— Fogd be, Barnes! — mordultam rá, miközben vigyorgva követett a szobámhoz.

— Most mit tettem? — nevette el magát.

Bosszúsan fordultam hozzá, de ő nem vette észre a hirtelen lefékezésem, ezért nekem jött. Ám reflexének köszönhetően a derekamnál fogva megragadott és egy bizonytalan lépés után megtartott mindkettőnket.

— Fejezd ezt be! — szűrtem ki a fogaim között.

— Emlékszel... Amikor veletek voltam... Amikor veled voltam... — folytatta lágyan, mire lehajtottam a fejem.

— Bucky... — suttogtam, miközben kezét az arcomra vezette.

— Megígérted, hogy mindig együtt leszünk. — mondta vádlón.

— Mindenkinek megígértem a csapatból ezt te is tudod! — csattantam fel idegesen, mire hihetetlendkedve nézett rám.

— Eve... — rázta a fejét, mire felmordultam.

— Utálom ha így hívsz. — sziszegtem.

— Régen is így hívtalak. — jelentette ki felhúzott szemöldökkel, mire sóhajtottam.

— Bucky... Az a régen. Jóval több mint negyven éve volt. Változtam, változtál. Minden megváltozott. — léptem be a szobámba ahova már szerencsére nem követett.

Utamat egyből a fürdőbe vezettem, ahol megnyitottam a zuhanyzó csapot, majd a tükörnek hátat fordítva kezdtem levetkőzni. Mikor beléptem a víz alá megborzongtam a meleg víz miatt, ezért egy határozott mozdulattal a hideg felé tekertem.

Miután megfagytam, és minden gondolatommal kibékültem egy törölközővel a fejemen beborultam az ágyba, majd az oldalanra fordulva elnyomott az álom.

***

Jelenleg három óra múlt pár percel. Tekintettel az igen korai időre az egész bázison síri csend honolt. Nemrég keltem egy újabb csodálatos rémálom miatt, és úgy gondoltam nem bírok megmaradni a szobában, a négy fal közé zárva.

Amikor beléptem az edzőterembe az ajtó melletti lámpát felkapcsolva hirtelen világosság töltötte meg a teret. Utam a boxzsákokhoz vezetett, majd az ajtótól a legtávolabbit kezdtem el püfölni.

— Jó reggelt, katona!

Ütés.

— Mi a parancs?

Ütés.

— Készen áll katona?

Ütés.

— Készen állok!

Ütés.

— Tegyen büszkévé!

Ütés.

— Ki a célpont?

Ütés.

— Soroljam?

Ütés.

— Igen!

Ütés.

— Joshua Hudsen➪✔︎

Ütés.

— Elizabeth Moon➪✔︎

Ütés.

— Steven Bently➪✔︎

Ütés.

— Clara Bently➪✔︎

Ütés.

— Francis Stone➪✔︎

Ütés.

— Lydia Monic➪✔︎

Ütés.

— Danny Squarez➪✔︎

Ütés.

— Jennifer Bent➪✔︎

Ütés.

— Timothy Hold➪✔︎

Ütés.

— Ez lenne a lista?

Ütés.

— Egyenlőre...

Ütés.

— Sikeres akció?

Ütés.

— Igen uram, igen!

Ütés.

— Rendben! Ezzel ez a lista kész...

Ütés.

— Készen áll bármire?

Ütés.

— Készen állok bármire!

Ütés.

— James Buchanan Barnes. Ő a célpont!

Ütés.

— Uram...

Ütés.

— Képes lenne rá?

Ütés.

— Uram!

Ütés.

— Képes rá?

Ütés.

— Ő a csapatom tagja!

Ütés.

— KÉPES RÁ KATONA?

Ütés.

— Igen uram, igen!

Ütés.

— Hail Hydra!

Ütés.

— Hail Hydra!

Ütés.

Gondolataimból egy nagy csapódás húzott ki, meg persze az, hogy már nem a zsákot hanem a levegőt csapkodom. Szemforgatva néztem a pár méterrel arrébb lévő zsákra, majd inkább arrébb áltam a mellette lévőhöz.

