Még búslakodtam kicsit a bárpultnál, majd hatalmas levegőt vettem és eltökélten az ajtó felé indultam. Útközben még biccentettem egyet Mirának búcsúzóul, amit a lány szélesen mosolyogva fogadott, majd elhagytam az épületet. Amikor kiléptem a nyüzsgő utcára, tanácstalanul forogtam körbe, Dan után kutatva, ám fogalmam sem volt, merre kereshetném a lovagot. Nagyot sóhajtva indultam el egy tetszőleges irányba, miközben fejemben ezerféle verziót futtattam végig arról, hogyan is kéne közölnöm a híreket Dannel. Végül arra jutottam, hogy legjobb lesz mindenféle hebegés habogás nélkül, egyenesen a szemébe mondani az igazságot. Végül is mi lehet a legrosszabb, ami történni fog? Maximum Dan megsértődik egy kicsit és faképnél hagy. Már az sem érdekelt volna, hiszen ha szakítunk, és már pedig szakítunk, úgysem tartanám vele a kapcsolatot. "Hiszen hogy néz az ki, hogy közös vacsorát tartok az exemmel és a jelenlegi párommal?"- rázkódtam meg a puszta gondolatra is. Attól nem kellett tartanom, hogy Dan mérgében agyonveri Natsut, hiszen a sárkányölő sokkal erősebb volt nála. Nagyot sóhajtva léptem ki képzelt világomból, majd álltam meg egy elágazásnál és néztem körbe, a helyes irányt keresve.

- Na, most vajon merre keressem? - suttogtam magam elé tanácstalanul, s végül megérzéseimre hagyatkozva a bal irányt választottam. - Akkor hát erre keresem tovább... - állapítottam meg a nyilvánvalót és tovább haladtam. Már majdnem a város végénél jártam, de a lovaggal még mindig nem találkoztam. Fáradtan huppantam le egy közeli padra, miközben arcomat kezeim közé temettem és mélyet sóhajtottam. Jobbnak láttam hazaindulni, mivel a Nap már narancssárgán tündökölt, közeledett az este. Még csak a lakásom közelében sem voltam, amikor rám sötétedett. Fürgén szedtem tovább lábaimat, hiszen nem nagyon szerettem sötétben egyedül az utcákon kószálni. Hirtelen rossz érzésem támadt, mintha valaki figyelne engem. Nagyot nyelve szaporáztam meg lépteimet és nem mertem hátranézni. A következő pillanatban csoszogó léptek zaját hallottam meg a hátam mögül, így minden bátorságomat összeszedve megálltam és lassan hátra pillantottam.

- Ki van ott? - kiáltottam el magam. Az üres és elhagyatott utcában magányosan tört utat magának kétségbeesett hangom, de válasz nem érkezett. Még egyszer körbenéztem, majd előre fordultam és sietve tovább indultam, ám kisvártatva újabb lépteket hallottam meg. Gyorsan kaptam hátra tekintetemet, s a következő pillanatban egy fekete árnyat láttam beugrani az egyik útszéli bokorba. Nagyot nyeltem félelmemben, majd torkomban dobogó szívvel a bokor felé léptem. Lassan indultam el, s tempómon egészen a célig nem változtattam. Amikor már a bokor előtt álltam, mély lélegzetet vettem és kezemet az oldalamon lévő kulcsokra csúsztattam.

- Ki vagy? - kérdeztem remegő hanggal, de mivel senki sem válaszolt, megismételtem a kérdést - Ki van ott? Bárki is vagy, gyere elő! - utasítottam az illetőt erélyesen, s a következő pillanatban a bokor ágai megrezzentek. Nagyot nyelve vártam, hogy mi fog történni, miközben egyre erősebben szorítottam Taurus kulcsát, ám a következő pillanatban a bokor ágai elhallgattak és az utcára újra csend telepedett.

- Ebből elég! - dobbantottam egyet jobb lábammal, majd eltökélten nyúltam a bokor felé, a következő pillanatban pedig egy hirtelen mozdulattal széthúztam az ágait. Szívem a torkomban dobogott, légzésem egyre gyorsabb lett, s abban az egy másodpercben, ami követőm megpillantása előtt eltelt, a legrosszabbra is felkészültem. Állam meglepetten esett le, szemeim pedig döbbenten tágultak ki, amikor is a bokor mögé néztem. Ledermedten bámultam az engem követő illetőre, aki egyáltalán nem volt olyan ijesztő, mint ahogyan azt vártam.

- Hát te meg? - szólítottam meg őt, de válasz egyenlőre nem érkezett - Miért követté engem? - faggattam tovább, de csupán egy néma zöld szempár nézett vissza rám.

Na sziasztok! Kicsit bűntudatom volt a hosszú kihagyás miatt, így hát úgy döntöttem, hamar megírom a következő részt. Remélem tetszett és, hogy várjátok már a folytatást. Megígérem, hogy igyekezni fogok vele, addig is minden jót, sziasztok!