Natsu és Sting magabiztosan állták egymás tekintetét, majd miután elengedték egymás kezét, néma megegyezés alapján eldöntötték, hogy ki beszéljen előbb, míg én kíváncsian figyeltem a kettejük közötti tökéletes összhangot. A két sárkányölő szavak nélkül is megértette egymást, melynek oka nem csupán a közös mágia volt. Barátságuk az elmúld időben olyan szorossá vált, hogy már szinte testvérei voltak egymásnak. Mivel sem én, sem pedig Happy nem tudtunk olvasni a fiúk tekintetéből, csupán következtetni tudtunk mindarra, amit eldöntöttek egymás között.

- A fehér hajú lányról Lucy tudna többet mesélni - szólalt meg először Natsu, ezzel világossá téve számomra, ő kezdi a beszámolót. Sting ekkor felém fordult, majd kérlelőn megszólalt.

- Lucy, elmondanád, amit tudsz? - kérte szelíden, mire bólintottam és lassan belekezdtem a beszédbe.

- Az egész három napja kezdődött... - próbáltam mindent elmondani Stingnek a legapróbb részletekig, a fiú pedig feszült figyelemmel hallgatott - Este éppen kerestem valakit, amikor a város legutolsó utcájához értem. Elég elhagyatott hely volt, így hát nem számítottam arra, hogy bárkivel is találkozni fogok. Éppen ezért haza is indultam volna, amikor a hátam mögül lépteket hallottam. Hátrafordultam, de már senki sem volt ott, kis idő elteltével azonban az egyik bokor megrezzent. Visszamentem hát, hogy jobban szemügyre vehessem...Akkor találkoztam először vele - léptem vissza a múltba szomorúan, s fejemet lehajtva folytattam a történetet - A csillagokról kérdezett, majd azt állította, pontosan tudja, mennyi van belőlük. Válaszolni sem volt időm, mivel a következő pillanatban eltűnt. Rémisztő volt...rideg tekintetétől még most is kiráz a hideg - borzongtam meg látványosan, mire Sting is megszólalt.

- Yukino is hasonlót érzett vele kapcsolatba - felelte elgondolkodva, majd ismét rám nézett és megkért, hogy folytassam tovább, amit én habozás nélkül meg is tettem.

- A lány a következő éjjel is meglátogatott, bár először álomnak véltem megjelenését. Az ablakomból bámult be rám szótlanul. Tekintete szintén üres volt, arca pedig hold sápadt, mégis leolvasható volt róla egy érzelem. A szomorúság... a puszta látványától is összeszorult a szívem - meséltem egyre nagyobb átéléssel és félelemmel - Ezután hirtelen jéghideg szellőt éreztem a hátamon, mely csontomig hatolt. Hátra fordultam, de senkit és semmit sem láttam magam mögött, ám amikor ismét az ablakra néztem, a fehér hajú lánynak már nyoma veszett. Csupán az üvegen keletkezett pára és a beleírt üzenet bizonyította pár másodperccel korábbi ottlétét... - merengtem el ismét azon a furcsa éjszakán, ám töprengésem nem tarthatott sokáig, mivel Sting hangja szinte azonnal félbeszakította azt.

- Egy üzenet? - kérdezte kíváncsian, mire bólintottam és szó szerint idéztem neki az ablakomon hagyott írást.

- Eljött értem... - mondtam ki pontosan - Ez volt az üzenet... fura, nem igaz? - kérdeztem elgondolkodva, mire Sting szintén töprengve bólintott, majd ismét megszólalt.

- Na és ekkor láttad őt utoljára? - kérdezte tőlem, én pedig nemet intettem fejemmel.

- Múlt este ismét felbukkant. Akkor már Natsu és Happy is velem voltak - fordultam a fiúk felé, mire mindketten bólintottak, majd Happy meg is szólalt.

- Az igaz, de a lány csak Lucy-vel beszélt... - mondta enyhén sértetten.

- Így van - helyeseltem halkan, majd elárultam Stingnek, miről is beszélt akkor a lány - Szintén a csillagokkal volt elfoglalva és azt mondta, annyi csillag van az égen, ahány könnycseppet hullajtott már életében. Egy rejtélyes feladványt is adott, mellyel kapcsolatban az a megérzésem támadt, hogy valahogyan segíteni akart vele. A következőket mondta: Amíg az orrodig sem látsz, addig semmi gond, de ha fázni kezdesz, akkor véged... - próbáltam a legpontosabban idézni a lány szavait, mire Sting a feje búbját kezdte el vakargatni.

- Ha nem látok, akkor minden rendben, de ha fázom, akkor végem? - kérdezett vissza értetlenül.

- Pontosan ezt mondta... - bólintottam helyeslőn, mire a fiú még jobban összezavarodott.

- Hát ez furcsa... - sóhajtott mélyet - Mondott esetleg még valamit? - kérdezte elgondolkodva.

- Igen, azt mondta, hogy a legszomorúbb csillag az égen Itami...nem tudom pontosan, hogy ez mit jelenthet, de van pár ötletem - próbáltam összeszedni minden gondolatomat, miközben azon töprengtem, elmondjam-e a többieknek a feltételezéseimet, hiszen azokra semmiféle bizonyítékom nem volt.

