Lucy szemszögéből :

Boldogan huppantam le a fűbe az összeomlott viskó előtt. Mire Natsuékkal kiértünk a földalatti folyosóból és az összes rabot kiszabadítottuk, már kora reggel volt. Magamban meglepetten állapítottam meg, hogy egész éjjel odalenn voltunk, s még csak nem is érzékeltem az idő múlását. Már csak Erzára vártunk, így feszülten pillantottam a kicsi ház leszakadt ajtaja felé, miközben folyamatosa barátnőmet vártam. 

- Vajon hol lehet már? - sóhajtottam magam elé halkan, majd fejemet lehajtva a lágy szélben ide-oda lengedező fűszálakat kezdtem el tanulmányozni. Ekkor hirtelen valaki mellém kucorodott és lágy mosollyal az arcán vállamra tette egyik kezét.

- A barátnőd miatt aggódsz, ugye? - kérdezte kedvesen, mire lassan bólintottam, ő pedig tovább folytatta - Ne félj, ő rendben lesz. Nagyon erősnek tűnt, biztosan le tudja győzni Noroit - biztatott tovább, mire kérdőn emeltem rá mogyoróbarna szemeimet és szomorúan elmosolyodtam.

- Mégis hogyan lehet ebben ilyen biztos? - kérdeztem - Hiszen Noroi nagyon erős, Erza pedig... - hallgattam el hirtelen, mivel ekkor eszembe jutott valami. Korábbi bús hanglejtésemet azonnal elfeledtem és szomorkás hangomat magabiztosság váltotta fel - Erza pedig szintén nagyon erős - jelentettem ki eltökélten - Biztosan legyőzi majd Noroit - csaptam öklömmel a tenyerembe, majd ismét az idős asszonyra pillantottam - Köszönöm! - suttogtam neki hálásan, mire ő széles mosolyra húzta ajkait és kezét kézfogásra nyújtotta.

- Seisen vagyok! - mutatkozott be barátságosan, mire én is kezet nyújtottam felé.

- Lucy! - mondtam el a nevemet, majd homlokomat láncolva néztem le összefonódott kezeinkre. Valami hirtelen az eszembe jutott, ami eddig valahogyan kiment a fejemből, ám muszáj volt rá választ kapnom, így cseppnyi habozással ugyan, de bizonytalanul megköszörültem a torkomat, majd Seisen-re nézve halkan megszólaltam.

- Öm...asszonyom... - kezdtem bele zavartan - Noroi nemrég azt mondta nekem, hogy egy jóslat szerint, meg kell szülnie Natsu gyermekét... - vezettem fel kérdésemet nem túl magabiztosan - Viszont később már nyugodt szívvel a mágiaelszívó gépre csatolta volna őt. Ezt nem egészen értem, lenne olyan kedves és megmagyarázná? - kértem a nőt könyörögve, mire ő elhúzta tőlem a kezét, majd fejét lehajtva szomorúan megszólalt.

- Mint azt már gondolom te is észrevetted, Noroi kisasszonynak két természete van. Már évszázadokkal ezelőtt megmondta a falu egyik sámánja, hogy születni fog egy láng hajú démon, aki egy ártatlan kislány testében fog élősködni. - vallotta be lesütött szemekkel, miközben bánatosan sóhajtott egy nagyot - A Noroiban lakozó szörnyeteg megfosztotta őt az anyaság édes örömeitől, meddővé tette - folyt végig Seisen arcán egy kövér könnycsepp, melyet hüvelykujja begyével letörölt mielőtt folytatta volna mondókáját - Valóban szólt egy jóslat, miszerint egy gyermek feláldozásával megtörhető az átok, mely minket sújt, ám a gyermek anyjának nem Noroi lett rendelve, hanem valaki más. Viszont ő ez nem fogadta el, hiszen gondolj csak bele, milyen érzés egy nőnek megtudni, hogy nem lehet gyermeke. Borzasztó... - csuklott el hirtelen az asszony hangja, majd torkát megköszörülve folytatta - Noroi kedves énje ebbe sosem törődött bele, így azokat a szavakat ő mondhatta neked, ám az, aki a tűzmágust a gépre akarta csatolni, valószínűleg a benne lakozó démon lehetett. Mostanában nagyon gyakran tört elő belőle, főleg azok után, hogy Noroi apja, a törzsfő, igen fájdalmas kísérletekkel próbálta elérni, hogy a Noroit megszálló démon is neki engedelmeskedjen - fejezte be a magyarázatot, majd könnytől csillogó szemekkel rám nézett, aztán pedig felállt és hátat fordított nekem, ám mielőtt még távozott volna, ismét felém fordult és kedvesen rám mosolygott.

- Köszönöm, hogy kiszabadítottál bennünket! - mondott még egyszer köszönetet, majd elsétált.

- Neki meg mi baja? - lépett mellém Natsu hirtelen, mire fejemet megrázva bámultam tovább Seisen után.

- Semmi, csak... - emeltem barna tekintetemet a sárkányölőre - ...ez az asszony sírt - jelentettem ki egyszerűen.

