inkább Vander formás valagát kezdtem el vizslatni, hátha az megnyugtat a kicsattanó izmainak az erejével. Konkrétan, ha valaha megfektet, rendesen megmarkolászom ott hátul. Úgy kell lecibálnia magáról, nem fog menni, el nem engedem, miután megszereztem!

– Rendben, köszönöm – hallottam meg a mély hangú srácot, aki végzett az üzlettel, majd rögvest odajött hozzám, a kezében a tarsolynyi pénzt lengetve. – Indulás, pupák!

– Jól van, lépjünk... mikor olyan király itt minden! Tudod, mikor meresztettem a seggem valami ennyire kényelmesben, te fasz?!

– Egy hónapja.

– Igen, baszki, mégis sokkal többnek tűnik! – mondtam az üzletből kilépve, míg Vandi maga előtt terelt, akárcsak valami nemes úrfi a kedvesét.

– Totálisan lefárasztottál a hülye edzéssel, sok hűhó, minek is?

– Hogy tökös legény legyél.

– Az, tökös. Hé, mi a fene?! – fordultam meg, mikor a szemem sarkából kiszúrtam egy alakot. – A kölyök lopja a pénzt!

– Bassza meg!

Mind a ketten veszett módon rohantunk utána, hátha elérjük a rohadt babcsírát, aki nagyon futott. Haza szerettem volna jutni, ez kellően motivált a kergetésére. Szerencsére nem bírta jól, mint a gombóckám, tehát hamar véget ért a menet.

Leterítette a srácot a földre, aztán a ruhájánál fogva felrángatta, és a falhoz szorította. Nem tellett sok időbe, mire felismertem a boltban látott gyereket. Elégedetlenkedve megráztam a fejem, míg ő eléggé összerottyanthatta magát a Vander élménytől.

– Azért nyugi, kicsit túltolod! – állítottam le a csávót, vagyis próbáltam, ugyanis nem kímélte szerencsétlent, durván nyomta a téglákhoz. – Hagyjad már, engedd el! – kapaszkodtam a behemót izmos bicepjébe, remélve, sikerül lehúzni őt. – Vandi, ereszd! Ereszd! Gyerek még, mindössze egy kölyök!

– Rendben, akkor mondjad, mi legyen, ha ennyivel jobban tudod!

– Először is, ne engedd meg magadnak ezt a hangnemet, tudod, rossz, amit csinálsz, lesznek következmények, viszont nem verheted meg, értetted, nagyfiú?

– Értettem – vett nagy levegőt.

Hasonló módon tettem, tekintve, rendesen beijedtem, mikor hirtelen rám dörrent, aztán hevesen a képembe mászott, és a testmagasságával fenyegetett. Tökre megijedtem, igazi izombogyó a bongyor, nekem bizonyosan esélyem se lenne ellene.

– Szóval... nyugodjunk meg szépen, főleg te, gombóckám, majd racionálisan gondolkodva, megoldjuk a helyzetet!

– Legalább te gondolkodsz, mikor én kivételesen nem.

– Sokat olvasok... olvasnék – ha valaki nem akadályozna benne –, megragadt bennem némi ész.

– Általában rettentően kevés.

– Most mégis muszáj elfogadnod, érettebben viselkedtem! Míg nálad beütöttek a hormonok, vagy ki tudja. Talán mensizel?

– Bármi lehet. Na...

– Mi na? Pina – tettem hozzá trükkös szófordulatom.

– Mit kezdjünk a kis taknyossal?

– Nem tudom. Hogy hívnak, kölyök?

– Arion.

– Teljes nevet kérünk – terrorizálta Vander.

– Arion Camus, ez a nevem, kérem, ne bántsanak! Nem mehetnék el szabadon?

– Hány éves vagy?

– Tizenhat – tartotta fel a kezét, mikor a szexiség enyhített a szorításán.

– Fasza, kiderült a dolog. Hol vannak a szüleid?

– Meghaltak, csak én vagyok!

– Miért lopsz?

– Mert enni akarok.

– Igazán? Vagy hazudsz nekünk? – faggatta a böhöm csávókám, aki mögött én feszítettem éppen, és eléggé elmerülve, a kigyúrt hátát simogattam. – Te mit piszkálsz?

– Szépen megkeményednek a hátizmaid.

– Inkább kérdéseket gondolj ki!