***

Igen, valahogy így kerültem a bosszúállók közé, Ethan-nel együtt. Az volt a tervem, hogy majd elnyerem a bizalmukat és így később, majd eltűnhetünk és újra együtt lehetne a csapat. De én ezt csak gondoltam. Színlelni a bizalmat és a szeretetet... Ez a legszánalmasabb dolog a világon. És én még is ezen vagyok.

Könnyebb a bizalmat eljátszani, mint azt visszaszerezni.

A napok teltek és hetek, hónapok lettek belőle. Néha-néha mentünk egy-egy küldetésre. Addig amíg a legutolsó akció kudarcba nem fulladt Lagos-ban. Senki nem hibáztatta Wanda-t. Ezt együtt szúrtuk el. Aztán Banner tűnt el az egyik lopakodó géppel.

Szóval sok minden szarul alakult.

Próbálkoztam kapcsolaba lépni a többiekkel, de akkor Tony pont bejött egy kis cseverészésre és finoman elmondta, hogy meg se próbáljam hacsak nem azt akarom, hogy elkapják őket.

Később megtudtam, hogy Fury nem bízik bennem, és lehallgat mindent amit használok.
Kedves nem? Bár megértem. Énis ezt tenném.

Hirtelen kicsapódott a szobám ajtaja megzavarva a beszélgetésemet Natasha-val. Az özvegy igazán közel került hozzám az idő alatt és Wanda-val is megbékéltem.

— Thor végre megjött úgyhogy gyertek le! — hadarta Stark, mi pedig elindultunk utána.

— Ki ez a két midgárdi? — kérdezte az Isten amint meglátott engem és Ethant.

— Thor, ők itt Eleanor Everdeen és Ethan Smith. — mutatott be minket a Kapitány, mire mi biccentettünk. Thor lassan elém lépett, majd a szemeimbe nézve csak állt előttem.

Felemelte a jobb kezét és várt. Gondolom a híres kalapácsra vagy mire... Mikor elkapta, a lendülettől a hajam meglibbent, de a szemem nem rebbent és álltam ott továbbra is és bámultam őt mint valami borjú.

— Bírom a csajt. — mosolyodott el, majd megfogta az egyik kezem. — A nevem Thor Odinson, örvendek Lady Everdeen. — csókolt kezet amin elmosolyodtam.

— Csak Eleanor. — biccentettem.

— Mit keresel itt? — kérdezte Stark, mire Thor felhorkantott.

— Talán zavarok? — kérdezte gorombán, és az előbbi kedves Thor-nak nyoma sem volt.

— Nem. — legyintett Stark, majd elindult hogy töltsön magának egy whiskyt.

— Nem sokáig maradok, csak meglátogattam e szerencsétlen midgárdi brigádot. — nézett végig a társaságon.

— Köszönjük a bókot Thor "anyám ruháit viselem" Odinson. — fintorgott az ijász, amin többen elnevettük magunkat.

— Ne ítélkezz te egyszerű midgárdi! Ezek a ruhák többet érnek a holmi életednél. — vágott vissza Thor, mire Barton megforgatta a szemét.

— Elnézést, felség!

A nappaliban leültünk beszélgetni, és történeteket mesélni. Jobban megismertem Thor-t és mesélt Asgard-ról ahol született és felnőtt. Nem nagyon tudtam eddig semmit a híres Asgard-ról, de ha most lenne lehetőségem ellátogatnék oda valahogyan. Thor szavaiból a pompa, gazdagság és az összetartás illik az országára.

Késő este az Istenség elhagyta a Földet és visszatért otthonába, mi pedig a tárgyalóba mentünk. Barnes szokásához híven tőlem a legmesszebb ült le. Nem tudom mi történt vele azon az estén, de az mindent megváltoztatott köztünk.

