Nagyot sóhajtva nyitottam ki a szemeimet és ültem fel az ágyban, majd mosolyogva húztam félre az ablakomat eltakaró függönyt. A nap sugarai erősen tűztek be a szobába és én hunyorgatva próbáltam szememet a hirtelen jött világossághoz szoktatni. Már az egész napomat elterveztem. Minden apró részletet pontról pontra kitaláltam és eszerint is cselekedtem. Először a fürdőbe indultam, ahol gyors zuhanyt vettem, majd a fogamat is megmostam. Ezután visszasétáltam a hálóba és kiválasztottam a naphoz tökéletesen passzoló ruhát. Boldogan néztem a tükörbe, amikor már a hajamat is rendbe tettem, ám ekkor hangos kopogás törte meg a csendet.

- Ki lehet az? - motyogtam magam elé és elindultam ajtót nyitni, ám még az előszobába sem értem, amikor hatalmas reccsenést hallottam és a nappaliba érve, csak a hatalmas porfelhőt láttam. Ekkor már tudtam, hogy ki lehet a korai vendég.

- Natsu... -szűrtem mérgesen a fogaim között.

- És Happy! - repült ki a porfelhőből a kék exceed, majd szinte azonnal utána a sárkányölő is előlépett.

- Mit akartok, fiúk? - kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra, mire a két jómadár szája fülig érő vigyorra húzódott. Ekkor már sejtettem, hogy a napomról dédelgetett tökéletes terveim dugába fognak dőlni, s lám - lám igazam is lett.

- Mira húsvéti versenyt hirdetett a céhben. Csapatokban lehet nevezni és nekünk te kellesz! - mesélte izgatottan Happy, majd Natsu is bekapcsolódott.

- Ugye velünk tartasz... - kérte ártatlan kiskutyaszemekkel, mire összehúzott szemekkel a sárkányölő mögött lévő, földön fekvő ajtóra pillantottam. Dragneel szemével követte tekintetemet és vörös arccal lépett egyet oldalra, így testével eltakarva előlem a tönkretett bejáratot.

- Ja, hogy az? - vakargatta meg tarkóját - Ne aggódj, megszerelem, most pedig gyere! - hadarta egy levegővel, majd hirtelen megragadta a csuklómat és a céh felé kezdett rohanni.

Villámgyors mozdulattal rontottunk be a céhbe, ahol síri csend uralkodott. Egyedül a sebtében felállított színpadon álló Mirajane hangját lehetett hallani, aki egy mikrofonba beszélve magyarázta a szabályokat.

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát Natsu és Happy egyszerre, mire mindenki felénk fordult.

- És megvan a csapattársatok? - kérdezte Mira csípőre tett kezekkel.

- Én vagyok az... - léptem elő Natsu háta mögül nagyot sóhajtva.

 - Akkor jó. Gyertek csak - hívott minket közelebb és miután beálltunk a sorba, folytatni kezdte a szabályok felvázolását. - Tehát, mint ahogyan azt előbb említettem - mondta el az elejét ismét a kedvünkért, amiért roppant hálás voltam neki - Magnoliában összesen 5 hímes tojást rejtettem el. Az a csapat nyer, aki a legtöbbet megtalálja. Minden ér, nincsenek szabályok - hangzott el Mira szájából az a mondat, mely hatására Natsu és Gray villámló szemekkel egymásra nézett, én pedig előre sejtettem a nap kimenetelét, mely valószínűleg ér majd jó véget.

- Akkor hát - folytatta Mira - ...a csapatok. 5 csapat nevezett be, mégpedig a következőek. Az első számú csapat tagjai Gray, Juvia és Lion - a két jégmágus összenézett és fogukat csikorgatva néztek farkasszemet egymással, míg a háttérben Juvia hullámzott ragyogó szemekkel. 

- Gray- sama.... - suttogta szerelmesen.

- A második csapatban van Levi, Jet és Droy - hangzottak el a következő csapat tagjai - A harmadik csapathoz tartozik Erza, Gerard és Mavis - sorolta fel Mira a harmadik csapat tagjait. Oldalra pillantottam és mosolyogva ingattam meg a fejemet Erza és Gerard láttán. A lány piros arccal tanulmányozta a padlót, míg a fiú szintén kipirulva araszolt kicsit távolabb tőle. A két ember egymáshoz sem mert szólni. Mulatságos volt így látni a mindig kemény és megfontolt Erzát. - A negyedik csapat tagjai Evergreen, Bickslow és Freed - sorolta a tagokat.