– Ja, jó. Arion, velünk jönnél, ha megígérnénk, kapsz enni?

– Hogy mi?

– Nyugi, klisékirály, ne kapd fel a vizet, éppen diplomáciát alkalmazok!

– Némileg elcseszett pillanatban kezded a témát, hercegem! Nem visszük magunkkal! – hangsúlyozott ki minden szót, míg én a fejem ráztam.

– De! Eleve, ő mondja meg a döntését!

– A teremtők lábszagú édesanyját, megőrülök tőled! Legyen, jöhet a gyerek, azonban viselkedned kell, értetted?

– Igen és köszönöm... öhm...

– Asterius – vigyorogtam rá, miután sikeresen leharcoltam a dolgot Vandival.

– Mint a herceg?

– Pontosan! Mivel én vagyok ő!

– Ó...

– Az bizony, tök fasza, mi? Na, tedd le, aztán menjünk! Kapsz kaját, jegyezd meg, ha lopsz, átengedlek a gombóckám dühének, neked pedig annyi lesz!

– Rendben, értettem!

Innentől továbbmentünk a többiekkel, immár hárman császkálva ki a városból. Vandi végig sértődött pofát vágott, mégis hagyta, hogy megtapizzam kicsit, békülés gyanánt, ha békülős szexet nem kapok itt. Néha a srácra nézegettem, ő az én oldalamon ment, távol a veszélyes faszikámtól.

A képe alapján, nem igen érzett sok kedvet arra, hogy megnyúzzák, hanem összehúzta magát mögöttem, mikor én sem voltam éppen hatalmas. Konkrétan ez a kölyök meg még egészen pici, nem nőtt túl nagyra, valószínűleg valami betegsége lehetett szerencsétlennek.

– Akkor lelépünk Princetop felé? – kérdeztem izgatottan, míg Arion eltátott a száját, pont, amikor oldalra pillantottam.

– Ti a központba mentek?

– Persze, hiszen ő elvileg elveszett!

– Csak elvileg? – néztem rá totális meglepetésemben.

– Ironizáltam, idióta!

– Ja, jó, értem már! Tehát te ilyen szófordulatokat űzöl velem meg ilyesmi?

– Aha, nem tetszik?

– Nem! Én a tiszta beszédet szeretem, kamus!

– Azt majd akkor kapsz, mikor nem egy ötéves gyerekességi szintjén leszel! – jelentette ki Vandi.

– Ezt a sértést örökre megjegyeztem!

– Nem érdekel, mind a ketten tudjuk, mennyire könnyű lenne elnyerni a megbocsátásod.

– Mennyire?

– Te kussolsz!

– Jaj, hadd pofázzon már szegény!

– Te meg főleg, kibaszott jótékonykodó! Nem vágyom két dumásra, te önmagadban túlfeszíted az idegeimet!

– Elnézésedet kérem, de én feszítem túl? – akadtam ki, miután ő nem basz meg már mióta. Egy teljes hónapja! Logikusan az első pár napban meg kellett volna történnie a pucér akciónknak.

– Igen, ki más? Habár... most már lett más, dolgozol rajta rendesen, baszki!

– Muszáj, valaki folyton ellenkezik! Fúj smárolás, fúj szex, fúj szopás, hagyjál már! Bármikor megdögölhetünk egy óriási anyasárkány miatt, amit rám zúdítottál eleve, mert pénzt akartál!

– Mondtam, megoldom! – ellenkezett Vandi, míg én hevesen ráztam a fejem, és mentem tovább egyenesen valami szexi, kitaposott ösvényre, ami a zöldellő fák meg bokrok között vezetett minket Faszomfalvából a Halálsetudjamerre városkájába.

– Utána közel meghaltál! Két percbe se tellett, majdnem megbaszott az a vörös szállingózó lófasz!

– Sárkány, te hülye...

– Sárkány a picsám, a tiéd óta nem tudom eldönteni, mi a fene számít annak! Rettenetesen selejtes sárkány vagy!

– Sárkány, te-tessék? – szólalt meg finoman Arion.

– Ja, igen, te nem is tudod még, Vandi ilyen szuperül felszerelt elf, aki ért a tűzhöz, a vízhez, a dagadt, tehéntestű sárkánnyá változáshoz, mellesleg tud gyomokat növeszteni.

– Nem gyomokat, növényeket!

