Földbe gyökerezett lábakkal néztem a vérfagyasztó jelenetet. Happy szemei némán könyörögtek segítségért és egész testében remegett. Arcizmai összerándultak és száját kinyitva könyörgött segítségért.

- Srácok, segítsetek már... - rebegte rémülten, reszkető ajkakkal. Natsunak több sem kellett, a pillanat tört része alatt sietett társa segítségére, mindenféle gondolkodás nélkül. Erőteljesen rugaszkodott el a talajtól és villámokat szóró szemekkel rontott az ajtóban álló emberre, aki hatalmas kezében erősen tartotta a kis exceedet. 

- Karyuu no tekken! - kiáltotta el magát és tüzes öklét felemelve, hatalmas lendülettel csapott egyenesen a támadóra, de az bal kezét maga elé nyújtva egyszerűen megállította a támadást. A sárkányölő szemei tágra nyíltak döbbenetében, de nem habozott sokáig. Szinte azonnal újabb csapást mért a férfira, de az ezt is könnyedén hárította.

- A picsába! - szitkozódott Natsu - Miből vagy te? - kérdezte indulatosan és szikrázó szemekkel nézett Dokura, aki jobb kezében erősen tartotta Happyt a fejénél fogva, a ballal pedig sorra védte ki a felé közeledő támadásokat.

- Ha-ha-ha! - kacagott fel Doku mély hangon - Téged egyszer már legyőztelek, nem fogsz ki rajtam most sem! - közölte nyugodt természetességgel és ezzel még inkább feldühítette Natsut.

- Azt ne hidd! - sziszegte indulatosan a sárkányölő - Akkor csak azért győztél le, mert nem figyeltem - magyarázta, miközben hangjából csakúgy sütött a gyűlölet. Doku éppen válaszolt volna, de ekkor Dan lépett Natsu mellé és a nagydarab férfi tekintete azonnal a lovagra vándorolt.

- Te? - kérdezte szintén gyűlölködve - Végre megtaláltalak - tett egy lépést Dan felé, mire a lovag magabiztosan kihúzta magát és ő is lépett egyet Doku felé.

- Azonnal engedd el Happyt! - szűrte fogai között Dan, de Dokunak esze ágában sem volt engedelmeskedni neki. Meglóbálta a levegőben a macskát és ha lehet, még jobban megszorította a fejét. 

- Aú! - nyögte az exceed keservesen. Natsura néztem és világossá vált számomra, hogy a sárkányölő mindjárt robban. Fogait összeszorította, szemei vékony csíkká zsugorodtak, keze pedig ökölbe szorult. Látszott rajta, hogy majd szétveti az ideg, amiért legjobb barátját bántják. 

- Happy! - kiáltotta elszántan és a következő pillanatban már rá is rontott Dokura, de a férfi egy egyszerű mozdulattal félre lökte és lenézően megszívta a fogát.

- Veled nincs dolgom. Még arra is kevés vagy, hogy játszadozzak veled - nézett végig szánakozva a sárkányölőn, aki csak mérgesen horkantott egyet, majd Doku következő mondatát hallva, még idegesebb lett - Én a lovaggal akarok megküzdeni! - jelentette ki magabiztosan és a következő pillanatban durván odébb hajította az exceedet, aki nagyot nyekkenve csapódott a falnak, majd hullott le a földre. Ezután megropogtatta ökölbe szorított kezét és még egyet lépett Dan felé, a lovag pedig kezét a kardjára téve várta az összecsapást.

- Miért olyan veszettül fontos neked, hogy ezzel a bádog dobozzal harcolj? - kérdezte Natsu zsörtölődve, miután szemével megbizonyosodott róla, hogy Happynek kutya baja.

- Ő vette el tőlem a kulcsaimat, amiket még Noroi kisasszony bízott rám. - magyarázta higgadtan - Visszaszerzem őket, majd elveszem a mágikus erőtöket és végre újra visszaszerezhetjük a Hold erejét.

