Egyre gyorsuló szívveréssel és szaporább légzéssel hallgattam a vörös hajú lány beszámolóját, aki csillogó szemekkel, büszkén avatott be tervébe.

- Miután ezzel a géppel lecsapoltam a törzsünkben élő összes olyan embert, akik rendelkeztek némi mágikus erővel, rájöttem, hogy ennyi mágia még koránt sem lesz elég a tervemhez - lépett a géphez és tette rá büszkén a tenyerét - Egy hamis megbízással csaltam ide a naiv mágusokat, hogy az ő mágiájukat is elvegyem, majd ezzel a kicsikével... - kocogtatta meg finoman a gépezetet - ...az ötvenszeresére emelem az elszívott varázserőt és aztán fellövöm azt a Holdig. Terveim szerint ennyi mágia már bőven elég lesz ahhoz, hogy a Hold ne bírja tovább és visszasugározza ránk az erőt. Ha ez megtörténik, az Umagaha törzs végre igazán erőssé válhat és meghódíthatjuk az egész világot! - kacagott fel ördögien, miközben nyelvével ismét végig nyalt alsó ajkán.

- Ezt nem fogjuk engedni! - förmedtem rá ingerülten. Sok gonosz emberrel álltam már szemben és rengeteg ördögi tervet hallgattam már végig, de ez messze a legértelmetlenebb volt. "De legalább nem Zerefet akarják a szolgálatukba állítani" - gondoltam magamban megkönnyebbülten. Ha ez a csürhe is ugyanazzal állt volna elő, mint a többi ellenfelem, akkor tényleg a falnak szaladtam volna dühömben. Azt viszont el kellett ismernem, hogy ez a Noroi, a melák Dokuval ellentétben, igenis komoly ellenfél és kiválóan ért a kardforgatáshoz. Ezentúl a manipulációs képességei sem hétköznapiak, hiszen még engem is könnyedén átvert.

- Fogjátok? - kérdezett rá a többesszám miértjére, de válaszolni már nem hagyott időt. Szinte azonnal homlokára csapott és, mint akiben csak most tudatosult valami, felkiáltott - Csaknem arra kék cicusra gondolsz? - kérdezte meglepetten - Vagy talán a szőke csillagmágusra? - elmélkedett tovább, majd a következő pillanatban összecsapta két tenyerét és úgy kiáltott fel, mintha legalábbis a rák ellenszerére jött volna rá - Most jut eszembe, hiszen az nem lehet. A szőkeség ugyanis nálam van, megkötözve! - nézett rám hatalmas bociszemekkel.

- Nálad van? - döbbentem meg feltűnően. Azt eddig is sejtettem, hogy ő vihette el valahová Lucyt, de más volt gondolni, mint így, szóról szóra hallani. 

- Talán meglepődtél ezen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - Te kis csacsi - lépett közelebb hozzám, majd mutatóujjával állam alá nyúlt és feljebb tolta a fejemet - Nem tudok választani köztetek... - sóhajtott nagyot - Lehetséges, hogy ezúttal kegyes leszek és máshogy hozom meg ezt a döntést... - gondolkodott hangosan, miközben fejemet még mindig ide-oda forgatta és minden egyes négyzet centimétert alaposan megvizsgált. - Tudom már! - engedte el hirtelen a fejemet, majd sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt.

- H-héj, várj már! - kiáltottam utána - Te meg mégis hová mész? - kérdeztem meglepetten, de Noroi csak legyintett egyet, azt is úgy, hogy közben meg sem fordult.

- Nemsokára jövök, nyuszifül - mondta még mindig háttal nekem, miközben keze már a kilincsen volt - Pussz-pussz - cuppantott még egyet a szájával, azzal kilépett a teremből, egyedül hagyva engem sötét gondolataimmal. Fejemben minduntalan Lucy kattogott és az, hogy hogyan menthetném meg őt. Viszont akármivel is próbálkoztam, bármiféle mágiát akartam használni, minden sikertelen volt. Az összes próbálkozásom sorra dugába dőlt, s végül nagyot sóhajtva döntöttem fejemet a falnak. "Remélem, jól vagy, Lucy..." - sóhajtottam egyet magamban, majd remény vesztve hunytam le a szememet és ürítettem ki fejemet. Hirtelen halk nyögést hallottam meg magam mellől, majd amikor szemeimet felnyitva, oldalra pillantottam, Dan bágyadt tekintetével találtam szemben magamat.

- Hol vagyok? - nyögte nehezen, majd szemei meglepetten tágultak ki, amikor rám nézett - Natsu? - kérdezte döbbenten.

- Végre felébredtél, Csipkerózsika... - gúnyolódtam a lovagon, mire egy flegma horkantást kaptam válaszul.

- Mégis mi ez a hely? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel - És hol van Lucy? - nézett köbre kíváncsian. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, amikor újabb nyöszörgés csapta meg a fülemet. Happy volt az, aki szintén most tért magához.

- Ez már a halbolt? - kérdezte kótyagosan, majd mihelyst látása kicsit kitisztult és körbenézett a teremben, ő is felém fordult és kérdőn nézett rám.

