Már éppen szóra nyitottam volna a számat, hogy nehéz szívvel ugyan, de ítéletet hozzak három barátom felett, amikor hirtelen erős ütést éreztem a hátamon. Ijedten fordultam hátra, ahol Noroi türelmetlen tekintetével találtam szemben magamat. A lány sürgetően húzta össze szemeit, majd nagyot sóhajtva emelte pillantását a plafonra.

- Amíg töröd a fejedet, én előkészítem a gépet. Már biztosan bemelegedett. - lépett a tőlünk pár méterre duruzsoló gépezethez, majd előhúzta a kulcskarikáját, melyen a szokásos három kulcs lógott, ezután pedig az egyiket beleillesztette a gép oldalán található kicsi zárba. Amint elfordította benne a kulcsot, halk kattanást hallottam és egy kicsi ajtó nyílt ki a gép oldalán, melyben egy apró üvegcse volt, benne sötétbarna folyadékkal.

- Az meg micsoda? - biccentett Natsu a lötty felé kíváncsian, mire Noroi jobb kezébe vette az üveget, majd felemelte és enyhén megrázogatta.

- Ez, kérlek szépen - mosolyodott el büszkén - ,a gép működéséhez szükséges indítószer. Úgy is mondhatnánk, hogy üzemanyag - magyarázta boldogan.

- Szóval nélküle nem működik a gép? - szólalt most meg Dan, mire szúrós pillantást kapott Noroitól. Jól látszott, hogy a lány egyáltalán nem csípi a lovagot, s ez valószínűleg Natsunak is feltűnt, mivel amint meglátta a törzsfő lányának tekintetét, büszkén kihúzta magát és pökhendi pillantást vetett Danre, aki ezt figyelmen kívül hagyva várta tovább Noroi válaszát.

- Dehogynem - felelte a lány - Működni működik, de a gép csupán kevés mágikus erő elszívására lett építve. Ha már mágusok erejét kell elszívni, fellép pár kisebb probléma. Ezek egyike az iszonyatos fájdalom, melyről már meséltem korábban - pillantott lopva a sárkányölőre, s további szavait már hozzá intézte, a lovagot teljesen ignorálva - Ha nagy mágikus erőről van szó, az alany akár meg is halhat. Ez vár majd rátok is - fordult most felém - A törzs tagjain is hajtottam már végre ilyesfajta kísérleteket, de ők nem haltak bele, mivel kevés mágiával rendelkeztek. Ilyen volt például a börtönbe zárt nő is, akivel már találkoztál... - lépett szorosan mellém, miközben mutatóujjára csavarta egyik szőke hajtincsemet.

- Mi a lényeg? - toltam félre magamtól a lányt, mire ő csalódottan görbítette le a száját, majd szomorúan folytatta a történetet.

- Ha nagy mágikus erő elszívásáról van szó, akkor a gép sebessége lecsökken és akár órákig is tarthat a csapolás. Ezzel a főzettel viszont a folyamat jelentősen gyorsítható. Doku specialitása a mérgek és főzetek keverése. Már a neve is mérget jelent - nézett elrévedve a kezében tartott üvegre - Most, hogy az a bolond feldobta a talpát, taníthatok ki új embert az ilyen feladatokra... - sóhajtott mélyet, a következő pillanatban viszont rémülten rezzent össze, Natsu hangja ugyanis villámcsapásként töltötte meg a szobát.

- Hogy mondhatsz ilyet?! - tajtékzott a sárkányölő magából kikelve - Ő a társad volt és te ölted meg! - vádaskodott teljes joggal, de ez egyáltalán nem hatotta meg a lányt.

- Ugyan már - csitította őt Noroi - Ő csupán egy eszköz volt számomra, amit könnyű szívvel dobhattam el a mi kis játékunk kedvéért. Jól játszottál, sárkányölő, de minden játékban vannak vesztesek. Ezt meg kell tanulnod egyszer, s mindenkorra - oktatta ki Natsut, aki csak fogát összeszorítva fújtatott mérgében, Noroi viszont mosolyogva a gép mellé lépett és másodpercnyi habozás nélkül öntötte bele a barna löttyöt. A szerkezet pár pillanatig hangosan morogni kezdett, majd lassan elcsitult és már csak halk zümmögés tudatta velünk, hogy be van kapcsolva.

- Rajtad a sor, hercegnő... - lépett Natsuékhoz eltökélten, majd várakozva pillantott rám - Melyikőtöket csatoljam a gépre? - kérdezte, miközben érzékien húzta végig mutatóujját a sárkányölő csupasz mellkasán, én pedig számat összeszorítva próbáltam elfojtani idegességemet, melyet a mozdulat váltott ki belőlem - Ugye emlékszel még a szabályokra? - kérdezte közelebb húzódva a sárkányölőhöz, mire gyomrom fordult egyet, s már nem csak mérgemet, de egyre inkább feltörő hányingeremet is próbáltam visszaszorítani.

