Natsuval és Happyvel lassan lépkedve követtük az előttünk haladó Noroit. A lány magabiztosan, csípőjét ringatva sétált egy ház felé, miközben egyetlen szót sem szólt. Amikor a mellettem sétáló Natsura pillantottam, villámló tekintettel állapítottam meg, hogy a fiú oldalra billentett fejjel, enyhén kipirult arccal le sem vette a szemét Noroi fenekéről. Idegesen fújtattam egyet, majd újra előre fordultam és durcásan lépkedtem tovább. Gondolatban már rég átkot szórtam Noroira, Natsut pedig egy kanna jéghideg vízzel hűtöttem le. Eddig jutottam a bosszankodásban, mivel a lány hirtelen megállt és kitárta előttünk az egyik fakunyhó ajtaját. A házikó nem tűnt tágasnak, maximum egy szoba lehetett benne. Amikor beléptünk, az elméletem bizonyosságot is nyert. A viskóban csupán egyetlen szoba volt, benne pedig egy egyszemélyes, nem túl kényelmesnek kinéző ágy és egy fából összeeszkábált ruhás polc kapott helyet. Szememmel végigfutottam a belteret és tekintetem kétkedve akadt meg az ágyon. "Mi ketten vagyunk Natsuval, hol a második ágy?"  - gondoltam magamban, de kérdésemet már nem tehettem fel, mivel ekkor Noroi szólalt meg.

- Itt fogtok aludni. - jelentette ki mindenféle érzelem nélkül. Arca határozottságot és elzártságot tükrözött, testtartása egyenes és magabiztos volt. - Jó éjszakát! - köszönt el és máris sarkon fordult volna, de hangom megállásra kényszerítette.

- V-várj már egy kicsit! - kiáltottam utána, mire ő kérdőn fordult vissza hozzám.

- Mi van? - kérdezte ridegen.

- Itt csak egy ágy van... - jelentettem ki a nyilvánvalót, mire Natsu meglepetten nézett körbe és döbbent rá ő is a tényre, miszerint egyikünknek a földön kell majd aludnia.

- És? - kérdezte Noroi még mindig hanyagul és hangjából érezhető volt, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogyan oldjuk meg a helyzetet.

- És?! - kérdeztem vissza kissé indulatosan. Nem a lányra voltam ideges, inkább erre az egész helyzetre, mégis kellett valaki, akin levezethettem a mérgemet. Ha jobban belegondoltam, igazából Natsura is haragudtam. "Miért kellett neked olyan vágyakozva ránézned?" - ordítottam magamban, aztán nagyot sóhajtva próbáltam megnyugtatni magamat és tovább magyarázni Noroiak az egyértelműt. - Mi ketten vagyunk, nem igaz? - kérdeztem enyhén flegmán. Noroi már éppen szóra nyitotta a száját, amikor hirtelen egy háborgó hang ütötte meg a fülemet hátulról. Happy volt az, aki szikrázó szemekkel meredt rám.

- Azaz hárman, nem igaz? - emelte ki az utolsó két szót gúnyolódva.

- Ooopsz... - emeltem szám elé a kezemet, majd dadogva próbáltam menteni a menthetőt - Én csak...csak úgy értettem, hogy te...úgyis Natsuval alszol...nektek nem kell két ágy... - mentegetőztem, de Happy csak keresztbe font karokkal fordított nekem hátat és fújta fel pofiját. Sóhajtva vontam meg a vállamat és néztem ismét Noroira, aki újra kinyitotta a száját és ezúttal sikeresen meg is szólalt.

-  Oldjátok meg! - vont vállat és kisétált a szobából. Natsuval nagyokat pislogva bámultunk utána, majd egymásra néztünk és tökéletesen egyszerre szólaltunk meg.

- Enyém az ágy! - kiáltottunk egymásra, majd újra hajszálpontosan egyszerre válaszoltuk meg egymás kijelentését.

- Nem, az enyém! - jött a válasz, mire először durcásan néztünk egymásra, de aztán felnevettünk a komikus jelenetet megértve. Miután jókedvünk csillapodott, kemény arcvonásokkal néztem Natsura, ki pislogás nélkül állta tekintetemet.

- Én vagyok a lány. - érveltem saját álláspontom mellett, mire a sárkányölő nemtörődöm módon megrántotta a vállát.

