Natsu szemszögéből:

Rogue pár perc alatt képes volt összeszedni magát annyira, hogy értelmesen beszéljen a történtekről. Miután mindent elmondott, amit Yukino-ról tudott,rajtunk volt a sor, hogy őt is beavassuk a történtekbe. Elmondtunk neki mindent, amit az elmúlt napokban tapasztaltunk és a megérzéseinket is. Beszámolónk végére ő is teljesen összezavarodott, akár csak korábban Sting. 

- Akkor most meg hirtelen mégis azt állítjátok, hogy az a lány, akit szerintetek Itaminak hívnak, teljesen ártatlan és ő maga a színtiszta jóság? - kelt ki magából dühösen, mire Sting mellé lépett és vállára tette a kezét.

- Ez még nekem is fura, de egyenlőre senki sem tud többet a lányról, így hát arra sincs okunk, hogy kétségbe vonjuk Lucy feltételezését. - próbálta meggyőzni barátját.

- Természetesen még nem vesszük kézpénznek, ez csupán egymegérzés volt - szólt közbe Lucy bátortalanul, s ezzel Rogue végre megnyugodni látszott.

- Legyen hát - mondta egy kissé enyhébben - Akkor mi is a tervetek a lány megtalálására? - kérdezte türelmetlenül, cseppnyi iróniával a hangjában, mire mindnyájan összenéztünk és tanácstalanul megvakargattuk a tarkónkat.

- Nos azt még...nem tudjuk pontosan... - dadogtam bizonytalanul, majd rögtön hozzá tettem - De ne csüggedj. Azt már tudjuk, hogy Itami álltalában sötétedés után bukkan fel, tehát addig várunk. Amint sötét lesz, keresni kezdjük a lányt és ha megtaláltuk, szóra fogjuk bírni őt - jelentettem ki magabiztosan, de Rogue-t nem igazán sikerült megygőznöm.

- Na és miből tudjuk biztosan, hogy meg fog jelenni? És ha mégis megjelenik, mi rá a garancia, hogy nem fog ismét köddé válni, mint eddig? És persze az sem biztos, hogy szóba fog állni velünk! - vetette fel sorban egymás után kételyeit, amik hallatán kezdtem egyre idegesebbé válni. Mégis hogy jött ahhoz ez a fickó, hogy bármiféle próbálkozás és igyekvés nélkül feladja a dolgot? Kifogásokat bárki találhat, de ha mindenki hasonlóan állna hozzá a dolgokhoz, mint ő, az emberek semmiben sem jutnának előbre. 

- Semmi. Végképp semmi garancia nincsen rá, viszont ha meg sem próbáljuk, akkor nem haladunk semerre. Ha te viszont csak kifogásokat tudsz keresni, akkor inkább állj félre és hadd ránk a dolgokat. Mi majd megkeressük a lányt és mindenről beszámolunk neked - vetettem fel lehetőségként, s elégedetten figyeltem a sárkányölő reakcióját, aki először meghökkent, majd szemöldökét összehúzta és morcosan a szemembe nézett.

- Azt felejtsd el. Én is veletek megyek! - jelentette ki határozottan, én pedig mosolyogva felé nyújtottam a kezemet.

- Rendben van. Akkor ezt meg is beszéltük, nem igaz? - kérdeztem barátságosan, mire lenézett felé nyújtott kezemre és pillanatnyi habozás után jó erősen megrázta azt - Ez a beszéd - mondtam, majd elengedtük egymás kezét és tovább folytattuk a megbeszélést. 

- Azt mondtátok, hogy Yukino-ra az északi erdőben találtatok rá, jól mondom? - szólalt meg Lucy töprengve, mire Sting ránézett és bólintott.

- Igen, de miért olyan fontos ez? - kérdezte kíváncsian.

