Először csupán meglepetten tűrtem, hogy Natsu ajkai az enyémre tapadjanak, majd amikor felfogtam, mi is történt velem...velünk, szemeimet lehunyva adtam át magamat a csók okozta megnyugtató érzésnek. Számat résnyire nyitva adtam néma engedélyt a fiúnak, hogy nyelvével beljebb furakodjon számba, majd amikor Natsu fogaival játékosan az alsó ajkamba harapott, mosolyogva sóhajtottam bele a csókba.

- Azt hiszem, ez tényleg elég forró volt - szedtem szaporán a levegőt, miután annak hiányában meg kellett szakítanunk a csókot.

- Hiszen tűzsárkány ölő volnék, vagy mi - vigyorodott el önelégülten, majd kezeit derekamra kulcsolta és közelebb húzott magához.

- Mit csinálsz? - kérdeztem döbbenten, majd látva a fiú kópés mosolyát, hirtelen rossz előérzetem támadt - Natsu?! - szóltam rá ismét, ezúttal kissé erélyesebben, ám a szám sarkában bujkáló apró mosoly sikeresen leleplezte valódi érzéseimet.

- Most, hogy már a barátnőm vagy - kezdte huncutan csillogó szemekkel - Azt teszek veled, amit csak akarok - villantak ki hegyes fogai kacér mosolya mögül, mire meglepetten pislogtam vissza rá.

- Igen? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel - És mióta is vagyok én a barátnőd? - húztam össze mosolyogva a szemöldökömet, majd a következő pillanatban valami olyat mondtam, mely talán örökre tönkre tette a kapcsolatunkat. Számon meggondolatlanul csúsztak ki a következő szavak: "Egyenlőre még Dan barátnője vagyok" ,  melyeket azonnal megbántam és melyek hatására Natsu arcáról egyetlen pillanat alatt hervadt le a boldog vigyor és adta át helyét a féltékenységnek, haragnak valamint a szomorúságnak. Kezeimet ijedten tapasztottam a számra, így próbálva megakadályozni, hogy újabb hülyeséget mondjak, ám hamarosan rájöttem, hogy ezáltal megmagyarázni sem fogom majd tudni a történteket, így hát félénken leengedtem a kezemet és halkan megszólaltam.

- Sajnálom, Natsu! - mondtam - Ezt nem kellett volna, de én csak... - akadtam meg hirtelen, mivel ekkor a sárkányölő kezei elhagyták a derekamat és a fiú egyet hátrébb lépett tőlem.

- Mikor mondod el neki? - tett fel egyetlen egyszerű kérdést, melyre gyors és őszinte választ várt, s én jól tudtam, válaszolnom kell neki. Nagyot nyelve próbáltam kitalálni a helyes lépést, miközben gondolatban elátkoztam magamat, amiért nem bírtam befogni és ilyen gyorsan tönkre tettem a meghitt játékos pillanatot. - Szóval? - rántott ki gondolataim közül Natsu türelmetlenül csengő hangja, mire rá emeltem bizonytalan tekintetemet és miután zavartan megköszörültem a torkomat, megszólaltam.

- Nem ronthatok most azonnal rá. Ezt nem lehet csak így, egy hajón közölni az emberrel... - válaszoltam halkan, teljes meggyőződéssel, ám Natsunak ez nem volt elég.

- Azt kérdeztem, hogy MIKOR mondod el neki? - nyomta meg erőteljesen a "mikor" szót, ezzel is kiemelve, ez volt a kérdés valódi lényege, mire én csak hallgatagon álltam kemény tekintetét.

- Azt még...pontosan...én sem tudom... - dadogtam zavartan, szemeimet lesütve.

- Na, szép! - dobbantott egyet Natsu mérgében, majd az ajtóhoz sétált és öklével erőteljesen a falba vágott úgy, hogy az meg is repedt - Akkor ezek szerint megint ott vagyunk, ahol a part szakad, Lucy? - kérdezte ingerülten, de én még mindig nem szóltam semmit. Egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék ilyen hirtelen és bár jól tudtam, ezúttal a sárkányölőt kell választanom, mégsem volt szívem megbántani Dant.