- Én még...azaz már...akarom mondani... - dadogtam zavartan, mivel magamban már eldöntöttem ugyan, mit fogok tenni, mégsem volt olyan könnyű ezt kimondanom. Mégis hogyan dönthettem volna én, egy egyszerű halandó, élet s halál között. Elvégre minden emberi élet egyformán fontos és én egyiket sem vehetem el. Remegő ajkakkal nyitottam ki a számat, hogy válaszoljak, de ekkor egy elégedetlen morgás hangzott fel.

- Nekem nem tetszenek a szabályok... -szólalt meg Happy - Elvégre az elmondottak alapján én sehogy sem élhetem túl ezt a "kalandot" - nyomta meg az utolsó szót durcásan, én pedig elkeseredetten néztem a kék exceedre, aki kétségbeesetten pislogott egyszer Noroira, egyszer pedig Natsura.

- Vedd el az én mágiámat! - szólalt meg hirtelen a sárkányölő, aki könnyes szemekkel hallgatta Happy csalódottan zengő szavait. - Majd él feláldozom magamat, de cserébe engedd el Happyt és Lucyt... - nézett könyörgőn Noroira, aki félrehúzott szájjal pillantott vissza rá.

- Értékelem a próbálkozásodat, sárkányölő... - sétált hozzá közelebb - ..., de sajnos én írom a játékszabályokat és csak egy valaki élheti túl - avatta be Natsut nagy kegyesen, de a fiút nem lehetett ilyen könnyen lerázni.

- Noroi, nekem sokkal nagyobb mágikus erőm van, mint Lucynek... - próbált érvelni, de egyenlőre hasztalanul - Ő csak a csillagszellemei erejével tud harcolni, míg én egy valódi sárkánytól tanultam - húzta ki magát büszkén - Ezt leszámítva pedig még a... - próbálkozott tovább, de Noroinak elfogyott a türelme és lábával hangosan dobbantva adta mindannyiunk tudtára, elege volt a várakozásból.

- Na jó, itt a vége! - szólalt meg erélyesen - A kislánynak döntenie kell, vagy különben senki sem távozik élve! - jelentette ki határozottan, majd felém fordult és keresztbe font karokkal várta a válaszomat.

- Én...én... - haboztam még mindig, miközben mind a négyen várakozva néztek rám - Úgy döntöttem, hogy...hogy... - gyorsult fel egyre inkább szívverésem és szedtem szaporábban a levegőt. Homlokom gyöngyözni kezdett a vállamra nehezedő teher okozta stressztől, ezért remegő kézzel nyúltam oda és húztam végig rajta tenyeremet, majd töröltem a hideg izzadságot nadrágomba. 

- Azt hiszem, hogy...választom - mormoltam el orrom alatt a döntésemet olyan halkan, hogy senki se értse. Ha jobban belegondolok, még én magam sem értettem volna, ha nem tudom, mit is mondtam.

- Tessék? - fordultak felém mindannyian kérdőn, mire én gyámoltalanul ráztam meg a fejemet.

- Én csak... - dadogtam feszülten, miközben agyamban ezer lehetőséget futtattam végig. Nem mertem kimondani döntésemet, hiszen valakit mindenképp megbántottam volna vele, sőt a halálba taszítottam volna.

- Gyerünk, mondd már ki... - sürgetett tovább Noroi eltökélten, de egyre türelmetlenebbül.

- Én..én nem... - dadogtam egyre halkabban és izzadtabban. Fogalmam sem volt mit tegyek és hogy hogyan mondhatnám valamelyikük szemébe, hogy neki kell meghalnia. Térdeim megremegtek, s úgy éreztem, már nem bírnak sokáig megtartani. Szapora légzéssel próbáltam nyugodtnak maradni, de ez egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Amikor már minden reményemet elveszítettem, s végre eldöntöttem, hogy kimondom valódi döntésemet, hirtelen hatalmas reccsenés törte meg a csendet, mely hatalmas porfelhőt kavart maga körül. A hang a hátam mögül jött, s amikor meglepetten oda fordultam, legnagyobb döbbenetemre egy ismerős arcot pillantottam meg.

- Bocs a késésért, srácok! - szólalt meg az illető könnyeden, miközben bátran sétált egyre közelebb hozzám.

Jó estét mindenkinek! Meg is hoztam az új részt, remélem tetszett. Ha igen, dobj rá egy csillagot és ha nagyon kegyes szeretnél lenni hozzám, kommenteld a véleményedet. Nemsokára megírom a folytatást, addig is sziasztok!