Lucy szemszögéből:

Értetlenül pislogtam az engem szorosan átkaroló Noroira, aki kárörvendő mosollyal az arcán pillantott egyszer rám, egyszer pedig Natsura. Elmémben egy sötét gondolat látszott kikörvonalazódni, de én nem akartam hinni neki. Nagyot nyeltem mielőtt kinyitottam a számat, majd remegő ajkakkal feltettem azt a kérdést, melyre szívem szerint nem vártam volna választ.

- E-ezt mégis hogy érted? - dadogtam rettegve, majd feszülten kaptam tekintetemet az összehúzott szemekkel engem kémlelő Natsura. A fiú ajkait olyan szorosan zárta össze, hogy azok már teljesen belefehéredtek, majd dühtől reszkető lábakkal összpontosított ő is Noroi válaszára. Látszott rajta, hogy neki is baljós sejtése támadt, melyet igyekezett minél hamarabb elhessegetni.

- Én nem szeretek nehéz döntéseket hozni... - szólalt meg végül Noroi - A játékot viszont annál inkább élvezem. Ezt már a sárkányölő is tudhatja, igaz? - mosolygott kacéran a fiúra, aki fogait összeszorítva tartotta vele a szemkontaktust.

- Nem engedem, hogy Lucyt is olyan helyzetbe kényszerítsd, mint engem! - morogta ingerülten Natsu, mire Noroi szemei először kikerekedtek, majd szája boldog mosolyra húzódott és engem félre lökve, Natsu felé lépett.

- Neked adtam egy lehetőséget, hogy megmentsd a barátodat, amit értékelned kéne... - szűrte morcosan fogai között, de ezután hangulata azonnal más mederbe terelődött és vígan kacagva hajolt egészen közel a fiúhoz - Nagyon élveztem a játékunkat, de most már a lányon a sor. Engedj mást is szórakozni... - suttogta szinte Natsu szájába a szavakat, aki erre enyhén elpirulva próbálta hátrébb húzni a fejét, de ezzel csak azt érte el, hogy koponyája hangosan koppant a mögötte lévő kemény falba. 

- Hogy az a... - szitkozódott a sárkányölő, de mondatát már nem fejezhette be, mivel Noroi ekkor egy pillanat alatt mellettem termett és kacér mosollyal kezdte megmagyarázni korábbi kijelentését.

- Ahogy mondtam, a döntés a te kezedben van. Én roppant megértő ember vagyok, így hát megengedem, hogy te válassz. A gép működésbe hozásához már nem szükséges ennyi mágia, elég csupán egy emberé... - mondta el részletesen tervét, én pedig úgy éreztem, mintha minden egyes szava után, tüzes tőrt forgattak volna meg bennem. Elmémben egyre világosabbá vált Noroi ördögi terve, de még nem szakítottam őt félbe. A végsőkig bíztam abban, hogy csupán félreértettem a lányt és nem arra gondolt, amire én.

- Te döntheted el, hogy kiből préseljem ki a mágiát és kiben hagyjam benne. Ám a dolog nem ilyen egyszerű - harapta be alsó ajkát ördögien, mintha az eddig elmondottak hangyányi semmiségek lettek volna. - Ha jól tudom, a lovagnak nincs egy cseppnyi mágikus ereje sem - nézett végig lekicsinylőn Danen, aki csak sértődötten horkantott egyet a gesztusra - A macskáé pedig túl kicsi... - vándorolt tovább pillantása Happyre, aki már nem hagyta szó nélkül a lány gúnyolódását.

- Exceed vagyok, nem pedig macska! - jelentette ki büszkén, de Noroi csak vállat rándított és tovább beszélt.

- Így hát maradtál te és a nyuszifül... - nyalta végig száját lassan, majd gyorsan Natsura pillantott és alsó ajkát beharapva kacsintott rá - Sajnos mindketten túl édesek vagytok a halálhoz... - sóhajtott nagyot szomorúan - Nem tudnék választani közületek, így hát rád bízom ezt a döntést. - veregetett hátba úgy, mint aki egy előléptetéshez gratulál, mire elképedve néztem rá. Legbelül jól tudtam, hogy a lány valami ilyesmit tervez, de mégis fájt hallanom. Szívemet vasmarokkal szorította a rám nehezedő teher súlya és fogalmam sem volt, hogyan mászhatnánk ki ebből a helyzetből.

- És mi lesz a többiekkel? - mutattam Danre és Happyre, akik kíváncsian pillantottak Noroira, a lány pedig nemtörődöm módon legyintett egyet.

- Mit tudom én...majd Boo-nak adom őket...- gondolkodott hangosan.

- Ki az a Boo? - kérdeztem döbbenten, mire Noroi szemei felcsillantak és elrévedő mosollyal pillantott futólag az ajtóra

- Boo az én kis házi kedvencem. Sajnos ritkán kap ennivalót, így már nagyon éhes... - görbült le hirtelen a szája és szánakozva csóválta meg a fejét - Sebaj, majd ma jóllakik - kacagott fel vidáman.

