Lassan lépkedtem Natsu mögött a szűk és nyirkos folyosón, melybe félhomályt varázsoltak a sárkányölő lángjai. Minél beljebb értünk, annál nehezebbé vállt számomra a lélegzés, hiszen a levegő egyre párásabb és sűrűbb lett. Natsu tüze is pislákolni kezdett a nedvességtől, melyet a fiú halk szitkokkal díjazott.

- Hogy az a... - morogta az orra alatt, a mikor a tenyerében dédelgetett tűzgolyó egy újabbat villant és már szinte teljesen ki is aludt.

- Natsu, mi lehet ez a hely? -kérdeztem aggódva, mire a sárkányölő vállat vont és elgondolkodva válaszolt.

- Fogalmam sincs, de elég hátborzongató. A Hideg is kiráz tőle... - rázkódott meg látványosan, én pedig nem álltam meg mosolygás nélkül. A fiú, akit már oly régóta ismertem és aki mindig mellettem állt, olyan aranyos volt, hogy lassan elérte, hogy barátságnál többet érezzek iránta. Kisfiús mosolyával, gyerekes megnyilvánulásaival és mindezek mellett férfias magabiztosságával ő volt számomra a tökéletes társ. Gondolataimból egy halk pisszegés szakított ki. A hang Natsué volt.

- Pssszt...Lucy, ezt nézd! - szorított a falnak erősen, mégis óvatosan, miközben a sarkon túlra mutatott. Lassan kukucskáltam ki a kanyaron túlra és meglepetten tapasztottam szám elé tenyeremet. A sarkon túl a folyosó teljes hosszában cellák sorakoztak egymás után, melyek legalább felében fogoly is volt. A legelső börtönben egy nagydarab, enyhén túlsúlyos barna hajú nő üldögélt. Két csuklóján bilincs feszült, jobb lábához pedig hatalmas fekete golyó volt láncolva. Szemei üresen meredtek maga elé és semmiféle érzelmet nem tükröztek. A következő cella üres volt ugyan, de a harmadikban szintén egy ember raboskodott. Ő férfi volt, vékony és alacsony. A nőhöz hasonlóan, neki is bilincs volt a kezén, lábán pedig hatalmas ólomgolyó. Céltalanul döntötte hátát a rácsnak és motyogott valamit az orra alatt. 

- Most mi legyen? - rántott ki gondolataim közül Natsu tanácstalan hangja, mire felé fordultam és szomorúan megráztam a fejemet, ezzel jelezve, fogalmam sincs. A sárkányölő nagyot sóhajtott és már szóra nyitotta volna a száját, amikor távolról egy ismerős hang ütötte meg a fülünket.

- Héj, te melák! Válaszolj már, hogy kerülsz ide? Mi ez az egész? - hallottuk Happy haragtól remegő hangját. Az exceed szavai egyre közelebbinek tűntek és Natsu izgatottan lépett volna ki a sarkon, ám én egy erőteljes mozdulattal a sáljánál fogva visszarántottam őt.

- Hová mész, te lüke? - kérdeztem számon kérőn.

- Ez Happy volt, te is hallottad! - indult volna ismét útnak , de én ezúttal sem hagytam. Nem engedhettem, hogy meggondolatlanul a vesztébe rohanjon, még Happy miatt sem. Én is meg akartam őt menteni, de nem ronthattunk rá az ellenségre mindenféle terv nélkül. Elvégre mi csupán ketten voltunk, ők meg ki tudja hányan.

- Tudom, de nem mehetsz oda csak úgy - magyaráztam neki suttogva - Fogalmunk sincs róla, hányan lehetnek.

- Nem érdekel, mindenkit leverek. Fel vagyok tüzelve! - mondta, s bár suttogva ejtette ki a szavakat, a hangsúlyból mégis kiabálásnak hatott. Nagyot sóhajtva forgattam meg a szememet a fiú értetlenségét látva, majd újra megpróbáltam a lelkére beszélni.