- Na és? Akkor én meg a földön aludjak? - kérdezte duzzogva. Be kellett látnom, egyikünknek sem áll jogában a földre száműzni a másikat, de valahogyan döntenünk kellett. Töprengve fordultam az ágy felé és gondolkodtam a megoldáson, de sajnos semmi sem jutott az eszembe. Tanácstalan sóhajtás kíséretében ültem rá a takaróra és dőltem hátra az ágyon, majd lehunytam a szememet. Mivel keresztben feküdtem, lábaim lelógtak, fejem pedig súrolta a falat. Rengeteg hely maradt még mellettem és a következő pillanatban éreztem, hogy a matracra ült valaki, majd ő is elnyúlt mellém. Szemeimet kinyitva láttam, hogy Natsu volt az. A fiú feje alá tette egyik kezét, másikkal pedig a hasát simogatta.

- Apám, kilyukad a gyomrom... - nyögte éhesen, miközben felém fordította fejét - Nincs nálad valami étel, Lucy? - kérdezte reménykedve és én bármennyire is szerettem volna segíteni neki, sajnos semmi ehető nem volt nálam. Szomorkásan intettem hát nemet a fejemmel és néztem fel ismét a plafonra. Gondolataimban megszületett egy ötlet, mely hatására szívem gyorsabb iramra váltott, sőt légzésem is enyhén felgyorsult. Most már csupán egyetlen dolog kattogott az eszemben, de kimondani nem volt bátorságom. Féltem Natsu válaszától, ahogy féltem akkor is, amikor ezt a megbízást el akartam vállalni. Szalamandra bezzeg se perc alatt az arcomba vágta, hogy ide fogunk utazni. "Miért vagy ilyen gyáva, te lány?" - dorgáltam meg magamat, majd szemem eltökélten villant. Azzal a szilárd elhatározással fordultam ismét a fiú felé, hogy kimondom, amit gondolok. "Most semmi sem fog megállítani!" - jelentettem ki magabiztosan képzeletben és már nyitottam is a számat.

- Figyelj csak, Natsu... - pillantottam oldalra, amikor hirtelen elakadt a szavam. A fiú szemei csukva voltak, hosszú fekete pillái pedig álmosan feküdtek. Natsu szája enyhén elnyílt és mélyeket lélegezve fújta ki rajta a levegőt. Olyan békésnek tűnt, olyan...olyan..."Nem, nem nem! Ne gondolj erre!" - szidtam magamat ismét és dühösen a homlokomra csaptam. Felültem az ágyon és újra végignéztem a mellettem nyugodtan szuszogó fiún. Kabátja félig szét volt engedve, ami odavonzotta tekintetemet. Vörös arccal nyeltem egyet és próbáltam elhessegetni a látványra feltörő gondolataimat, nem sok sikerrel. Kezemmel felé nyúltam és óvatosan végigsimítottam a kockákon, ezután pedig megsimogattam az arcát. Olyan puha és meleg volt. Közelebb hajoltam hozzá és hüvelykujjamat végighúztam az ajkán. A meleg levegő, amelyet kifújt megnyugtatón cirógatta a kezemet, majd később, ahogyan egyre közeledtem hozzá, az ajkamat is. Szám hirtelen kiszáradt és légzésem szaporábbá vállt. "Mi ez az érzés?"- kérdeztem magamtól. Lehunyt szemmel hajoltam még közelebb, de ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Egyetlen másodperc alatt távolodtam el Natsutól és ráztam meg hevesen a fejemet.

- Mit művelek? - suttogtam magam elé, aztán ijedten néztem körbe - Happy... - nyögtem nehezen, abban reménykedve, az exceed nem volt tanúja az előbbi jelenetnek. Szememmel gyorsan futottam körbe a szobát és végre meg is pillantottam a macskát. Éppen az egyik sarokban húzta a lóbőrt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd újra a sárkányölőre néztem és szememmel végigsimítottam rajta. Eszembe újra befészkelte magát az előbbi gondolatom, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fiú mellé feküdtem. 

- Legalább egy éjjelt melletted szeretnék tölteni... -suttogtam, majd fejemet mellkasára hajtottam. Elalvás előtt elképzeltem egy olyan világot, melyben boldogan élünk, csak mi ketten, abban reménykedve, így majd álmodni is erről fogok. Képzeletemben nem volt sem Dan, sem kétségek, csak öröm. Mélyet sóhajtottam, majd elragadott az álom, mely egyenesen képzelt világomba repített.

Megjött az új rész, remélem tetszett. A következő holnap jön, addig is sziasztok!