Szerelmemet a karomban tartva hallgattam végig Kaen mondókáját, s amint felfogtam szavai értelmét, tekintetem azonnal felragyogott. Meleg tekintettel cirógattam végig újra Lucy véres testét, majd halványan elmosolyodtam és lassan letérdeltem szerelmemmel.

- Élni fogsz, Lucy! - suttogtam a lány fülébe halkan, majd finoman a földre fektettem törékeny testét, ezután pedig felegyenesedtem és eltökélten az égre pillantottam - Életet egy életért, igaz? - tettem fel egy kérdést magabiztosan, amire nem érkezett ugyan válasz, a síri csend mégis többet mondott ezer szónál - Értem... - motyogtam orrom alatt halkan, majd jobb öklömmel erősen bal tenyerembe csaptam és ismét szólásra nyitottam a számat - Akkor hát Kaen, a csillagok úrnője, halott lelkek védelmezője,... - ejtettem ki számon enyhe gúnnyal az úrnő nevét - ...vedd el az én életemet az övé helyett! - kértem őt eltökélten, miközben hangsúlyom sokkal inkább volt parancsoló, mintsem kérlelő. Ezen mondatom után pár másodpercnyi néma csend következett, majd kis idő elteltével végre meghallottam Kaen angyali hangját. Az úrnőt hallgatva hirtelen ellentétes érzelmek kezdtem el kavarogni bennem őt illetően. Azon töprengtem, vajon hogyan lehet egy ilyen romlott lény hangja ennyire megnyugtató és szeretetteljes? Gondolataimban azonban nem tudtam elmélyülni, ugyanis minden figyelmemet Kaenre kellett összpontosítanom, hogy Lucy tovább élhessen.

- Biztos vagy ebben, Natsu Dragneel? - kérdezte megerősítést várva, mire magabiztosan bólintottam és hangosan kijelentettem döntésemet.

- Teljesen, Kaen úrnő! - mondtam teljes meggyőződéssel.

- Megannyi barátod hever a földön, nekem bármelyikük megfelelne a lányért cserébe - figyelmeztetett még mielőtt bármit is tehettem volna, mire én erőteljesen megráztam a fejemet és tekintetemet végigfuttattam földön fekvő társaimon.

- Őket nem! - jelentettem ki hangosan, ám Kaen tovább győzködött.

- Egy egészen picike élet is elegendő. Ott van például az a kék macska. Meg sem érezné a fájdalmat, hiszen mélyen alszik - próbált meggyőzni eltökélten, én azonban hajthatatlan voltam.

- Mondom, nem! - jelentettem ki ismét, de Kaennek még ez sem volt elegendő.

- Mondd csak, Natsu, nem szeretnél minden reggel Lucy mellett ébredni? Nem szeretnéd hazaérve az ő illatát érezni, szorosan magadhoz ölelni, s gyermekeiteket felnevelni? Nem ez volt minden vágyad, sárkányölő?! - emelte fel kissé a hangját, ezzel még meggyőzőbbé válva, én pedig lopva Lucy-re néztem és egy pillanatra eljátszottam azzal a gondolattal, amiről Kaen az imént beszélt.

- Mondom, hogy engem vegyél magadhoz! - ráztam meg mégis a fejemet, kiverve belőle sötét gondolataimat, s azt reméltem, Kaen végre magához ragadja lelkemet, ám nem is tévedhettem volna nagyobbat.

- Ha te most eldobod az életedet, sosem láthatod őt viszont, legfeljebb az égből tekinthetsz le rá - figyelmeztetett arra, amit már magamtól is tudtam, ezzel pedig lassan kezdett felbosszantani. Nem értettem, miért akarja minden áron, hogy magam helyett egy barátomat áldozzam fel, de őszintén szólva, nem is akartam tudni. Csak az érdekelt, hogy vegyen már végre magához és adja vissza Lucy életét. Semmi mást nem akartam, csupán azt, hogy odafentről vigyázhassak rá és szemmel követhessem életének minden mozzanatát.

- Ezt én is jól tudom! - válaszoltam feszülten az úrnőnek, mire ő folytatta.

- Egy dolog tudni és megint másik átélni. Biztosan fel vagy készülve egy ekkora áldozat meghozatalára? - kérdezte kétkedve, mire nagyot nyeltem és miután barátaimra néztem, ismét közöltem vele döntésemet.

- Igen, készen állok rá - győzködtem továbbra is eltökélten, ám az úrnő tovább beszélt.

- Gyönyörű jövő állhatna kettőtök előtt. Boldog, szerelmes élet, nagy család, gyermekek, unokák. Mindezt eldobnád magadtól...nem is, magatoktól, egyetlen macska életéért? Az a lány vajon mit akarna? Szívesen élne nélküled, vagy inkább lenne boldog veled? - vázolta fel a Lucyvel közös jövőnk lehetőségét, én pedig bánatosan gondoltam bele, mi lenne, ha...? Szememet újra könnyek kezdték égetni, ahogyan lassan ráébredtem, mit is készülök eldobni magamtól...magunktól. Mélyet sóhajtottam, majd megtöröltem könnyes tekintetemet és pillantásomat Lucy testére vetettem. "Ő vajon mit akarna?" - tettem fel magamnak a kérdést, de gyorsan ki is vertem a fejemből. Mégis mit képzeltem, hogyan dönthetnék én mások életéről? Senkit sem áldozhatok fel önkényesen, csupán saját magamat. Én csak a saját életemről dönthettem, senki máséról.