- Azt mondod, fel vagy tüzelve, ugye? - kérdeztem, mire izgatottan bólintott, én pedig folytattam - A levegő itt olyan nyirkos, hogy a lángjaid az előbb majd kialudtak. Így nem tudod őket rendesen használni, ráadásul tervünk sincs. 

Natsu ezeket hallva gondolkodóba esett, majd kisvártatva igazat adott nekem és lehajtott fejjel válaszolt.

- Rendben van, elismerem, hogy igazad van. Na de, mit tegyünk akkor? - kérdezte bosszankodva - Happyt már egyáltalán nem hallom, de az előbb szinte biztos, hogy közeledett felénk. - jelentette ki magabiztosan. Ezzel én is egyet tudtam érteni, de sajnos tervem nekem sem volt. Óvatosan kilestem a fal mögül és elgondolkodva állapítottam meg, hogy egyenlőre senki sincs itt. 

- Gyere utánam! - suttogtam hátra Natsunak, majd lassan lépkedve elindultunk az első cella felé. Az ott fogvatartott nő kíváncsian pillantott ránk, majd miután félve körbenézett a folyosón, halkan hozzánk szólt.

- Ti meg kik vagytok? - kérdezte aggódva.

- Mágusok vagyunk, akiket valószínűleg csapdába csaltak. Nem láttad a barátunkat, egy kék macskát? - tettem fel első kérdésemet felszínes bemutatkozást követően, melyre türelmesen vártam a választ. Natsu már nem volt ilyen megértő, ő ugyanis azonnal elém ugrott és indulatosan rázta meg a rácsokat.

- Válaszolj már, banya! - szólította meg a hölgyet nem túl kedvesen, mire az csak elhúzta a száját és dacosan nézett vissza a sárkányölőre.

- Mégis ki a francnak hiszed te magadat, hogy így beszélsz velem? Kis taknyos! - szólt vissza habozás nélkül. Azonnal felmértem, hogy így semmire sem fogunk jutni, főleg mivel Natsu még mindig fogát összeszorítva, kemény tekintettel nézett a nőre, így gyorsan félrerántottam a fiút és én léptem a helyére.

- Elnézést kérek a barátom nevében is, de nagyon fontos lenne, hogy segítsen. Tudja, úgy néz ki, az Umagaha törzs  csúnyán átvert minket és... - akadt el a szavam, mivel ekkor a folyosó végéről egyre hangosabb lépteket hallottam meg. Mire odafordultam, a sarkon már be is fordult két ember. Egy férfi és egy nő volt az, akik őrült iramban szaladtak felénk. Döbbenten kerekedtek ki a szemeim, amikor a két közeledő személyben ismerős arcokra ismertem. Doku és Noroi voltak azok.

- Noroi és a nagydarab pacák? - kérdezte Natsu meglepetten, miközben az említettek már meg is álltak előttünk.

- Doku vagyok, te féleszű! - szívta meg a fogát a férfi flegmán - Mit kerestek itt? - dörmögte mély hangon.

- Ahhoz nektek semmi közötök sincsen! - akadékoskodott a sárkányölő, mire a nagydarab férfi Noroira pillantott és engedélykérőn megszólalt.

- Megölhetem őket, asszonyom? - kérdezte enyhén lehajtva fejét., Noroi pedig elgondolkodva nézett rám, majd sátáni mosollyal az arcán válaszolt.

- A cafkát igen, de a fiút hagyd életben. Ő kell nekem. - nyalta meg érzékien alsó ajkát, miközben vágyakozva mérte végig Natsut. Szikrákat szóró szemekkel fordultam a lány felé és legszívesebben puszta kézzel téptem volna cafatokra, de Natsu még mielőtt bármit tehettem volna, kezébe vette az irányítást.

Itt az új rész. Elnézést, hogy ilyen későn készült el, ez a hetem még mindig elég zűrös, de igyekszem rendszeresen elkészíteni a fejezeteket. Sziasztok!