- Tessék? - kérdezett vissza meglepetten Natsu, majd ő is mellém telepedett a fűbe.

- Noroi miatt sírt. Sajnálta őt, mindazok ellenére is, amit tett. Az igazi énjét sajnálta, akit megszállt egy szörnyeteg... - néztem tovább abba az irányba, amerre Seisen távozott, bár a nőt már egyáltalán nem láttam.

- Lehetséges, hogy még Noroiban is volt valami jó... - helyezte vállamra a kezét Natsu, majd biztatóan megszorította azt.

- Köszönöm... - fordultam a fiú felé, de mivel ő csak értetlenül pislogott vissza rám, hozzátettem - ..., hogy megmentettél és hogy mellettem vagy...mindent köszönök - suttogtam neki a szavakat, majd óvatosan vállára hajtottam a fejemet.

- Nincs mit... - suttogta vissza a fülembe, miközben eddig vállamon nyugvó kezét lassan a derekamra csúsztatta, majd átkarolt vele, ajkaival pedig puha puszit nyomott a fejemre.

- Lucy? - szólított meg halkan, mire hümmögve jeleztem, figyelek rá és mondhatja, amit szeretne - Hogyan döntöttél volna? - kérdezte feszülten - Amikor Noroi választás elé állított. Engem, vagy Dant szeretted volna megmenteni? - halkult el egyre inkább a hangja, s mikor döbbenten arcára emeltem pillantásomat, meglepetten állapítottam meg, hogy a fiú arcára enyhe pír kúszott fel.

- Natsu, ez most... - tereltem volna el legszívesebben a témát, de a sárkányölő nem engedte. Egyetlen pillanat alatt fordított maga felé, majd mindkét kezemet mellkasa előtt megfogva mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek, Lucy! Tudnom kell... - könyörgött szinte hangtalanul, én mégis meghallottam szavait és amikor bizonytalanul csillogó zöld szemébe néztem, már tudtam, mit kell tennem. Talán ez a beszélgetés lesz az, amire mindig is vártam, amely majd előbbre mozdítja a kettőnk kapcsolatát. Muszáj volt válaszolnom Natsu kérdésére, így lassan kinyitottam a számat és halkan megszólaltam

- Akkor és ott... - kezdtem el lassan - ..., én úgy döntöttem, hogy... - értem egyre közelebb a mondat végéhez, s már az utolsó szavakat kezdtem formázni számmal, amikor a hátam mögül hirtelen halk szöszmötölést hallottam. Villámgyorsan téptem ki kezemet Natsuéból, majd fordultam meg tengelyem körül. Arcomon fülig érő vigyorral emeltem tekintetemet a mögött álló házból lassan előkászálódó Erzára, aki koszosan és csapzottan lépkedett felénk, ezzel félbe szakítva éppen kibontakozni látszó beszélgetésünket.

- Erza! - kiáltottam rá boldogan, majd azonnal felpattantam a fűből és barátnőm elé siettem - Hát sikerült? - kérdeztem tőle izgatottan, mire ő szomorkásan bólintott, majd köszönésképpen aprót biccentett Natsu felé és egyetlen szó nélkül elsétált mellettünk.

- Héj, Erza! - sietett utána Natsu - Jól vagy? - kérdezte tőle aggódva, de a lány csak rá emelte bánatosan csillogó szemeit és szomorkásan nemet intett fejével.

- Megöltem őt, Natsu! - jelentette ki halkan - Én megöltem Noroit... - folyt ki egy apró könnycsepp a szeméből, majd a földre rogyott és arcát két kezébe temette - Muszáj volt megtennem, nem volt más választásom, s most mégis annyira...annyira rossz... - szipogta keservesen, mire a sárkányölő mellé térdelt és kifejtette arcát kezei közül.

- Erza, Noroi sem akarta mindazt tenni, amit tett... - magyarázta halkan - Ő csak a helyét kereste egy olyan világban, ahol senki sem értette meg őt... - suttogta a lánynak, aki minden egyes szavára feszülten figyelt - Csak próbált megfelelni mindenkinek, akit szeretett, ám őt senki sem szerette viszont. Neki megváltás volt a halál, nem átok... - törölte le hüvelykujjával a lány pár könnycseppjét vigasztalóan.

- Pontosan, Natsu jól mondja. - guggoltam én is melléjük - Őt egy szörnyeteg irányította, melytől te megszabadítottad... Jót cselekedtél vele, Erza - szorítottam meg erősen a lány kezét, mire hálásan elmosolyodott, majd felkelt és a következő pillanatban újra az a kemény és sebezhetetlen lány volt, mint amilyennek mind megismertük őt.

- Akkor induljunk is a faluba és kapcsoljuk le a rossz fiúkat! - jelentette ki eltökélten és már el is indult a törzs irányába, mi pedig miután szóltunk Happynek és Dannek, engedelmesen követtük őt.

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszett. Ha igen, írjátok meg a véleményeteket és, ha egy csillagot is dobtok rá, az már csak hab lenne a tortán. Igyekszem az új résszel, addig is sziasztok!