A férfi természetes lendülettel ült le mellém és tette combomra a kezét. Happy és Natsu hirtelen elhallgattak és ajkaikat beharapva nézték a jelenetet. Lisanna kínosan feszengve csúszott arrébb, hogy a barna hajú férfinek helyet szorítson és észrevétlenül megszorította a kezemet, így próbálva biztatni engem. A levegő szinte megfagyott és a nyomasztó csendet az éppen most érkező törte meg.

- Mi az, talán megzavartam valamit? - nevette el magát, mire Natsu flegmán felhorkantott, de amikor a mellettem ülő Lisanna az asztal alatt a lábába rúgott, erőltetetten felnevetett ő is.

- Ha-ha-ha, dehogyis, Dan... - kacagott és még a hülye is észrevehette, hogy mosolya nem valódi. Dant szerencsére nem érdekelte a fiú rémes színészi játéka, hiszen ők ketten már kezdetektől rühellték egymást. Udvarlóm Natsu viselkedését puszta gyerekes duzzogásnak tudta be, így csak váll rándítva felém fordult.

- Mész ma valami munkára, édes? - kérdezte, miközben megszorította a combomat. Zavartan néztem le a kezére és rövid töprengés után megfogtam azt a csuklójánál és az asztalra tettem. A velünk szemben ülő Natsu tekintete azonnal oda vándorolt és félszeg mosolyra húzta száját. Arca apró rezdüléséből és szeme önelégült csillogásából jól kiolvashattam, mit gondol erről. Biztosra vehette, hogy nem szeretném a közelemben tudni páromat, azt pedig végképp nem, hogy hozzám érjen, ám amikor a következő pillanatban Dan az asztalon megszorította a kezemet, arcáról lehervadt a mosoly és durcásan nézett inkább Lisannára, aki minden agysejtjével azon töprengett, hogyan oldhatná fel a kínos hangulatot.

- Ömm, Happy - szólalt meg végre - Elmeséled végre Lucynek, hogy min kaptatok össze Natsuval? - kérdezte a macskától, így Dan hozzám intézett kérdése megválaszolatlan maradt. Az exceed nyelt egyet és még mindig feszengve kezdett bele a történtbe, immár sokadszorra.

- Hát...csak azon, hogy...Natsuval csak a halon...a halon kaptunk össze... - nyögte ki végre én pedig mosolyogva néztem rájuk. Már elég rég voltam a céh tagja ahhoz, hogy megszokjam gyerekes vitáikat, sőt ha őszinte akartam lenni, még tetszett is Natsu ezen oldala. Azzal, hogy lélekben megőrizte gyermeteg énjét, mellyel mindig megnevettetett, és hogy emellett mégis férfias tudott maradni, egyszerre vállt a szememben vakmerővé és biztonságossá. Néha még magam is összezavarodtam érzéseimen, de abban biztos voltam, hogy ez a fiú számomra veszélyesen vonzó.

- Chhh...- hallottam magam mellől Dan lenéző hangját - Ti komolyan összevesztetek a halon? - kérdezte, miközben hanyagul horkantott egyet. A két fiú villámokat szóró szemekkel nézett vissza rá és mindketten halkan morogtak, miközben fogaikat csikorgatták. Egy pillanatra lehunytam a szememet és nagyot sóhajtottam. Már éppen rendet tenni készültem köztük, amikor Natsu hangja törte meg a csendet. Meglepett nyitottam ki a szememet és döbbenetem még nagyobb lett, amikor a fiú mérgesen felállt, kezeivel pedig az asztalra támaszkodott. Fenyegetően hajolt közelebb Danhez és idegesen megszívta a fogát.

