Borítóképet,és fejezet elválasztókat készítette:ARTemis_covers

2034.április.02

A halál előtti csend.
Milyen tiszta,és nyugodt.A vér íze a szájban,ahogy végigégeti a torkot olyan frissítő.Szinte mintha mindig újjászületne az ember.

Jason Monroe.
Meggondolatlan döntéshozások,agresszív megközelítés.
Inkább közelharcban,és fizikális erőben vesszük hasznát.

Stanley Blake.
Nemrég került ki a vizsgákról.Értesítjük,amint pontos információink vannak.

Ivory White.
A hatos osztag kijelölt vezetője.
Biztosíthatjuk,hogy az egyik legerősebb katonája lesz a szervezetnek.

Asami Nakamura.
Magabiztos,csapatjátékos.
Ivory White-al különleges kapcsolatot ápol,megfigyeljük a kettőjük közös képességeit.

Connor Jones.
Kivételes helyzetfelismerés.
Átlagon felüli erőnlét és célzás.
Úgy hisszük,fontos taggá fog válni.

Brooklyn Ashford.
Az SCE nevelése,de nem sok remény fűződik a nevéhez.Az első három osztagvizsgán megbukott,a negyediken pedig véletlen vakszerencsével jutott át.
Tudósítani fogunk a fejleményekről.

Dr.Keith Austin

-Ennyi.-állt meg Ivy.-Ennél tovább nem jutunk.
-Akkor merre?-kérdezte kétségbeesetten Connor.
A lány sóhajtott,és csapatára nézett.
Elveszettnek tűntek.
Ivy pontosan tudta hogyha most rosszul lép,nem csak őt fogják megölni.
-Elindulunk vissza.Vagyis ti elindultok.-nyomta pisztolyát Jason kezébe.-Várni fogunk titeket odakint.-köszönt el tőlük,majd Asami felé bólintott.
Már hónapok óta ezt a szökést tervezték.
Mindent pontosan kitaláltak...
Csak arra az egy apró részletre nem gondoltak,hogy éppen ezen az áprilisi napon jönnek az új kadétok,ami pedig azt jelenti,hogy az őrök kétszer annyira fel vannak készülve mint általában.
-Igen,de ezt már megbeszéltük múltkor.-szűrödött át egy férfi hangja a falakon.
A léptek megsokszorózódtak.
Szinte biztos volt hogy legalább ketten,de talán hárman is vannak.
-Picsába!-súgta Asami.Elővéve kését az ajtóhoz állt.Ivy azonnal értette mire gondol,és egymással szemben várták az őröket.
Amint belépett az egyik,a levegő megfagyott a sötét teremben.
Ivy felemelt kezével jelezte,hogy még nem tudnak támadni.
-Majd be kell mennünk Keith irodájába.-mondta a második férfi,aki mostanra szintén átért a túloldalra.
Amint biztosra mentek hogy csak kettem vannak,Asami bólintott és megtámadták őket.
Csak két egyszerű késszúrás kellett.
-Tűnjetek innen.-törölte le Ivy az arcára fröccsenő vért.-Még találkozunk.

-Gyerünk már!-sietett ki az épületből Stan.
Fogalmunk sem volt,mit mondjanak Asamiékról.
Hogy lett a hatfős csapatból hirtelen négyfős?
Talán lett is volna idejük gondolkodni,ha egy váratlan hang meg nem állítja őket.
-Még egy mozdulat,és kinyírom a csajt.
Stan,Jason és Connor egyszerre fordult hátra.
Lábaik mozdulni sem bírtak.
Brooke a fejéhez szegezett pisztoly ellenére nyugodtnak tűnt.
Legalábbis a körülményekhez képest nyugodtnak.
Jason az imént kapott fegyveréért nyúlt,és a támadó minden apró mozdulatát követte.
Milyen békésnek tűnik az ember,ha tudja hogy meg fog halni.
Ha az utolsó gondolat is elveszik,és csak az üresség marad nem kell többe a reményt keresnünk.Ott már csak a remény tud megtalálni minket.
Nincs többé fájdalom,csak a végtelen béke.
A lány beletörődve az Ő örök nyugalmába, várta a végső ítéletet.

Áldottak kik a békért életüket adják.

470~