— Na szóval. — kezdte Tony és az érintőképernyős tv elé állt. — Új küldetés, semmi extra. Ezért nem is megy mindenki. — mondta, mire mindenki érdeklődve pillantott körbe.

— Ki megy? — vágott közbe a Kapitány.

— Te mész kapitány, ez egyértelmű. — forgatta a szemeit Stark, majd folytatta volna, de Steve félbe szakította.

— Egyedül megyek...? — kérdezte meglepődve Amerika csillagos hőse.

— Ha befejezhetném amit elkezdtem, mindent tudnál. — gúnyolódott Stark, majd visszafordult a képernyő elé. — Tehát megy Amcsi-kapcsi, hajasbaba, El és Nat. — mondta, mire bólintottunk és kaptunk egy-egy aktát.

— Hova? —kérdeztem mire sóhajtott.

— Ez nem ilyen egyszerű. A legutóbbi akció után létrehoztak egy egyezményt. Előtte az egyezmény aztán az akció... — sóhajtotta. .

— Ez így igaz Stark. — mondta egy ismerős hang az ajtóból, mire odafordulva a külügyminisztert láttuk.

— Édes Istem. — sóhajtottam, majd Ethan-re néztem.

— Bell, Everdeen. — biccentett felénk, mire mi is bólintottunk neki.

— Miniszterúr. — mondtuk egyszerre majd hagytuk. hogy az öreg beszéljen.

— A világ örökre adósa lesz a bosszúállóknak. — sóhajtott. — Maguk harcoltak értünk, megvédtek minket, tűzbe mentek értünk és ugyan sokan hősként tekintenek magukra, vannak akik önkényes igazságoszókként. — mondta, mire többen fészkelődninkezdtek. Lassan tv-hez sétált ahonnan Tony időközben eltűnt, és ő is helyet foglalt.

— Na és Ön... Mit mondana ránk miniszter úr?— kérdezte Natasha a szokásos nyugodt hangján. A kis csendes gyilkos.

— Azt hogy veszélyesek. — mondta komolyan. — Minek nevezhetnék egy csapatnyi amerikai irányítású szupererővel bíró egyént, akik rendszeresen semmibe veszik más országok szuverenitását, amikor kedvük tartja, és akiknek úgy tűnik nem érdekel milyen zűrzavart hagynak maguk után. — magyarázta. A miniszter arréb lépett és teljes rálátást nyújtott egy világtérképre, de egy nyomás után a kép eltűnt és helyette videót láttunk.

— New York... — mondta lehajtott fejjel. A videón láthattuk a 2012 támadást amelyet Loki, Thor öccse irányított. Hulk-ot ahogy éppen törik és zúz. Majd űrbéli szörnyeket, akik a házak oldalán ugrálnak, vagy az égből pottyannak le. A háttérben pedig a megtört sikítások, és segítség kéréseket hallhattunk. Egy gombnyomás és a videó képe megváltozott.

— Washington... — folytatta mikor elindult egy másik videó. Itt a három S.H.I.E.L.D. hordozóhajót láthattuk, amik egyesével zuhantak bele a folyóba, hatalmas károkat okozva.

— Sokovia... — mondta a következő helyszínt és hozzá láthattuk a videót is. Sokovia amint épp a levegőben lebeg. Ahogy az emberek sikoltoznak vagy a családjuk után sírnak. Vagy ahogy Wanda testvére Pietro Maximoff feláldozza magát Barton-ért és egy kisfiúért. Midnannyian síri csöndben ültünk ott, és csak kelletlenül mocorogtunk a székünkben. — És végül Lagos... — mondta majd egy új videót láthattunk.

Ezeken a felvételeken már én is látható voltam. Bár az egész Wanda-t mutatta ahogy berobbantotta az épületet, és ahogyan többen döbbenten sikoltoznak. Itt a lány egy nagy levegőt vett majd elfordult a képernyőtöl.

— Jó... Elég lesz. — mondtam amikor megláttam Wanda reakcióját, mire a miniszter bólintott és kikapcsolta a tv-t.