Natsu szemszögéből:

- Látom, máris kidőlt az a féleszű... - pillantott lenézően a sarokban fekvő Dokura, majd vállát megvonva ismét felém fordult. Meglepetten pislogtam a kardját torkomnak szegező, piros hajú személyre, kinek arcán fülig érő vigyor terült el. A lány szeme parancsolón villant, majd alsó ajkát megnyalva kacéran rám kacsintott.

- Állj fel szépen, szépfiú! - utasított, mire nagyot nyelve néztem kardjára, mely hegye a torkomat "cirógatta", majd óvatosan kibújtam alóla és lassan felálltam, egyenesen Noroi elé. - Nagyon ügyes vagy - dicsért meg a lány, miközben kihívón végigmérte meztelen felsőtestemet - Hol van a kabátod? - kérdezte egy haragos szemvillanás kíséretében, én pedig félve a mögöttem fekvő Lucyra  pillantottam, aki még mindig ájultan hevert a földön, hasán pedig a kabátomból és sálamból összeeszkábált kötés szorította el vérző sebét. Noroi követte pillantásomat és szemét összehúzva mérte végig a csillagmágust.

- Értem már... - sziszegte féltékenyen - Sebaj, legalább láthatom ezt a csodát - változott hirtelen meg a hangulata, miközben vágyakozva nézett ismét végig rajtam. Alsó ajkát nyelvével nedvesítette meg, majd tökéletesen fehér fogaival érzékien beharapta azt. Nagyot nyeltem döbbenetemben és tekintetem akaratlanul is a lány ajkaira vándorolt. Noroi ezt látva elégedetten elmosolyodott és szája vágyakozva nyílt kissé szét, mindeközben kardját egy pillanatig sem engedte le, így is mutatva, bármelyik pillanatban készen áll az összecsapásra. 

- Hogyan kerültél ide? - kérdeztem tőle, az időt húzva - Azt hittem, hogy Lucy a cellarácsokhoz kötözött.

- Engem nem lehet ilyesfajta módszerekkel visszatartani, sárkányölő - válaszolta, majd csintalan csillogással a szemében hozzátette - Bár nem mondom, hogy nem szeretem, ha kikötöznek... - vonta fel kihívóan a szemöldökét, mire tátott szájjal bámultam rá. 

- Tessék? - kérdeztem meglepetten. Egyáltalán nem erre voltam kíváncsi és fogalmam sem volt, mit akart ezzel elérni Noroi. Talán csak zavarba akart hozni, vagy elterelni a figyelmemet. Ki tudja? A lényeg az, hogy egyik sem sikerült, hiszen még mindig éberen figyeltem minden egyes mozdulatát... Eddig jutottam csupán gondolatban, mivel ekkor a semmiből hirtelen erős csapást éreztem a tarkómon.

- Mi a... - nyögtem magam elé. "Ez meg mikor került a hátam mögé"  - tettem fel magamnak a kérdést meglepetten, majd gondolatban máris megcáfoltam előbbi gondolataimat, melyek szerint figyelmem nem lankadt és a lány nem tudott megzavarni. Hát tévedtem. A következő pillanatban villámgyorsan fordultam meg tengelyen körül és néztem farkasszemet a most már közvetlenül előttem álló Noroival, aki pár pillanat múlva a magasba emelte kardját és nagy lendülettel lesújtott vele. Éppen hogy csak sikerült kikerülnöm a csapást, s rögtön következett is az újabb. Ez a lány sokkal erősebb volt a melák Dokunál, ezt már egyből látni lehetett. Noroi cseppnyi időt sem hagyott nekem, folyamatosan támadott, én pedig nem tehettem mást, mint hogy fürgén elugráltam kardcsapásai elől. 

- Elég a fogócskából, Dragneel - szólt rám két támadás között, mire én számat elhúzva ugrottam félre a következő csapás elől. Noroi még válaszolni sem adott időt, ezért hát csak némán hallgattam szavait. - Unalmas és fárasztó ez a kergetőzés. Játszunk inkább valami mást - javasolta készségesen, mire kérdőn vontam fel a szemöldökömet. Noroi értett a testbeszédemből és azonnal meg is válaszolta a fel nem tett kérdésemet.

- Mit szólnál hozzá, ha most emelnénk a tétet? - avatott be terveibe, majd fél pillanat alatt abba is hagyta a támadást és kardját villámgyorsan csúsztatta vissza annak hüvelyébe. 

- Mire...gondoltál? - szedtem szaporán a levegőt, ugyanis nagyon kifulladtam a folytonos menekülésben. Mellkasom eszeveszett gyorsasággal emelkedett és süllyedt, szívverésem pedig őrült iramot diktált. Miután kissé megnyugodtam és légzésemet valamelyest sikerült normalizálnom, Noroi ajkai mosolyra húzódtak és egyet felém lépve válaszolt.

- Eltettem a kardomat és elő sem fogom húzni mindaddig, amíg meg nem sikerül sebezned engem - harapta be alsó ajkát kihívóan, mire én homlokomat ráncolva gondolkodni kezdtem.

