Mielőtt belekezdenétek az olvasásba, jó lenne ha elolvasnátok ezt a pár sort. Tényleg nem vesz túl sok időt igénybe, de nekem sokat jelentene: Arra gondoltam, hogy kommentben megírhatnátok, hogy az Örökké c. történethez írjak-e pár bónusz részt, amiben Natsu és Lucy életéről lenne szó. Arról, hogy hogyan szerepelnek szülőként és arról, milyen módon változtatta meg a kicsi az életüket. Tényleg csak néhány részről lenne szó, de ha tetszene nektek, akkor ez után a történet után, folytatnám azt is, persze csak ha akarjátok. Ha nem, azt is nyugodtan írjátok meg komiban.

Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást XD

-Lucy, figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte Dan, aki még mindig a válaszra várt. Gyorsan összeszedtem magamat és felpattantam az asztaltól. A gondolat, hogy Natsuval menjek el a La-mur-szigetekre, megdobogtatta a szívemet. Olyan izgatott lettem, mint egy első bálozó kislány. Nem érdekelt sem Dan, sem Natsu régebbi kijelentései, csupán a sárkányölővel szerettem volna lenni.

- Ez csak munka, szívem. - indultam máris Natsu után, majd útközben még vissza fordultam és odakiáltottam Happynek - Gyere már, pajti! - hívtam őt is, az exceed pedig Dan felé fordult, nyelvet öltött rá, majd boldogan mosolyogva igyekezett utánam. Lisanna is elmosolyodott és miután háton veregette a meglepetten pislogó lovagot, felállt és ő is továbbállt. Azonnal Mira felé indult és izgatottan mesélte neki el a történteket.

- Szevasz, Natsu! - ugrottam oda a fiúhoz, aki éppen letépte a tábláról a szórólapot. Kezeimet két vállára tettem és átnéztem felettük, majd miután gyorsan átolvastam a felkérést, amit már amúgy is fejből ismertem, hiszen az elmúlt napokban számtalanszor fordult már meg a kezemben, csintalanul a fiúra kacsintottam. - Na, indulunk? - kérdeztem és egy gyors mozdulattal elloptam tőle a papírt. Natsu meglepetten nézett rám, de nem szólt semmit, csak vállat rántott és mosolyogva bólintott

A La-mur-szigetek valóban csodálatosak voltak. A tenger, mely körül ölelte őket, gyönyörű égszínkék volt, tisztasága miatt pedig úgy csillogott, akár a gyémánt, ahogyan a Nap sugarait visszaverve zavartalanul hullámzott tovább. A partot fehér homok borította, mely szemcséi szikrázóan dicsekedtek nekünk, mintha csak azt mondták volna, "Nálunk úgysem lehettek szebbek". Mélyet szippantottam a friss tengeri levegőből, majd egy pillanatig lehunyt szemmel élveztem a lágy szellő cirógatását arcomon. Óvatosan a hajamba túrtam és kiengedtem eddig copfba kötött tincseimet, ám a szemeim a következő pillanatba hirtelen döbbenten pattantak ki, amikor is egy puha kezet éreztem meg derekamon. Meglepetten fordultam hátra és tágra nyílt szemekkel bámultam az előttem lévő zöld íriszekbe. Natsu rózsaszín tincseit lassan lengette a szellő, hegyes szemfogai pedig kibukkantak csintalan mosolya mögül. Szája sarka megrezzent, miközben egy kicsit közelebb húzott magához. Keze még mindig derekamon pihent és a másodpercek óráknak tűntek, míg arra vártam, mikor szólal már meg. Szívem a torkomban dobogott hevesen, arcom pedig kipirult. "Mondj már valamit, te lüke"- kérleltem magamban és mintha csak gondolataimban olvasott volna, végre megszólalt.

- Verseny a megbízó házáig! - kiáltotta el magát, majd finoman arrébb lökött és Happyvel a nyomában már szaladt is a cél felé.

- Te illúzió romboló...- motyogtam magam elé elhúzott szájjal, de magamban mosolyogtam. Amikor Natsu átkarolt és közel húzott magához, azonnal egy huncut gondolat fészkelte be magát a fejembe, mely azt harsogta, "Most fog szerelmet vallani", ám jobban belegondolva, még egyáltalán nem készültem fel erre a beszélgetésre, ezért jobb is, hogy Natsu nem most hozta fel a témát. Két hónapja lett volna aktuális, nem most. Egyenlőre még túl zavaros volt minden és ha most szerelmet vallott volna, csak kínos csend állt volna be. A következő pillanatban elmosolyodtam és hangosan utánuk kiáltottam.
- Héj, várjatok meg engem is! - szálltam be boldogan a versenybe. A srácokat követve egy erdőbe értem, ahová a fák sűrű lombjai miatt a már lemenő félben lévő Nap fénye nem hatolt be. Az egész hely enyhén kísérteties volt, de a sziget hangulatát még mindig nem rontotta el teljes mértékben. Tovább szaladtam Natsu és Happy után, majd amikor beértem őket, már egy hatalmas városfal kapuja előtt álltak. Az óriási fa szerkezet tekintélyt parancsolón magasodott az ég felé és a korábbi megnyugtató érzésemet a rideg kapu láttán felváltotta a borzongás, ezzel teljesen megtörve a sziget varázsát. A hideg szaporán futkosott a hátamon és hirtelen mintha fázni kezdtem volna. A sziget egy pillanat alatt változott át félelmetessé és mindezt csupán egyetlen kapu okozta. Natsuékra pillantottam, akik szintén földbe gyökerezett lábakkal meredtek az előttünk magasodó falra és annak bejáratára. Az eddig lebegő Happy lassan leereszkedett a földre és barátja mögé bújt. Ezt látva gondolataim újra a sárkányölő felé terelődtek és legszívesebben én is szorosan hozzá simultam volna. "Mikre gondolsz, te lány! Hiszen barátod van!"- szidtam le magam ismét képzeletben, majd közelebb léptem Natsuhoz és halkan megszólaltam.

- Ömm, Natsu? Biztos, hogy jó helyen járunk? - kérdeztem abban bízva, hogy a fiúk csak eltévedtek és ez mégsem a megbízónk lakhelye. Sajnos nem volt szerencsém, sőt a rózsaszín hajú fiú bizonytalanul csengő szavai sem nyugtattak meg.
- Hát...azt hiszem igen... - hangzott a felelet.

- És hogyan jutunk be? - tettem fel egy újabb kérdést, mire Natsu feje búbját kezdte el vakargatni és alsó ajkát beharapva töprengett a megoldáson. Körbenézett az egyre sötétebb erdőn, melyre lassan leszállt a köd, majd tekintetét a hatalmas falra vetette, mely vagy ötször akkora volt, mint ő maga. Végül egy bizonytalan lépést tett a kapu felé és felemelte ökölbe szorított kezét. 

- Talán...kopogjunk... - javasolta kétkedve, mire nagyot nyeltem és Happyvel az oldalamon hátráltam pár métert, Natsu pedig öklével hármat ütött a kapura.  Egy darabig semmi válasz nem érkezett, de amikor a sárkányölő újra kopogtatott volna, a kapu tetején halk szöszmötölés csapta meg a fülemet. Mind a hárman felnéztünk és tágra nyílt szemekkel néztünk farkasszemet a felettünk lévő szerzettel.

Itt az új rész, remélem tetszett. A következő is jön hamarosan, addig is sziasztok! És légyszíves komiban írjátok le a véleményeteket arról, amit feljebb kifejtettem. Előre is köszönöm.