Miközben a csillogó dobozkát néztem, melyet Yukino hagyott rám, újra eszembe jutott az ismeretlen, fehér hajú (tudom, hogy szőkés barna volt, de rájöttem, hogy a fehér jobban passzolna hozzá, ezért átírtam. Bocsánat ezért...) lány és úgy éreztem, talán köze lehet Yukino halálához. Magam sem tudom miért, de valahogyan mélyen magamban összekapcsoltam Yukinot és a kislányt, viszont arra még ne jöttem rá, hogy milyen kapcsolat lehet köztük. 

- Köszönjük szépen, Sting, de lenne még néhány kérdésünk, ha nem gond... - rántott ki gondolataim közül Natsu sajnálkozó hangja, mire azonnal felé fordítottam a fejemet és kíváncsian vártam, mit szeretne kérdezni.

- Nem, persze - válaszolta Sting, majd bizonytalanul megvakargatta tarkóját - De mit szeretnétek tudni? - kérdezte tanácstalanul, Natsu pedig habozás nélkül feltette első kérdését.

- Elmondanád, hogy hogyan halt meg Yukino? - kérte Stinget bizakodón, mire a sárkányölő mély lélegzetet vett és szomorúan lehajtotta a fejét.

- Miért olyan fontos ez? - kérdezett vissza bánatosan, mintha nehezére esne beszélni a dologról. Teljes mértékben megértettem őt, de emellett engem is nagyon érdekelt a dolog, ezért nem állítottam meg Natsut, sőt én is kíváncsian fordulta, Sting felé, aki pár másodperc habozás után végül mégis megszólalt - Ismerlek, Natsu - nézett mélyen a fiú szemébe - Tudom, hogy bosszút akartok állni érte, de ezt hagyjátok csak rám és Rogue-ra. Ez a mi dolgunk, mi voltunk a társai - jelentette ki határozottan, majd még mielőtt Natsu bármilyen módon tiltakozhatott volna, folytatta - Biztosra veheted, hogy a mi fájdalmunk sokkal nagyobb mint a tiétek - sóhajtotta bánatosan,majd miközben arcán egy könnycsepp folyt végig, szomorúan lehajtotta a fejét.

- Tudjuk jól, Sting... - léptem közelebb hozzá, s jobb kezemet a fiú vállára helyeztem - A fájdalmunk nyomába sem érhet a tieteknek, de jó okkal vagyunk most itt... - próbáltam óvatosan beavatni őt mindenbe - Találkoztam egy lánnyal, aki úgy vélem, kapcsolatban állhat Yukino halálával - meséltem el lassan minden részletet, miközben Natsu értetlenül nézett rám. Tekintetéből jól kiolvashattam, fogalma sincs miről beszélek, de ezúttal eszébe sem jutott kérdésekkel félbeszakítani mondandómat, helyette inkább feszülten figyelt minden szavamra - A lány furcsa dolgokat mondott, melyeket még nem sikerült teljesen megfejtenünk és még mielőtt bármit is megtudhattunk volna róla, mindig eltűnt a szemünk elől. Eddig csupán gyenge feltételezéseink vannak róla és magam sem tudom miért, de úgy érzem, köze lehet Yukino-hoz. Muszáj kiderítenem, hogy ki az a lány valójában, de ehhez segítened kell és mindent elmondanod Yukino haláláról. Tudom, hogy sokat kérek, de mégis szeretném, ha... - szakított félbe hirtelen Sting szomorú, mégis határozott hangja, mire mindannyian kérdőn néztünk rá, míg a fiú bizonytalanul folytatta.

- Egy furcsa kislány? - kérdezte elgondolkodva - A haja fehér volt, arca pedig sápadt? Körülbelül 7-8 éves? - adott pontos személyleírást a lányról, amit én elképedve hallgattam. Fogalmam sem volt róla, honnan tudhat Sting a gyerekről, de megérzésem, miszerint Yukinonak is köze lehetett hozzá, egyre erősebb volt.

- Te meg honnan tudsz minderről? - szólalt meg döbbenten Natsu, mire én is Sting felé fordultam és kíváncsian vártam annak válaszát, amit a fiú nem kapkodott el. Szomorúan, vagy még inkább megbánóan lehajtotta a fejét, miközben egy kövér könnycsepp folyt végig arcán.

- Yukino... - szólalt meg nagy sokára halkan - Ő beszélt nekünk róla, de mi...mi csak... - dadogta önmarcangolón, miközben újabb könnycseppek hagyták el a szemét - Nem hittünk neki és csak...kinevettük... - vallotta be végre szemlesütve, majd a következő pillanatban hirtelen ránk nézett és könyörgőn megszólalt - Ha úgy vélitek, hogy annak a lánynak bármi köze lehet Yukino-hoz és a halálához, könyörgöm mindent mondjatok el róla - lépett Natsu elé gyorsan és megragadva a fiú karjait, kétségbeesetten nézett a szemébe - könyörgöm... - ismételte el újra előbbi szavait, majd elengedte Natsut és összekulcsolta ujjait.

- Sting, erre semmi szükség - helyezte finoman a fiú vállára a kezét Natsu, majd biztatóan elmosolyodott - Közösen fogjuk kideríteni, mi is történt Yukino-val. Rendben? - kérdezte szelíden, mire Sting megtörölte könnyes tekintetét, majd bizonytalanul bólintott és halkan megszólalt.

- Köszönöm... - suttogta kissé megnyugodva, én pedig közelebb léptem hozzá és finoman végig simítottam a karján.

- Minden renden lesz, oké? - mosolyodtam el én is halványan, majd eltávolodtam a két sárkányölőtől és hagytam őket beszélgetni. Először Natsu szólalt meg.

- Sting, ha együtt akarunk működni, akkor mindent el kell mondanod Yukino haláláról - vázolta fel a helyzetet, mire Sting is magabiztosabb lett és válaszolt.

- Nektek pedig arról a fehér hajú gyermekről, aki Yukino elmondása szerint napok óta zaklatta őt - mondta el ő is feltételeit, majd a két fiú egymás szemébe nézett és magabiztosan kezet nyújtottak egymásra. Pillanatnyi hezitálás nélkül fogadták el egymás kézfogását, s abban a pillanatban egyesség köttetett kettejük között, melyet szavak nélkül is megértettek. Kézfogásukkal biztosították egymás kölcsönös bizalmukról és arról, mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy Yukino békében nyugodhasson.

- Megbeszéltük, sárkányölő! - szólaltak meg egyszerre, miközben még egyszer megszorították egymás kezét.

Sziasztok! Elkészültem az új résszel, remélem tetszett. Ha igen, dobjatok rá egy csillagot és kommentben várom a véleményeteket. Igyekszem a folytatással, addig is hellóka!