- Szerintem akár ott is kezdhetnénk a keresést, nem gondoljátok? - vetette fel az ötletet Lucy, mi pedig összenéztünk és helyeslőn bólintottunk.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Először az északi erdőbe fogunk menni. - jelentette ki Rogue határozottan, miközben szemei eltökélten csillogtak. Jól tudtam, mit érezhet, hiszen gyermek koromban én is elveszítettem egy számomra fontos személyt, méghozzá az apámat. Az apámat, kinek felkutatását a mai napig nem adtam fel és biztosan tudtam, hogy meg is fogom őt találni.

Mire befejeztünk a megbeszélést, már ránk is sötétedett, így hát indulnunk kellett az északi erdőbe, ahol a fiúk elmondása szerint Yukino-ra találtak. Az erdő kétség kívül rémísztő volt és önszántamból soha sem léptem volna be oda. A fák ágai csupaszon meredeztek mindenfelé, míg a Hold fénye félelmetes árnyékokat vetett a földre, s amikor az elszáradt levelek itt-ott megperdültek a hűvős szellő szárnyán, vagy valaki talpa alatt keservesen reccsenttek egyet, a hideg kezdett futkosni a hátamon. "Vajon mit kereshetett itt Yukino?" - futott át az első kérdés az agyamon, melyet egyenlőre még nem tettem fel, csupán némán sétáltam a többiek után.

-Pontosan itt találtuk meg Yukino-t - álltak meg a sárkányölők hirtelen, miközben az egyik fa tövére mutattak - Ez alatt a fa alatt feküdt, körülötte pedig sűrű köd volt - számolt be mindenről Sting részletesen, de Rogue a szavába vágott.

- Nem tudom, mennyire fontos, de amikor megtaláltuk Yukino testét, úgy éreztem, mintha a környéken sokkal hidegebb lett volna. Szinte a csontomig hatolt az érzés, ám ez nem az a szokásos hideg volt - mondta tanácstalanul, s még mindig beleborzongott az emlékbe.

- Várjatok csak! - kiáltott fel hirtelen Lucy, mire mindannyian felé fordultunk, ő pedig egy teljesen új ötlettel állt elő - Köd és hideg... - jelentette ki úgy, mintha ennyiből mindnyájunknak értenie kellene, mire gondolt.

- Mi van vele? - nézett rá tanácstalanul Happy, miközben értetlenül ingatta meg a fejét, Lucy pedig nagyot sóhajtva homlokára csapott.

- Amíg az orrodig sem látsz, addig semmi gond, de ha fázni kezdesz, akkor véged...Hát nem értitek? - próbálta elmagyarázni nekünk gondolatmenetét, de nekem még mindig nem volt világos az ötlete, így hát tovább folytatta - A sűrű ködben az orrunkig sem látunk, Yukino körül pedig köd volt, valamint Rogue állítása szerint valami furcsa hideget is érzett. A mondat, amit Itami mondott, pedig a következő képpen folytatódik: "Ha fázol, akkor véged" ...

- Értem már! - kiáltott fel Sting hirtelen - Itami a ködre és a furcsa hidegre gondolt, bár azt nem tudom, hogyan kerülhetünk ezzel közelebb hozzá - vált tanácstalanná a hangja, ahogyan Lucy arckifejezése is.

- Hát azt sajnos még én sem tudom, de... - hallgatott el hirtelen, miközben kitágult szemekkel bámult a hátunk mögé - Az ott... - mutatott ezután abba az irányba, amerre nézett, mi pedig meglepetten fordultunk hátra. Döbbenetünk még nagyobb lett, amikor hátra nézve apró lábnyomokat pillantottunk meg, melyek azelőtt egészen biztosan nem voltak ott, s ami még furcsábbá tette a dolgot az az volt, hogy a lábnyomok körül fehér köd lebegett.

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést. Sajnos a gépem elromlott és szerelőnél van. Jelenleg sem a saját gépemről írok, de úgy éreztem nem várhatok tovább a résszel. Nem tudom, kit érdekel még, de ha van rá érdeklődés, akkor folytatom a sztorit. Ha nincs, akkor maximum törlöm és esetleg bele kezdek egy újabba. Ezt még nem tudom biztosan. Addig is kommentben várom a véleményeteket a történet jövőjéről.