- Igen, Lucy ma készül egy megbízásra. Happyvel és velem fog eljönni a La-mur - szigetekre... - jelentette ki és már indult is a táblához, hogy levegye onnét a szórólapot. Döbbenten néztem utána, hiszen erről eddig még egy árva szót sem szólt. A La-mur-szigetek köztudottan az egyik legromantikusabb szigetcsoport errefelé és be kellett vallanom, jó ideje szemeztem már ezzel a felkéréssel, de még sosem mertem elvállalni. Féltem, hogy Natsu elé álljak ezzel az ötletemmel, de most ő döntötte el helyettem az egészet, ami egy rész nagyon meglepett, másfelől viszont örültem neki. A feladat az volt, hogy kibékítsük a szigeten lakó 2 törzset egymással, ami valljuk be, nem egy veszélyes küldetés, így mindenféle rossz előérzet nélkül vállalhattam el. Egyedül az nyugtalanított, hogy az összeg, amit fizetségül kaptunk volna, nagyon magas volt, mégpedig 115 000 ékkő.

- Tessék? - rántott ki gondolataim közül Dan számon kérő hanga, mire én azonnal felé fordultam, ő pedig folytatta - Hogy-hogy a La-mur-szigetekre? - kérdezte féltékenyen - Ráadásul csak ketten? - lovalta egyre jobban bele magát és még mondani akart valamit, de a következő pillanatban Happy ugrott az asztalra és nézett vele farkasszemet.

- Csak ketten? Inkább hárman, nem gondolod? Natsu éppen az előbb mondta, hogy én is megyek! - oktatta ki a páromat, de ez Dant egyáltalán nem érdekelte. Megvonta a vállát és nemtörődöm módon legyintett egyet.

- Nem bánom, igazad van. Hárman mentek... - zárta le a vitát és újra felém fordult - Ezt mégis mikor tervezted elmondani nekem? - kérdezte, én pedig nagyot sóhajtottam.

Amikor 2 hónapja Natsu elhívott a nagy cseresznyefa alá, majd az arcomba vágta, hogy csak az ásásban kell segítenem neki, én legszívesebben megfojtottam volna. Éppen azt készültem bevallani neki, hogy szeretem, amikor ő kijelentette, hogy: "Még jó, hogy legalább Virgoval jó vagy valamire". Akkor úgy éreztem, egy világ omlott össze bennem és amikor 2 nap elteltével egy megbízásra indultunk, útközben megismertem Dant, aki állítása szerint már az első pillanatban belém szeretett. Ő volt a királyi udvar hadseregének a parancsnoka, minden lány álompasija. Neki viszont senki sem volt elég jó, senki kivéve engem. Natsut láthatóan zavarta, ha a közelében voltam, így hogy bosszút állhassak rajta azért az estéért, egyre többet találkoztam Dannel. Tetszett, hogy végre érdeklek valakit, ráadásul egy ilyen jóképű pasit, s mivel Natsu féltékenysége nem csillapodott, viszont még mindig nem nyitott felém, úgy döntöttem, bekamuzom neki, hogy össze szeretnék jönni a barna hajú lovaggal. Ez egy ártatlan hazugságnak indult, hogy az én álompasim végre tegyen valamit kettőnkért, ám egészen más sült ki belőle. Natsu ugyanis csak flegmán annyit mondott, "Nem érdekel, ha te kellesz neki, hát magára vessen". Ezzel az egy mondatával úgy megbántott, hogy azonnal haza indultam és hazáig csak sírtam. Nem értettem, mit ronthattam el, amivel ezt érdemeltem, de már nem is érdekelt. Haza érve végül elöntött a düh és haragomban találkozót kértem Dantől. "Ha ez a helyzet, Natsu Dragnell, ám legyen!" - járt a fejemben, amikor azt mondtam Dannek, jó páros lennénk mi ketten. Azóta együtt voltunk, de annak ellenére, hogy tényleg kedveltem őt, valahogy mégsem volt az igazi. Nem rá vágytam, nem őt akartam.

Itt az új rész, remélem tetszett. Igyekszem a következőt minél hamarabb feltenni, addig is sziasztok!