- Miért ajánlasz ilyet? Puszta kézzel fogsz harcolni ellenem? - kérdeztem úgy, mint aki teljesen hülyének nézi ellenfelét. Ez valószínűleg Noroinak is feltűnt, mivel halkan felkacagott és még egyet közelebb lépett felém.

- Itt még nincs vége a játéknak - vette szájába jobb kezének mutatóujját, amit aztán egyetlen erős mozdulattal megharapott. Hófejér fogait vörösre festette  ujjából frissen kicsorduló vére, melyet aztán lehunyt szemmel nyalogatott le onnét. Hümmögve adta át magát saját vére ízének, miközben halkan felnyögött.

- Hmmm - sóhajtotta - Mindig is imádtam a vér fémes ízét... - nyitotta végül ki szemeit, melyeket aztán rám emelt. Rémülten fedeztem fel az íriszében megcsillanó vérszomjat, kitágult pupilláiban pedig a gyilkolás utáni fékezhetetlen vágyat. "Ki lehet ez a nő" - tettem fel magamnak a kérdést, melyre választ már nem kaptam. Noroi bal kezével felhúzta felsőjét, egészen a hasa közepéig, majd vérző ujjával vörös kört rajzolt köldöke köré, éppen oda, ahol Lucyt is megsebezte Doku.

- Itt kell megsebezned - mutatott a körre - Amennyiben ez nem sikerül 5 percen belül, úgy az első áldozat a kis szőke lesz - biccentett fejével Lucy felé.

- Hogy merészeled? - szűrtem fogaim között ingerülten - Ha csak egy haja szála is meggörbül, én esküszöm, hogy... - akadt el a szavam, mivel a lány ekkor egyetlen szempillantás alatt előttem termett és még mindig vérző mutatóujját a számra tapasztotta.

- Ssss - csitított el alsó ajkát beharapva - 5 perced van és ne feledd. Miután megsebeztél a hasamon, előrántom a kardomat, de ha nem sikerül megsebezned öt percen belül, akkor a célpontom a szőke királylány lesz. - vázolta fel ismét a szabályokat, majd a pillanat tört része alatt ismét eltávolodott tőlem és hangosan számolni kezdett.

- 3...2...1...rajt! - kiáltotta el magát nevetve, én pedig gondolkodás nélkül rontottam rá. Villámgyors mozdulattal emeltem öklömet a magasba, miközben forró lángcsóvát gyűjtöttem köré.

- Karyuu no tekken - kiáltottam hangosan, de meglepetten vettem észre, hogy ellenfelemnek egyáltalán nem okozott gondot támadásom kikerülése. Nem volt azonban időm kétségbeesni, mivel most Lucy volt a tét. Pillanatokon belül ismét újra támadtam, ezúttal új taktikát bevetve. Minden egyes csapásommal Noroi hasát céloztam, de egyenlőre semmi haszna sem volt. A lány minden ütésem elől játszva kitért, semmi gondot sem okoztam neki. Lassan fáradni kezdtem, s tudtam jól, hogy az 5 perces határidő vége is gyorsan közeledett. 

- Csak ennyit tudsz, sárkányölő? - kérdezte Noroi gúnyosan -  Remélem, már észrevetted, hogy én komolyabb ellenfél vagyok annál a mihaszna Dokunál. Ha így folytatod, a kislánynak annyi - nevetett fel ördögien - 10...9... - kezdett hangosan visszaszámolni, én pedig kétségbeesetten igyekeztem őt megsebezni, de sehogy sem sikerült. Az öt percből már csak néhány másodperc maradt. Ennyi idő alatt esélyem sem volt teljesíteni a lány feltételeit, ha csak csoda nem történne, melynek elég kicsi volt a valószínűsége  - 8...7...6... - számolt tovább egyre vidámabban. Piros ajkait kárörvendő mosolyra húzta és éppen a következő számot ejtette volna ki, amikor hirtelen a háta mögül, valaki az ő nevét motyogta.

- No-noroi kisasszony - nyögte Doku, aki éppen akkor tért magához. Szavai hatására a lány meglepetten pillantott hátra, s egyetlen pillanatig leeresztette védelmét. Figyelmét Dokura koncentrálta, s kis ideig megfeledkezett rólam, én viszont egy másodpercre sem felejtettem el őt. "Itt a csoda" - mosolyodtam elégedetten és azonnal kaptam a lehetőségen. Kezemet ökölbe szorítva elkiáltottam magamat.

- Karyuu no tekken! - ez az ütésem végre célba talált, Noroi figyelme pedig ismét rám irányult. Kitágult pupillákkal fordult ismét felém, mire én önelégülten vigyorogva néztem meglepetten csillogó szemeibe - Asszem még belefértem az öt percbe - húztam vissza a kezemet, melyen komótosan folyt végig Noroi piros vére, mely aztán ujjaim végén kövér cseppé dagadva a földre hullott.

Jó estét mindenkinek! Meghoztam az újabb részt, remélem tetszett. Kommentben írjátok meg a véleményeteket, majd dobjatok rá egy csillagot. Ha tetszett, nemsokára hozom a folytatást, addig is sziasztok!