- Natsu? Mégis hol vagyunk? - kérdezte nagyot nyelve.

- Noroi hozott ide minket. Azzal a géppel akarja elszívni a mágikus erőnket, hogy aztán a Hold segítségével a törzsük végre tudjunk mágiát használni - foglaltam neki össze röviden a Noroi által elmesélt dolgokat, de Happy, akárcsak Dan, értetlenül pislogott rám. Ezt látva türelmetlenül fújtattam egy hatalmasat, majd fejemet megrázva toppantottam egyet.

- Lényegtelen - néztem a lovagra - Ami most a lényeg, hogy Lucy Noroinál van és kitudja, mit tervez vele... - tértem gyorsan a fontos dolgokra, melyeket elmondva, a lovag szemei hirtelen élénken kezdtek csillogni és a korábbi zavartság azonnal eltűnt belőlük.

- Komolyan? Akkor meg mit vacakolunk itt, siessünk már! - indult volna el szinte azonnal, de mihelyst egyet előrelépett, a csuklóját tartó lánc máris szorosan a kezébe vágott, piros foltot hagyva maga után - Aú! - nyögött fel fájdalmasan a lovag.

- Te teljesen idióta vagy? - kérdeztem tőle morcosan - Szerinted ha tudtam volna, nem mentettem volna már meg Lucyt? - kérdeztem zsörtölődve, mire a lovag ingerülten válaszolt.

- Szerintem, ha... -fagyott belé a szó, ugyanis ekkor nyikorogva kinyílt az ajtó, s két ismerős lépett be rajta. Noroi erősen lökdöste maga előtt a gyenge Lucyt, aki holtsápadt arccal igyekezett tartani vele a lépést.

- Itt is vagyunk! - lökött egy hatalmasat a lányon, mire az magatehetetlenül esett a földre és horzsolta le a térdét. Nagyot nyögve próbálta kezével tompítani az esést, de amikor ez nem sikerült, fájdalmas sóhaj hagyta el a torkát és könnytől csillogó szemekkel nézett fel előbb Noroira, majd miután pillantása tovább vándorolt, úgy figyelt fel előbb Happyre, majd Danre, s végül rajtam állapodott meg a tekintete.

- Natsu! - kiáltotta boldogan egy fülig érő mosoly kíséretében. Tekintetünk hosszú másodpercekre összefonódott és szinte teljesen megállt körülöttünk az idő. Meghitt pillanatunknak egy halk, ám annál erőteljesebb torokköszörülés vetett véget, mire Lucy szégyenkezve, én viszont önelégülten vigyorogva néztem a hang irányába.

- Dan, és Happy... - egészítette ki előbbi mondatát Lucy rákvörös fejjel, majd zavartan tűrte füle mögé egyik arcába hulló tincsét - Örülök, hogy látlak titeket... - állt fel végre a földről imbolyogva és tett egy bizonytalan lépést felénk, ám hirtelen erős ujjak fonódtak a csuklójára, ő pedig rémülten torpant meg.

- Csak ne olyan hevesen... - szólalt meg Noroi utasítón - Itt nem lesz Happy End... -húzódtak gonosz mosolyra ajkai, majd közelebb rántotta magához Lucyt és arcát két ujja közé szorítva kényszerítette a lányt csücsörítésre - Nem tudtam dönteni e között a bájos pofika és a te férfias tested között - biccentett fejével felém, mire nagyot nyeltem döbbenetemben, Lucy pedig megborzongva rázta meg fejét és tépte ki arcát Noroi keze közül. Töprengve néztem a lányra, aki láthatóan valami szörnyű emléket szeretett volna kitörölni a fejéből, azt viszont elképzelni sem tudtam, ki lehetett az.

- Mi a gond, szívi? - görbültek le Noroi ajkai - Tán csak nem a kettőnk édes pillanatán merengsz? - hajolt közelebb Lucyhoz, majd amikor a csillagmágus el akarta húzni a fejét, Noroi keze hirtelen a magasba emelkedett, aztán hatalmas lendülettel vágta pofon a lányt.

- Mit művelsz?! - kiáltottam rá erőteljesen, de szavaim mintha visszahangoztak volna. Meglepetten pillantottam a mellettem raboskodó Danre, aki velem egyszerre ordított rá Noroira.

- Ha ilyen elutasító vagy, lehet, hogy mégis a cseresznyehajút kellett volna választom... - nézett Noroi szigorúan Lucyre, minket pedig válaszra sem méltatott - Na, most már mindegy... - rántotta meg a vállát - Itt az idő, rajtad a sor, királylány. - karolta át Lucyt vigyorogva, majd látva a lány értetlen tekintetét, kacagva hozzátette - A döntés a te kezedben van - mutatott rám és Danre, mire Lucy nagyot nyelt és elképedve nézett vissza Noroira.

Kellemes napot nektek! Itt az újabb rész, ami remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Ha így van, kommentben írjátok meg a véleményeteket és dobjatok rá egy csillagot. Ha szeretnétek folytatást, írjátok meg. Addig is sziasztok!