Eleanor két hét után elhagyta Wakandát és miután beszélt Steve-vel a saját útjára ment. Biztosította a Kapitányt és mindenki mást is a Bosszúállóknál, hogyha szükségük van rá, ő ott lesz, de most mennie kell. Eleanor megkereste a csapata összes tagját és újra együtt volt a gárda. Tony elérte Fury-nál, hogy Eleanor ne legyen többé körözött bűnöző, Eleanor pedig elérte azt, hogy a csapata többi tagja is tiszta legyen. Éppen Monaco-ban voltak és egy tengerparti bárban ültek és iszogattak.

Tara és Logan arról beszélt, hogy melyik koktél jobb. A Mojito vagy a Martini. Dj éppen szemmel ölte Nik-et aki folyamatosan csak a nőkről beszélt és be nem állt a szája. Ethan pedig csak a szemét forgatta társán míg Eleanor apró mosollyal nézett végig mindenkin. Jó volt újra velük.

— Én mondom, annak a vörösnek ott, tízes teste van. — ecsetelte Nik miközben a pultnál álldogálló nőre mutatott. — Vagy nem. Várj! Látjátok a szőkét meg a barnát három óránál? Az már nem tízeses hanem tizenegyes... — nyalta meg alsó ajkát és szemeit a nőkön legeltette.

— Miért stírölöd, ha nem fogsz semmit sem csinálni velük? — hajtotta a fejét a kezére Dj.

— Hogy én semmit? Aha, figyeld a mestert! — válaszolt Nik, majd felállt az asztaltól, kihúzta magát és elindult a páros felé.

— Hogy lehet ilyen hülye? — nyögött fel Tara és Nik-et bámulta.

— Vele született tehetség... — forgatta a szemeit Ethan, mire Eleanor halványan elmosolyodott.

— Ne szivassatok már. — nevette el magát Dj és annyit láttak, hogy Nik átkarolja a két lány vállát és vigyorogva haggyák el a bárt.

— Mi lesz ezek után, főnök? — kérdezte Logan és a szemüvegét a feje tetejére tolta és onnan nézett Eleanor-ra aki csak elmosolyodott.

— Szabad utakra megyünk. — mosolygott, mire mindenki megtorpant és Eleanor-ra néztek.

— Hogy micsoda? — kérdezte Tara és letette a poharát.

— Nyugalom. Ez a holnap meséje amikor Nik is itt lesz velünk. — válaszolt Eleanor, majd felállt az asztaltól és lesétált a partra. majd onnan nézte a naplementét, a gondolatai pedig elkalandoztak.

Évszázadok óta vezeti a gárdát és már kezd belefáradni. Ugyan halhatatlan, de ő is tudja, hogy ez nem tart örökké. Minden halhatatlannak eljön az ideje amikor teljesítette azt a feladatot amit neki szántak és onnan élheti le a hátralévő életét. Az évek és évszázadok csak úgy elrepültek felette, de talán ettől lett igazán az aki akart lenni. Szabad volt valamilyen szinten és ez mindennél többet ért neki. Lassan a nap teljesen eltűnt az égről s ekkor Eleanor lepillantott a bal kezére és elolvasta a tetoválást.

𝓔𝓿𝓲𝓵 𝓲𝓼𝓷'𝓽 𝓫𝓸𝓻𝓷, 𝓲𝓽'𝓼 𝓶𝓪𝓭𝓮

És ez az igazság. A gonosz emberek mind csak megtört lelkek akik menekülni próbálnak az érzelmeik elől. Ő is megpróbálta, de neki nem jött össze.

Hisz a démonok is egykoron angyalok voltak...

***

Másnap reggel a csapat egy kávézóban ült, miközben reggelit fogyasztottak. A kávé kinek feketén, kinek sok tejjel, kinek csak cukorral vagy édesítővel volt.

— Mi volt az a mondtat tegnap, főnök? — kérdezte Tara, hiszen nem igazán értette Eleanor "kirohanását."

— Mi történt tegnap? — kérdezte Nik és a társai között kapkodta a tekintetét.

— Logan tegnap megkérdezte mi lesz ezután, mire Eleanor azt mondta mindenki szabad utakra megy. Bár én is szeretném tudni, miről beszélt. — mondta Ethan. de egy másodpercre sem szakította meg a szemkontaktust Eleanor-ral.

— Micsoda? — kérdezte Nik és keresztbefonta a karjait. — Amikor hónapokkal ezelőtt elküldtél minket nem tetszett, de mentünk mert tudtuk, hogy nem végleges. — kezdett bele Nik mire a többiek egyetértően bólintottak. — Mi egy csapat vagyunk. Család. Hátat fordítanál a családodnak? — húzta össze a szemöldökét Nik és most nem volt semmi humoros a hangjában. Amilyen hülye és szarkasztikus tud lenni, eléggé komollyá és zárkózottá is tud válni.

— Több mint ezer éve koptatom a lábam a Földön, és kezd unalmas lenni. Mindig ugyan az. Normális életről nem álmodozom mert tudom nem lehet, de azok után ami Bucky-val történt kell egy kis szünet. — válaszolt Eleanor és a csészéjét bámula.