– Emellett erősen besértődik, ha eszedbe jut virágokra taposni, ha gaznak nevezed, külön tökön rúg érte! – figyelmeztettem a nem létező veszélyről, amiben én sem voltam igazán biztos. Azért az a tegnapi elég parásra sikerült, rendesen befenyített.

– Mert...

– Na, gombóckám, mert?

– Nem tudom, szeretem a növényeket, míg az olyan kétbalkezes balfaszok, mint te, simán rálépnek, tök feleslegesen megölve őket.

– Jaj, ne, innentől az eltaposott hangyákat is sajnáljuk! – drámáztam, miközben sejtettem, erre kurvára berág. – Túl sok minden miatt morogsz, öcsém... Akárcsak valami besavanyodott vénember, komolyan mondom.

– Belül már a százat ütöm, ha nem tetszik, elhúzhatsz, hercegem!

– Ti... ti amúgy... mindig ezt csináljátok? – szólt közbe ismét a kis sárga szemű pöttömke.

– Mit?

– A veszekedést.

– Csak civakodás, nincs benne semmi különös, azon kívül, hogy Asterius egy gyerekes kis farok.

– Te pedig prűd vagy!

– Nem igaz!

– De igen! Összevissza pirultad magad korábban. Mi lett veled, Vandi? Elromlottál.

– Elrontottál. Káros izgága hercegek közelében lenni huzamosabb ideig, mert a végére, a teremtők cifrafosására, megszokja bárki az ilyesmit.

Erre már csak röhögtem, igazán nem érdekelt a dolog, szerettem a gombóckám, hiába szívóztam vele folyamatosan, nagyon bírtam a pupákját. Aztán utólag vettem észre, mennyire elnyomtuk az új tagunk, aki még nem szokta meg itt a hierarchiát meg a faszoskodást egymással szemben. Tán rájön, mekkora buli ez!

Azért baromira remélem, képesek leszünk túlélni együtt, és nem kell a fekete szeművel közösen elfenekelnünk a kis csimotát. Jó, tizenhat éves, az hárommal kevesebb az én koromnál, Vander pedig pontosan mennyi, nem tudom. Annyira nem számít, baszni bármiképp fogok vele, ebben nem akadályozhat meg néhány szám.

Viszont kezdek félni, muszáj leszek rákényszeríteni a seggem a farkára, különben itt nem lesz semmi. Persze, néha ő is tesz megkérdőjelezhető lépéseket felém, mégsem varrt még le, ami eléggé elbaszott. Egy húsevő növény már réges-régen csókolózott volna velem nagyokat! Az mondjuk megdugni nem tudna. Sehogy sem jó ez így!

– Akkor most mi a fenét kezdünk? – gondolkodtam hangosan jó egy óra kutyagolás után. Nem értettem, merre megyünk éppen, miért, hány lépésben. Persze beszéltünk Princetopról, mégis a tehéntestűből bármit kinézek.

– Amíg te nem figyeltél, vettem térképet.

– Igazán?

– Ja, rohadtul elbambultál.

– Ezt a kis szarost figyeltem – mutattam a továbbra is a jobbomon haladóra.

– Feleslegesen.

– Te befogod, mondtam már!

– Nem akarom, a herceg innentől a csapata részévé tett, szerepet kell vállalnom a beszélgetésekben!

– Milyen értelmes vagy! Ne hallgass rá, ő nem érti az ilyesmit, mert érzéketlen tuskó, akinek a teste kurva szexi – súgtam a legvégét a fülébe, mire elmosolyodott.

– Tehát... te... maga... felség...

– Tegezz már, nem érdekel!

– Ó, akkor jó. Te is olyan vagy?

– Milyen?

– Aki a srácokat szereti – susogta vissza, míg a fülemhez dőlt.

– Igen, baj?

– Nem, dehogy, csak én is!

– Komolyan?

– Aha.

– Hallod, Vandi? Immár három buzi menetel Princetop felé. Apám meg fog őrülni, ha véletlenül megtudja!

– Az biztos – forgatta meg a szemét Vander.

El sem hittem, hárman vagyunk melegek. Ez aztán aklisé! Ilyenek csak a túltolt könyvekben jelenhetnek meg, ahol mindenki fekete,nő vagy más faj, hogy egyenlőség meg ilyesmi elveket jelenítsünk meg.Zseniális, a kiakasztó hármas indul!