A lassan leülő porfelhőből egy barna hajú férfi lépett ki. A testét fedő lovagi páncélt jócskán ellepte már a por, ezért fénye élénken csillogóból mattá változott. Szemében büszke csillogással lépkedett felénk, majd amikor a rácsokhoz ért, háta mögül előhúzott egy kulcskarikát, mellyel sec perc alatt kinyitotta a cellaajtót. 

- Attól a nagy meláktól vettem el az előbb! - húzta ki magát önelégülten, majd elém lépett és gyengéden megfogta a kezemet - Örülök, hogy jól vagy, Lucy! Megjött a lovagod! - mosolyodott el lágyan, miközben kacéran rám kacsintott. Eközben magam mögött hallottam Natsu halk zsörtölődését, mely Dan-nek valószínűleg nem tűnt fel, így én is szó nélkül hagytam. "Már volt egy lovagja..." - suttogta féltékenyen a sárkányölő.

- É-én is örülök... - dadogtam meglepetten - De hogy kerülsz te ide? - kérdeztem végül értetlenül, miközben hallottam, hogy a mellettem néma csendben álldogáló Natsu gúnyosan felhorkantott. Erre Dan rosszallóan összehúzta szemöldökét és fejét csóválva a sárkányölőre nézett.

- Mi az? - kérdezte idegesen.

- Én meg sem szólaltam - nézett vissza Natsu a lovagra ártatlan bociszemekkel, miközben még halkan fütyürészett is mellé, Dan pedig ezt hallva fenyegetően lépett egyet közelebb hozzá, de a fiú magabiztosan állta a lovag tekintetét és egy tapottat sem mozdult. 

- Szóval, hogy is? - tereltem vissza a beszélgetés fonalát előbbi kérdésemhez, miközben finoman megfogtam Dan karját és magam felé húztam, még mielőtt a két rivális összeverekedhetett volna.

- Nos... - fordult felém a lovag -  Éppen a céhben voltam, amikor a mester át akarta tenni ezt a küldetést az S osztályúak közé. Mirával elmondtuk neki, hogy... - akadt meg hirtelen a magyarázatban, ugyanis ekkor Natsu morgolódása félbeszakította.

- Bla-bla-bla... - öltötte ki gúnyosan a nyelvét - Térj a lényegre, vagy különben itt öregszünk meg! - akadékoskodott a sárkányölő, mire nagyot sóhajtottam. Ezek ketten tényleg nem bírták ki egyetlen percig sem veszekedés nélkül. Már csak abban reménykedtem, hogy Dan nem fogja felvenni Natsu piszkálódását és szó nélkül hagyva a gúnyolódást, folytatja a történetet. Nem volt szerencsém, mivel a lovag ismét Natsura emelte élénkbarna tekintetét és szemöldökét felhúzva jelezte, készen áll a szópárbajra.

- Már rég befejeztem volna, ha nem szakítasz félbe! - szállt be a vitába.

- Igen? Na arra lennék én kíváncsi! Semmihez sem értesz, csak a lányok szédítéséhez, te bádogdoboz! - kontrázott rá a sárkányölő, én pedig kezdtem úgy érezni, mintha egy óvodába csöppentem volna.

- Igen? Akkor te pedig egy kialvó parázsdarab vagy, semmi tűz nincs benned - válaszolt a csúfolódásra Dan, ezután pedig legnagyobb elkeseredésemre, Happy is beszállt a "játékba".

- Héj, ezt meg hogy merészelted? - emelte fel a hangját sértődötten az exceed, mintha csak őt bántották volna meg.

- Hogy semmi tűz nincs bennem? - horkant fel a sárkányölő, aki Dan eme kijelentését élete legnagyobb sértésének vette. Szikrázó szemekkel közeledett még jobban a lovag felé, miközben egy csettintéssel lobogó lángokat varázsolt tenyerébe.

- Sokkal több... - szűrte fogai között fenyegetően halkan - tüzet tudnék adni... - halkult el egyre jobban hangja, míg az utolsó szót szinte már csak suttogta, miközben milliméterekre állt a lovagtól. Homlokuk majdhogynem összeért és Dan nagyot nyelt Natsu közelségét és magabiztosságát látva - Lucynek mint te... - fejezte be végül a mondatot dühösen sziszegve, mire Dan szemei kikerekedtek és arca színe hirtelen vörössé változott, csakúgy mint nekem. Az én arcomra viszont nem a méregtől, sokkal inkább a zavartól kúszott fel a pír. Danen viszont jól látszott, hogy arcszínének hirtelen változását nem a zavar okozta. Ütőere a nyakán kidagadt, szemei elsötétültek, ajkát pedig úgy összeszorította, hogy azok belefehéredtek.

- Tessék?! - lökte azonnal távolabb magától Natsut a lovag és emelt hangon folytatta - Most ugye csak vicceltél?! - tajtékzott magából kikelve.

- Én ugyan nem! - jelentette ki magabiztosan a sárkányölő, miközben karjait keresztbe fonta mellkasa előtt és úgy nézett farkasszemet Dannel. Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy félbeszakítsam a két fiú egyre jobban elmérgesedő vitáját, ezért gyorsan közéjük sétáltam, majd kinyújtott karokkal támasztottam meg a civakodók mellkasát.

- Fiúk, mit műveltek? - kacagtam fel erőltetetten, miközben éreztem, hogy szívem gyorsabb iramba kapcsolt, ugyanis Natsu teste az érintésemtől megfeszült és mellizma erőteljes táncot járt ujjaim alatt. 

- Ccchh... - horkant fel a sárkányölő - Én ugyan semmit. Menjünk már innen! - indult azonnal az ajtó  felé gyors léptekkel, de én megragadtam a karját és visszarántottam.

- Ne olyan hevesen, Natsu Dragneel! - fordítottam magam felé.

- Mi az?! - morogta emeltebb hangon, s bár tudtam, hogy a hangnem nem nekem szólt, mégis nagyon rosszul esett. Döbbenten engedtem el a kezét és léptem egyet hátrébb.

- Én csak...- szerettem volna mesélni neki a legelső cellában lévő hölgyről és arról, ki kell őket szabadítanunk, de a mondatomat már nem tudtam befejezni, Natsu tekintete ugyanis meglágyult, vonásai kisimultak, kezével pedig finoman végigsimított az arcomon, miközben egyet közelebb lépett felém.

- Ne haragudj, nem rád vagyok mérges... - suttogta kedvesen, én pedig éppen válaszoltam volna, amikor egy mély hang megelőzött. Dan volt az, aki villámló tekintettel rántotta el előlem a sárkányölőt és állt mérgesen közénk.

-  Még én is itt vagyok! - morogta.

- Vettük észre... - dörmögte Natsu az orra alatt.

- Igen persze, de semmi sem... - magyaráztam volna meg gyorsan az előbbi jelenetet, de már nem tehettem, ugyanis ekkor egy éles kiáltás törte meg a csendet, mely hatására megfagyott bennem a vér.

- Segítség, srácok! - hallottuk Happy hangját a folyosó végéből, mire mindhárman meglepetten fordultunk felé. A látvány, mely a szemünk elé tárult, többet mondott ezer szónál. Ereimben meghűlt a vér, légzésem felgyorsult, szívem pedig majd kiugrott a helyéről, amikor Happy ijedten csillogó szemébe néztem.

Itt az új rész, remélem tetszett. Ha igen, azt egy csillaggal jelezhetitek, a véleményeteket pedig kommentben írhatjátok meg. Igyekszem a következő résszel, addig is sziasztok!