- Mégis miféle ötletek? - kérdezte Natsu kíváncsian, mire nagy levegőt vettem és bizonytalanul válaszoltam.

- Nem igazán tudom alátámasztani őket, hiszen ezek csupán egyszerű megérzések, mégis úgy vélem, az a lány nem akar rosszat... - magyaráztam lassan véleményemet, mire mindhárom fiú döbbenten fordult felém.

- Ezt meg mégis hogy érted, Lucy? - kérdezte értetlenül Happy, majd Natsu vette át a szót.

- Hiszen az előbb még azt mondtad, köze lehet Yukino halálához - szembesített előbbi kijelentésemmel, teljesen kiforgatva azt, én pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba.

- Igen, ez így is van, de... - emeltem ki a "de" szócskát hangosabban - ez nem azt jelenti, hogy ő ölte volna meg, vagy, hogy rossz szándék vezérelte - próbáltam megmagyarázni nekik véleményemet, de Natsu minduntalan közbeszólt.

- Mégis miből gondolod ezt? - kérdezte felháborodva, mire nagyot sóhajtottam, majd bizonytalanul a sárkányölőkre és az exceedre néztem.

- Mint azt már előbb is mondta, bizonyítékaim nincsenek, csupán megalapozatlan feltételezéseim. Mindössze az arca az, amelyből a szándékaira következtettem... - vallottam be az igazat, szavaim hatására pedig mindenki döbbenten nézett rám.

- Az..az arca? - kérdezte Sting elképedve, mire lassan bólintottam és megpróbáltam elmagyarázni nekik előbbi bizonytalan kijelentésemet.

- Eleinte azt gondoltam, abból a lányból mindenféle érzelem hiányzik. Egy érzéketlen bábra emlékeztetett, akit valaki kénye kedve szerint irányíthat, ám később megláttam benne valamit. Az arca egy az egyben olyan volt, mint Noroié... - fordultam Natsu felé kétségbeesetten, abban bízva, meg fogja érteni az érzéseimet.

-Olyan mit...mint Noroi arca? - kérdezett vissza meglepetten, mire azonnal bólintottam és tovább folytattam megkezdett mondatomat.

- Mindkettejük arca szomorúságot és megbánást tükrözött...biztos vagyok benne, hogy Noroi-hoz hasonlóan Itami is szerethető legbelül. Noroi-nak két arca volt, ám csupán az egyik volt valódi. A másik egy démon volt, aki megszállta őt és uralma alá vonta. De Noroi valójában senkit sem akart bántani, érted ezt, Natsu?! - lábadt hirtelen könnybe a szemem, s türelmetlenül vártam a sárkányölő válaszát.

- Azt hiszem... - felelte bizonytalanul, majd kérdőn hozzátette - Itami? - kérdezte tanácstalanul, mire ismét bólintottam - Szóval úgy véled, a lány maga Itami, a szomorú csillag? - lepődött meg gondolatmenetemen, s ahogyan körbenéztem láttam, mindenki mást is megleptek a feltételezéseim.

- Srácok, mégis kicsoda az a Noroi? - szólalt meg most Sting kíváncsian, de egyikünknek sem volt elég lelki ereje a magyarázathoz. Ezek a sebek még túl frissek voltam számunkra, így Natsu pillanatnyi hezitálás után eloltotta Sting kíváncsiságát.

- Nem fontos, csupán egy küldetésünkön találkoztunk vele...az ügy szempontjából most lényegtelen - válaszolta, mire Sting bólintott majd ismét megszólalt.

- Köszönöm, hogy mindezt elmondtátok. Úgy vélem, most mi jövünk... - jelentette ki határozottan, majd az ajtóhoz sétált és megnyitotta azt - Egy pillanat és jövök. Idehívok valakit, aki többet mesélhet nektek - mondta, majd elhagyta a szobát, mi pedig türelmesen váruk őt vissza. Sting nem is váratott minket sokáig, pár perc elteltével léptek zaját hallottuk, majd szinte azonnal kinyílt az ajtó és két sárkányölő lépett be rajta.

- Rogue! - üdvözölte a fekete hajú fiút Natsu, mire az csupán némám biccentett felé és szótlanul beljebb sétált.

- Rogue mindent el fog mondani Yukino-ról, ami lényeges lehet. Hiszen most együtt kell működnünk a sikerért, igaz? - fordult barátja, nem is, inkább testvére felé határozottan, mire az kis habozás után kelletlenül bólintott és halkan megszólalt. Minden egyes szava tele volt fájdalommal és borúval, mely nem volt meglepő a helyzetében, mégis valahogyan más volt, mint Sting hangja. Először nem értettük zavartsága okát, ám pár mondat után világossá vált számunkra fájdalmának valódi eredete.

Sziasztok! El is készültem hát az új résszel, remélem, hogy tetszett nektek. Mint mindig, most is kíváncsian várom a véleményeiteket és minden egyes voteo-ért hálás vagyok. Igyekszem a kövi résszel, addig viszont sziasztok!