- Meghozzuk Luxsusnak a dicsőséget - kiáltották egyszerre szíveket szóró szemekkel és fülig érő vigyorral.

- Az utolsó csapat pedig Lucy, Natsu és Happy. - sorolt fel minket is - Sok szerencsét mindenkinek - fejezte be Mira végül.

A szabályok ismertetése után mindenki őrült tempóban száguldott a kijárat felé, majd minden egyes csapat más - más irányba indult. Mi Natsuval és Happyvel a határerdő felé vettük utunkat, ahol aztán minden bokor mögé benéztünk. Natsu és az exceed lelkesen keresgélte mindenhol az elrejtett tojásokat, míg én csak mögöttük kullogva átkoztam magamat, amiért belementem ebbe a játékba.

- Áhhjjj! - kiáltott fel  sárkányölő csalódottan - Itt sincs... - rúgott bele egy ártatlan fa törzsébe, mely a rúgás nyomán feketévé szenesedett.

- Az erdő Magnoliához tartozik egyáltalán? - kérdezte tőle, mire a két fiú összenézett és nagyot sóhajtva csaptak a homlokukra.

- Hát persze, menjünk vissza a városba! - kiáltották egyszerre és már rohantak is a város felé. Amint beértünk rögtön összefutottunk egy másik csapattal, mégpedig Grayékkel. A jégmágus és a tűz sárkányölő szemei felvillantak és fogaikat összeszorítva egyszerre förmedtek egymásra.

- Hány tojásod van?! - kérdezték egymástól - Semmi közös hozzá! - jött egyszerre a felelet, majd még mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik, a két fiú már egymásnak is esett. Nem nagyon volt időm figyelemmel kísérni a harcot, mivel azzal voltam elfoglalva, hogy az egyenesen felém hulló jégtüskéket és lángcsóvákat kerülgessem ki, valamint a leomló épületek törmelékei elől is igyekeztem kitérni. Mire feleszméltem már csak a földön fekvő riválisokat láttam. Gray megpörkölve, szinte teljesen feketén sóhajtozott, míg Natsu jéggé fagyva didergett.

- Hideg, meleg - nyögték egyszerre. Miután összeszedtem csapattársamat tovább indultunk és nemsokára újabb csapatokba botlottunk. Először Evergreen csapata támadt ránk, pontosabban Natsura. Az összecsapás vége az lett, h a két fiú és Ever kormos ruhákkal, Natsu pedig enyhén megkövülten, nehézkesen mozogva kullogott tovább. Mire a Nap lement már mindenki lelkesedése alább hagyott és koszosan, szakadtan, kék zöld foltokkal tarkítva vánszorgott be a céhbe. 

- Egy tojást sem találtunk... - sóhajtotta Natsu csalódottan, mire a többi csapat meglepetten gyűlt körénk.

- Ti sem? Mi sem! - mondták egyszerre és a tömeg morcosan zúgolódni kezdett. Értetlenül vakargattam fejem búbját,én sem értettem a dolgokat. A morgolódást Mirajane hangja törte meg.

- Nos...egy kis csendet kérnék... - kezdett bele szégyenkezve - A felelős... - pillantott vádaskodva a mellette toporgó Gazille felé - ...elfelejtette elrejteni a tojásokat, így hát... - kacagott fel feszengve - ...azok itt maradtak... - vallotta be lesütött szemekkel, mire mindenki hangosan dühöngeni kezdett. A hangos zsörtölődést ezúttal a vas sárkányölő hangja törte meg.

- Nézzétek a jó oldalát. Nálam van az összes tojás, tehát én nyertem! - kiáltotta boldogan, mire minden szempár rá szegeződött és a felháborodott tömeg egyszerre kiáltotta el magát.

- Gazille!!! -rontottak neki egy emberként és a fiúnak esélye sem volt ellenük.

- Segítség! - visszhangzott a hangja kétségbeesetten.

Vége

Itt az új rész, ami nem tartozik az eredeti sorozathoz, de remélem azért tetszett. Mindenkinek kellemes húsvétot kívánok, a lányoknak pedig kitartást. Legalábbis, ha magamból indulok ki én mindig is utáltam ezt az ünnepet :D . A fiúk más-más kölnivel locsolnak meg, rosszabb esetben pedig hideg vizet kapok a nyakamba. A nap végére pedig olyan büdös leszek az ezerféle parfümtől, hogy csak na :D .  Még egyszer kellemes ünnepeket nektek, nemsokára hozom az új részt. Addig is sziasztok!