- Chh, csak ne olyan hevesen - porolta le magát a sárkányölő - Ahhoz még nekem is lesz egy-két szavam - ropogtatta meg a nyakát, miközben jobb öklével bal tenyerébe csapott, ezzel jelezve, készen áll a harcra.

- Maradj ki ebből, sárkányölő! - kiáltott rá Dan fenyegetően, majd parancsolón hozzátette - Ez az én harcom. Te vidd ki Lucyt és a macskát!

- Nem vagyok macska! - kotyogott közbe Happy sértetten és karjait keresztbe fonta mellkasa előtt.

- Te csak ne parancsolgass nekem! - állt továbbra is egy helyben Natsu és egy tapodtat sem mozdult - Ezt a melákot én győzöm le. Tartozom neki egy veréssel! - jelentette ki magabiztosan, de Dan nem hagyta ennyiben a dolgot. Minden áron ő akart megküzdeni Dokuval és a világ minden kincséért sem engedte volna Natsut a harc közelébe.

- Azt felejtsd el. Különben is, téged már egyszer legyőzött. Esélyed sincs ellene! - nézett végig lekicsinylőn a sárkányölőn.

- Ez nem igaz! Ráadásul, ha elvetted a kulcsait, miért nem fektetted ki? Neked sem ment, te szájhős! - ordította indulatosan. Dan ezúttal komolyan megsebezte Natsu önérzetét és én már jól tudtam, mire képes olyankor a sárkányölő. Elszántan iramodott ismét meg Doku felé, de a férfi ezúttal is kitért az ütés elől és visszakézből a falnak ütötte Natsut, aki fájdalmasan nyögött fel.

- Chh, csak agyonvereted magad, ha így folytatod. Hagyd ezt rám és mentsd magad - kötötte az ebet a karóhoz Dan, Natsu pedig már éppen válaszolt volna, amikor Doku megelégelte a két fiú szópárbaját és saját kezébe vette az irányítást. Nagy lendülettel indult meg a lovag felé és öklét a magasba emelve, indította el az első csapást, melyet Dan éppen hogy csak ki tudott kerülni. A lovagnak cseppnyi ideje sem volt összeszedni magát, ugyanis a melák habozás nélkül támadott tovább. Egyik ütést indította a másik után és Dan nem bírta sokáig a tempót. A következő ütéssel Doku sikeresen eltalálta őt, majd rögtön emelte is a kezét újabb támadásra, Dan pedig riadtan próbált valahogyan távolabb kerülni tőle, nem sok sikerrel. Doku ütése ezúttal is betalált és Dan fájdalmasan szisszent fel az arcát ért csapás hatására. 

- Dan!  kiáltottam rémülten és könyörögve pillantottam a fal mellett ücsörgő sárkányölőre, aki teli szájjal vigyorogva nézte az egyre jobban elfajuló jelenetet. - Natsu, segíts már neki! - kiáltottam rá, mire ő hanyagul rám nézett és megvonta a vállát.

- Ugyan minek? Nem kér a segítségemből - felelte még mindig sértődötten, de én nem fogathattam el nemleges választ. Ezúttal nem volt idő a gyerekes vitákra, hiszen az egyik barátomat...pontosabban a pasimat...éppen péppé verték.

- Kérlek.. - néztem legörbült ajkakkal Natsura, aki nemtörődöm módon feltápászkodott és ráérősen közelebb sétált Danékhez.

- Na jó, nem bánom... - húzta el a száját - De  ez nem lesz neked olcsó - mosolyodott el pimaszul, miközben szemei pajzánul csillogtak. Elpirultam a fiú hangjából kicsengő vágyakozástól és szinte biztos voltam benne, hogy Natsu nem pénzre gondolt. Megráztam a fejemet, ezzel próbálva elfelejteni baljós sejtelmeimet és gyorsan a kulcsaim után nyúltam.