- Ugye nem arra a szörnyetegre gondolsz, aki úgy néz ki, mintha az alvilágból mászott volna elő?! - vágott gyorsan közbe Dan kétségbeesetten, de legnagyobb bánatára Noroi lelkesen bólintott fejével, jelezve, pontosan rá gondolt. - Na, már csak ez hiányzott... - sóhajtott fel a lovag elkeseredetten - Mi jöhet még? - nézett a plafonra reményt vesztve.

- Kíváncsi vagy rá? - kérdezett vissza Noroi, majd a választ meg sem várva fecsegett tovább - Itt még nincs vége a játéknak. A királylány döntése nem merül ki annyiban, hogy őt, vagy a cseresznyehajút csatoljam a gépre - mondta büszkén, aztán pedig földöntúli boldogsággal avatott be minket saját játéka szabályaiba - Ma eléggé kegyes hangulatomban vagyok, tehát megengedem, hogy valaki élve távozzon innét, viszont...- lépett egyet felém - ...már előbb is megmondtam, hogy itt nem lesz Happa End! - szögezte le ismét, majd folytatta - Ha a szőke tündér a sárkányölőt veti elém, akkor a lovag távozhat szabadon, a cseresznyehajú megy a gépbe, a macskát Boo eheti meg, a hercegnő pedig itt marad velem... - ölelt magához oldalról, miközben egyik keze mutatóujját kacéran végighúzta zárt ajkaimon - Ha viszont feláldozod magadat - hajolt egyre közelebb a fülemhez - , akkor Boo-nak fejedelmi vacsorája lesz. Megkapja a kandúrt és a bádogdobozt is, én pedig a cukorpofát... - pillantott most Natsura, miközben hangos puszit küldött felé a levegőben, majd ismét felém fordult és egészen közel hajolva a fülemhez, suttogni kezdett. - A valódi kérdés nem az, hogy magadat vagy a sárkányölőt választod. Itt az az igazi rejtély, hogy a cseresznyehajút, vagy a lovagot szereted- e jobban... - ejtette ki száján lassan a szavakat, miközben forró lehelete szinte égette a fülemet, ám a kellemetlen meleget, hirtelen valami egészen más érzés váltotta fel. Valami hideg és nedves. Döbbenten kaptam fejemet Noroi felé, aki élvezettel húzta végig nyelvét fülcimpámon, majd végül óvatosan ráharapott. Mielőtt még bármit is tehettem volna, a lány villámgyorsan elhúzódott tőlem és erőteljesen arrébb lökött, majd fülig érő vigyorral az arcán, megszólalt.

- Akit egyszer a gépre kötök, az már veheti úgy, mintha aláírta volna a halálos ítéletét. Iszonyatos kínokat él át az, akinek elszívják a mágiáját, majd még fájdalmasabb, amikor leválasztom a gépről. A végére úgy fogjátok magatokat érezni, mint egy kifacsart narancs és pár perc múlva, holtan rogytok majd a földre. Az, aki a mágiaelvonás alatt eszméletét veszíti a fájdalomtól, még szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a többi kínt nem kell átélnie... - avatott be minket még egy "apró" részletbe, majd vígan összecsapta két tenyerét és hatalmas lendülettel felém fordult - Várom a döntésedet... - fonta keresztbe karjait mellkasa előtt várakozón, miközben lábával türelmetlenül dobolt a hideg padlón. Tanácstalanul néztem a falhoz láncolt három fiúra, melyeknek éppen most készültem kimondani halálos ítéletüket. Jól tudtam, hogy közülük kettő biztosan meghal, s az hogy melyikük élheti túl, csak rajtam állt. Éreztem, ahogyan homlokomon hideg verejtékcsepp folyt végig, majd csorgott le az arcomon, elmémben pedig 1000 gondolat kergette egymást. "Van vajon joga egy haladónak eldönteni, ki élhet tovább, s ki nem?" - futott végig az agyamon egy kérdés, mely kínzón mart szívembe. Egy pillanatra azon is eltöprengtem, vajon kit szeretek jobban? Natsu, vagy Dan érintését, csókjait kívánom- e jobban esténként, s kinek a hangjára vágyom reggel? Be kellett vallanom azt, amit szívem már réges-régen üvöltött nekem, de én nem hallottam meg sosem. El kellett ismernem végre, hogy Natsu az az ember, akire vágyom, s aki mellett igazán boldog lehetek. Nagyot sóhajtottam, s már tudtam mit fogok tenni. 

Sziasztok! Nagyon régen volt már rész, amit sajnálok is, de iszonyatosan összejöttek a dolgaim, úgy a gimiben, mint a magánéletben. Hihetetlenül fárasztó volt ez a hét is és sem erőm, sem pedig kedvem nem volt írni. Ma viszont végre rászedtem magamat és még ha csak így este is, de befejeztem ezt a részt. Remélem, hogy azért tetszett nektek. Ha igen, dobjatok rá egy csillagot és ha szeretnétek még folytatást, írjátok meg komiban. Remélem írhatok még nektek részeket, addig is sziasztok!