Bucky mindenkinek fontos volt és mindenki tisztában volt azzal, hogy Eleanor és közte volt valami csak sosem mondták el. Amikor meg eljött az idejük valami megint kettészakította őket. Sosem volt boldog vége a kapcsolatuknak és most legalább Barnes biztonságban volt egy olyan helyen, amit nem sokan tudnak, hogy létezik. És ez így van jól.

— Szóval... Mindenki megy amerre lát? — kérdezte Dj és az ő hangulata is megváltozott pillanatok alatt.

— Ne legyél kisbaba. Túléled. — mosolygott Eleanor bár belül a szíve szakadt meg.

— Attól függetlenül, hogy boldogulunk, nem azt jelenti hogy akarunk is... — motyogta Tara miközben Logan vállára dőlt báttya pedig automatikusan átkarolta.

— Az élet nem mindig habostorta. De ezt tudjátok. Semmi sem örökre szól. A szünet sem. Csak kell egy kis idő, gondolkozni... — mondta Eleanor.

— Mintha lenne más választásunk... — motyogta, Nik de persze mindenki meghallotta őt.

— Maradhattok együtt, de nekem kell egy kis idő! Egyedül... — bólintott.

— Legyen! De jobb hogyha nem megint egy cellából kell kiszednünk a csinos kis hátsód... — forgatta a szemeit Nik, majd amikor rájött mit mondott, kitágultak a pupillái. — Mármint, főnök, izé. Maradj biztonságban... — köszörülte meg a torkát, majd gyorsan a szájához emelte az amúgy már üres csészéjét.

— ¡Dios ayúdame! — morogta az orra alá Logan míg a többiek csak a szemüket forgatták.

Nik volt az utolsó tag a csapatban, és az elején amikor még nem tudta a "rendszert" mindig fel akarta szedni Eleanort. Mindig udvarolt neki és ágyba akarta vinni, de az idő teltével testvéri kapcsolat alakult ki közöttük is.

— Hívtok és én megyek! Bárhová! Bármi történjék! — mondta Eleanor. mire mindenki bólintott és mindenki megsimította a közös tetoválást.

Mindenkinek a füle mögötti területre lett csináltatva, ami egy gyönyörű kardot ábrázol ami egy halvány hold előtt van.

A gárda éjjel-nappal harcol azért amiért megéri.

— Vigyázz magadra, főnök! — mondta Nik és biccentett egyet amikor Eleanor felállt.

— Fogok... De nektek sem ártana néha. — mosolyodott el, majd meglökte Nik fejét és elsétált a csapattól.

— Touché. Harmincféleképpen tud embert ölni. Könyvet is írhatnának a technikáiról, és te mondod neki, hogy vigyázzon? — kérdezte értetlenül Logan.

— Mivan? Mit mondhattam volna? Az előbb még azt mondtam, hogy jó segge van... — morogta Nik, mire Tara és Dj elnevették magukat Ethan pedig elmosolyodott. — Bár ami igaz az igaz... — rántotta meg a vállat Nik, mire Dj vállon ütötte.

— Tesó, állj le! — mondta, majd hátradőlt a székében. — Amúgy is foglalt. — vigyorodott el, mire Nik megforgatta a szemét.

— Tudom. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. — mondta, mire mindenki elnevette magát és a motorra kapták a fejük ami mellettük suhant el. — Mindig lekésem...

Mindenki halvány mosollyal, ám fájó szívvel nézett a főnökük után, aki új életre vágyott és nem ők akartak lenni azok az emberek akik meggátolják benne.

— Talán így lesz a legjobb. — bólintott Tara, de még mindig a motort nézte ami kezdett egyre kisebb lenni a látóterükben.

— Talán. — biccentett Ethan és végigsimította a tetoválását. Ő és Eleanor nyolcszáz évvel ezelőtt egy párt alkottak akkor csináltatták közösen a tetoválást, de idővel már csak társak maradtak és a gárda többi tagjával is megcsináltatták a tetoválást jelképként. Az összetartás jelképeként. — Talán nem...

***

— Steve... — vette fel a telefont Eleanor miközben egy benzinkúton állt.

— Hogy vagy? — kérdezte a Kapitány.

— Jól, csak a szokásos. Mi történt Rogers? — kérdezte Eleanor, mire Steve sóhajtott.

— Te vagy az egyetlen akiben megbízok, és szükségem van rád. — mondta, mire Eleanor lehajtotta a fejét. Ennyit az új életről. — El? — kérdezte Steve, mire Eleanor bólintott.

— Mi történt? — kérdezte és már vissza is ült a motorra.

— Valami közeleg. Valami nagy és erős... Bruce nagyon kivan, mert ő találkozott vele. És valószínű Thor meghalt... — mormolta Steve.

— Úton vagyok. — mondta a telefonba Eleanor, majd letette és utoljára szétnézett a gyönyörű tájon, majd felvette a sisakot és visszaindult oda ahonnan el akart jönni. Mert bármit is tervezett sajnos későbbre kell halasztania.

VÉGE︎

ᵍᵒᵒᵈᵇʸᵉ'ˢ
ᴴᵘʳᵗ ʷʰᵉⁿ ᵗʰᵉ ˢᵗᵒʳⁱᵉ ⁱˢ ⁿᵒᵗ ᶠⁱⁿⁱˢʰᵉᵈ.
ᴬⁿᵈ ᵗʰᵉ ᵇᵒᵒᵏ ʰᵃˢ ᵇᵉᵉⁿ ᶜˡᵒˢᵉᵈ.