- Aranybika kapuja, megnyitálak!  Taurus! - kiáltottam, de a várt hatás elmaradt. Idegesen rúgtam bele a lábaim előtt heverő kavicsba, mely messzire gurult a hirtelen ráható erőtől, és lehangoltan állapítottam meg, hogy még mindig nincs elég varázserőm a csillagszellemek hívásához, ráadásul nagyon kimerült voltam. Ilyen állapotban használhatatlan vagyok, így nem tehettem mást, mint hogy szurkoltam a fiúknak. Natsu végre összeszedte magát és hátulról hatalmasat vágott Doku tarkójára, aki nagyot nyögve fordult felé és fájdalmas arccal dörzsölte meg a sajgó területet.

- Mondtam már, hogy maradj ki ebből! - kiáltott rá a sárkányölőre, majd öklét felemelve, hatalmas lendülettel csapott le rá, de az ügyesen kitért a támadás elől.

- Már rég kiismertem a támadásaidat. Ez nem használ ellenem - jelentette ki félszeg mosollyal az arcán, majd lábával ellökte magát a talajtól és mindkét kezét a magasba emelve elkiáltotta magát - Karyuu no Yokugeki! - üvöltötte, majd hatalmas ütést mért a melákra, aki tántorogva próbálta nem elveszíteni egyensúlyát. Eközben a háta mögött Dan is összeszedte magát és kardját előrántva célozta meg egyenesen Doku nyakát. Az ütés tökéletes pontossággal ért volna célba, ha a következő pillanatban a semmiből valaki nem ugrik kettejük közé és állítja meg a lovag csapását félkézzel. 

- Állj odébb, te szerencsétlen! - sziszegte Natsu indulatosan a meglepetten rápislogó lovagnak, aki fogát összeszorítva nézett a sárkányölő kezére, mely olyan könnyen megállította a kardját.

- Mit művelsz? - kérdezte mérgesen Dan és Natsu nem habozott válaszolni neki.

- Te kevés vagy hozzá! - felelte gyűlölködve, majd halkabban hozzátette - És kevés vagy hozzá is... - pillantott oldalról rám, de szinte azonnal el is kapta rólam a tekintetét és ismét a lovagra szegezte. Arcom ismét elpirult a sárkányölő kijelentését hallva, szívem pedig kihagyott egy ütemet. Egész testemet melegség járta át, ha csak belegondoltam abba, hogy Natsu meg én. Gondolataimból halk motoszkálás szakított ki, mire rémülten néztem a sárkányölő háta mögé, ahol Doku szedte éppen össze magát. Tekintetem ezután a két egymással farkasszemet néző fiúra vándorolt, akik az egészből semmit sem vettek észre, Doku viszont már össze is szedte magát és éppen lecsapni készült Natsura. Nem nézhettem tétlenül, a pillanat töredéke alatt cselekedtem. Eszeveszett tempóban indultam meg feléjük, miközben torkom szakadtából elkiáltottam magam. Szemeimből könnyek csordultak ki, melyek patakként folytak végig arcomon, majd számba csurogtak, én pedig éreztem sós ízüket.

- Natsu, vigyázz! Mögötted  - üvöltöttem, mire a fiú hátra fordult, de már késő volt. Doku kezén vörös vér folyt végig, mely a csuklójához érve lecseppen a földre, ahol aztán tócsává növekedve állapodott meg. Natsu szemei elsötétültek és szíve nagyot dobbant. A fájdalom elviselhetetlen volt.  

Na hellóka! Itt az új rész, remélem, hogy tetszett. Még így is, hogy elég későn érkezett. A következővel megpróbálok majd jobban sieti, addig is nyomjatok rá egy csillagot és írjátok meg komiba a véleményeteket a történetről. Mindenkinek kellemes szünetet kívánok, pihenjetek sokat. A következő részig pedig sziasztok!