- Fogadj már el, Kaen! - rivalltam rá mérgesen - Mégis miért nem vagyok én elég jó neked, mondd csak? - kérdeztem tőle kissé sértetten, mire az úrnő azonnal válaszolt.

- A te életed túl tiszta, túl sok lehetőség rejlik még benned. Lehetséges, hogy egy másik lélek nem járna akkora veszteséggel - világosított fel magabiztosan, mire kikerekedett szemekkel meredtem az égre.

- Miért? - kérdeztem suttogva - Miért érne többet az én életem, mint bárki másé?

- Mert sokkal több érzelem lakozik benned, Natsu. Gondold csak végig. Te, Lucy és a gyermekeitek...Micsoda fényes jövő lehetne. Telis -tele boldogsággal és lehetőségekkel, na mit gondolsz? - kérdezte csalogató hangon, mire újból elgondolkodtam. Nem is hangzott rosszul, amit mondott, ám ez még nem volt elég ahhoz, hogy bárki életét feláldozzam.

- Nézz csak körül, Natsu! - utasított Kaen halkan - Nézd meg őket ott! Mind üresek már belül. Lelkük ezernyi darabra szakadt, sebeiket nem lehet begyógyítani. Rougu szíve rengeteg sebből vérzik, Sting szenved boldogtalan barátja miatt, Happy pedig beleőrülne a hiányodba. Egyikükre sem vár már fényes jövő, nem kecsegtetik őket lehetőségek - érvelt tovább, s be kellett látnom, szavai mögött bujkált némi igazság, ám döntésem továbbra sem változott meg. Kaen következő mondata azonban szíven ütött és arra késztetett, hogy komolyan elgondolkozzam a második lehetőségen, miszerint nem dobom el az életemet.

- Gondolj abba is bele, mi lenne Lucy-vel, ha felébredve nem lennél már vele? Mit érezne, mit tenne? Biztos vagy benne, hogy tovább tudna élni? Tudod garantálni, hogy nem dobná el az életét bánatában? Na és Happy? Ő sem bírná nélküled. Ebben az esetben te is odavesznél, sőt Happy élete is véget érne. Nem is beszélve Lucy lehetséges öngyilkosságáról. Egy helyett máris három ember halna meg, pont azok, akiket megvédeni igyekszel. Ehelyett elég lenne egyetlen életet elvennem és ti ketten is boldogan élhetnének - világosított fel magabiztosan, mire nagyot nyeltem döbbenetemben és remegő testtel gondoltam bele Kaen szavaiba. Mégis mi lenne, ha az úrnő szavai beteljesülnének? Kaen szavaiban lehetett némi igazság, hiszen Lucy érzéseit ismerve, lenne olyan idióta, hogy öngyilkosságba menekül miattam. Akkor minden éppen fordítva sült volna el. Azt nem engedhettem meg. Lassan az égre pillantottam, majd számat szólásra nyitottam, mégsem jött ki hang a torkomon. Bánatosan pillantottam hát inkább le a földre és tettem egy apró lépést Happy földön fekvő teste felé. Szívem hangosan dobogott, szinte már fülemben éreztem vad vágtáját bordáim mögött, s az egész testem reszketni kezdett. Tudtam, hogy rossz az, amit tenni készültem, mégsem volt más választásom. Vállalnom kellett a kockázatot és cselekednem Lucy életéért. Lábaim maguktól mozdultak, szinte akaratlanul közeledtem Happyhez, majd amikor végre mellé érkeztem, lassan leguggoltam és kezemet az aprócska testre fektettem. Szemeim bepárásodtak és szám sírásra görbült, ahogyan újra végiggondoltam, mit készülök megtenni. Mély lélegzetet vettem és könnybe lábadt tekintetemet az égre emeltem. Muszáj volt megszólalnom, helyesen kellett döntenem. Nem volt több időm gondolkodni, s bár a kétségek folyamatosan égették szívemet, halkan mégis megszólaltam.

- Kaen... - ejtettem ki számon az úrnő nevét bizonytalanul - Sikerült döntenem... - mondtam remegő hangon, miközben sós könnyeim számba folytak, ezzel még jobban felerősítve erősen kavargó érzéseimet. Lassan végigsimítottam Happy fején, majd kezemet lejjebb csúsztattam és finoman megvakargattam kis barátom hasát - Sajnálom, pajti, de döntenem kellett - mosolyogtam rá halványan, ám mosolyom korántsem volt felhőtlen, s a boldogság helyett sokkal inkább a bánat elrejtésének szólt - Viszlát, Happy - hunytam le a szememet remegő testtel, majd orrom alatt motyogva kiejtettem számon egy nevet. Annak a személynek a nevét, akinek aznap este meg kellett halnia, akinek Lucy helyébe kellett lépnie. Nem tehettem mást, ez volt a legésszerűbb és legfelelősebb döntés, amit meghozhattam.

- Akinek meg kell halnia, az nem más mint... - pillantottam fel az égre és jelentettem ki újra döntésemet, ezúttal sokkal magabiztosabban, mire Kaen pár másodpercnyi hallgatás után megszólalt és hangjából érződött a diadal mámoros érzése.

- Helyesen döntöttél, sárkányölő - mondta dicsérőn, miközben kövér könnyeimet itattam fel piszkos sálammal.

Sziasztok! Megírtam a következő részt, ami "kicsit" későn érkezett. Ne haragudjatok, de az elmúlt napokban semmi kedvem nem volt szerelmes történetet írni, így hát ehhez sem fogtam hozzá. Az új résszel tényleg igyekezni fogok és már nem húzom sokáig a végét. Remélem, hogy azért tetszett nektek. Viszlát!