- Ha így állunk - nyúlt az ajtókilincs után Natsu - ,akkor már nincs is miről beszélnünk... - mondta halkan, majd lenyomta a kilincset és kilépett az ajtón.

- Várj! - kiáltottam utána kétségbeesetten, mire ő megtorpant ugyan, de nem fordult felém, én pedig bárhogy is akartam, semmit sem tudtam neki mondani. Torkomat összeszorította a sírás és a rettegés, hogy máris elveszíthetem őt, így csupán csendben álltam a szoba közepén és bámultam az előttem földbegyökerezett fiú hátát, aki rövidesen megunta a várakozást és nagyot sóhajtva eltűnt a szemeim elől, én pedig arcomat tenyereim közé temetve rogytam le az ágra. Ujjaim között patakokban folytak végig könnycseppjeim, melyek egyenesen a combomra hullottak, ahonnét aztán szépen lassan a földre zuhantak. Legalább tíz percig zokogva ültem az ágyon, mire végre eljutott az agyamig, hogy nem folytathatom tovább az önsajnálatot. Natsu után kellett mennem, megnyugtatni őt, Dannek pedig elmondani az igazat, miszerint sosem ő volt számomra az igazi. Nagyot sóhajtva álltam fel végre és töröltem le szemeim alól a sós könnycseppeket, majd egyenesen a sárkányölőhöz indultam. Amint felmentem a hajó fedélzetére, azonnal kíváncsian futtattam körbe tekintetemet rajta, ám Natsut sehol sem láttam, Dant viszont azonnal megpillantottam. Vállat rándítva határoztam el magamban, hogy ha ez a helyzet, akkor előbb Dannel fogok beszélni, Natsunak pedig már csak a jó híreket mondom el.  Magabiztos léptekkel indultam hát el a lovag felé, majd amikor a háta mögé értem, halk torokköszörülés után megszólítottam őt.

- Ömm, Dan...- kezdtem bátortalanul, miközben azon gondolkodtam, hogyan is mondhatnám el a lovagnak amit érzek. Dan lassan felém fordult és széles mosollyal az arcán rám emelte csillogó szemeit.

- Á, Lucy! Mit szeretnél? - kérdezte kíváncsian, majd kacéran rám kacsintott - Csak nem hiányoztam?

- Nem, Dan... Figyelj egy kicsit - próbáltam komolyra fordítani a szót - El kell mondanom valamit és szeretném, ha végig hallgatnál - vezettem fel a témát magabiztosan, mire a lovag arcáról meglepetten olvadt le a vigyor és vált ő is komollyá.

- Miről van szó? - kérdezte nyugtalanul, én pedig némán igyekeztem kigondolni, hogyan is mondhatnám meg neki tapintatosan, hogy szakítani szeretnék vele.

- Az igazság az, hogy én már egy ideje... - kezdtem végre bele mondandómba, de ekkor sietős léptekre lettem figyelmes, melyek a hátam mögül érkeztek, majd egy ismerős hang a nevemet kiáltotta. Meglepetten fordultam az illető felé, aki hatalmas léptekkel igyekezett felém és már messziről integetett.

- Lucy, megérkeztünk! - torpant meg előttem Erza boldogan, majd lelkesen a tenger felé mutatott, ahol már jól látszott a szárazföld és Magnolia kikötője.

- Valóban... - sóhajtottam mélyet, miközben lehangoltan vettem tudomásul, hogy a tervezett beszélgetés Dannel valószínűleg már elmarad.

Sziasztok! Későn bár, de megírtam az új részt. Remélem tetszeni fog és megbocsájtjátok nekem ezt a hatalmas késést. Ha tetszett, dobjatok rá egy csillagot és komiban írjátok meg a véleményeteket. A kövi részig sziasztok!