Hol Natasha, hol a király került elém. Éppen a Pókfiúnak lőttem le a hálóját amin repült, mire pont elém gurult és úgy nézett fel rám.

— Ez így nem egészen fair. — mondta, mire sóhajtottam egyet.

— Öcsi, sok dolog van itt amit nem értesz. — mondtam és egy új nyilat húztam az íjra.

— Mr. Stark mondta, hogy ezt mondja majd. — mormogta majd elkezdett felém lőni a hálóival, majd nekiröpített egy lépcsőnek. — Azt is mondta, hogy a lábát lőjjem. — kiabálta nekem, mire megforgattam a szemem.

— Kezdesz az agyamra menni kölyök... — morogtam az orrom alatt, majd amikor a két kezemre lőtte a hálót magammal húztam és egy jól irányzott mozdulattal orrba vertem. Márha van olyanja neki... — Mit mondott még Stark? — kérdeztem amikor egy kamion tetején gugolt miközben lenézett rám.

— Azt, hogy maga téved de nem látja be. Ezért veszélyes. — mondta, mire bólintottam.

— Igen, ebben igaza volt. Veszéles vagyok. — mondtam ő pedig leugrott, de én elrúgtam és egy légfolyosó alá gurult. Én gyorsan odarohantam és eltörtem a tartó pillért, ő pedig elkapta és tartotta az egész cuccot. — Kitartó vagy. Honnan jöttél? — kérdeztem, mire rámnézett.

— Queens-ből. — nyögte, mire elmosolyodtam.

— Én Jersey-ből. — biccentettem, majd elfutottam tőle magára hagyva.

— Mennünk kell, a fickó már Szibériában lehet. — hallottam Bucky hangját a fülesen keresztül és ezzel nem tudtam vetekedni.

— Le kell szednünk őket. Enyém Vízió, ti menjetek. — mondta a Kapitány, mire megráztam a fejem, de Sam megelőzött a válaszadással.

— Nem, te menj kapitány. Te, El és Bucky. Mi többiek nem jutunk ki innen. — mondta Wilson.

— Nem szívesen mondom ezt, de ha nyerni akarunk akkor valakinek fel kell adnia. — értett egyet Clint is.

— Nincs időm odamenni. Ti ketten mentek, mi feltartjuk őket! — mondtam, majd meglőttem Tony páncélját aki az utolsó pillanatban repült arrébb.

— Nem ez a csata a fontos. — mondta Sam.

— Rendben. Ti maradtok. Terv? — kérdezte a Kapitány.

— Elterelés kell. Valami nagy. — válaszolt Clint, mire bólintottam.

— Olyasmivel szolgálhatok. — mondtam egyszerre Scott-al. — Tudod mit? Férfiaké az elsőbbség. — mondtam és a király ekkor termett mellettem.

— Sajnálom, hadnagy. — mondta, majd megtámadott.

— Hát még én. — motyogtam, miközben a földön feküdtem és a karmait próbáltam távol tartani az arcomtól. — Mi az ördög? — kérdeztem és Lang-et néztem miközben hatalmassá változott.

— Ez meg mi? — csodálkozott a király, mire lerúgtam magamról és nekivágtam egy konténernek.

— Szép volt Tik Tak. — mosolyogtam, majd lihegve futottam a többiek felé, hogy fedezhessem a Kapitányékat.

Megláttam, hogy Vízió éppen az egyik toronyt "vágta le" ami elkezdett összeomlani pont ott ahol Steve és Bucky futott. Nagy levegőt vettem és egy régi képességemet elővéve megtartottam a tornyot. Mind a két férfi hátranézett furcsállva az arany fényeket, de amikor biccentettem gyorsan tovább mentek.

Sokan hallhattak már arról a természetfeletti képességről, hogy a szirén vagy banshee sikolya. Na nekem is valami ilyesmi van...
Képes vagyok sikítani, de csak úgy mint Wanda képes vagyok a telekinézisre is. Bár ezt nem szoktam használni. Hirtelen valami fülsüketítő hangot hallottam, ami miatt a fülemte tapasztottam a kezem és sikítva estem össze. Mindenki és minden ami a közelembe volt elrepült tőlem majd amikor csönd lett én is elhalkultam.

Később már a quinjet hangját hallottam amint Steve-vel és Bucky-val elrepült Szibériába. Nemsokkal később Natasha lépett mellém, majd szomorú arccal megbilincselt és elvezetett, de még láttam, ahogy ugyan ezt teszik Wanda-val, Clint-tel és Scott-tal.

— Sajnálom, El... — mondta Nat, mire biccentettem egyet.

— Rhodey! — kiáltotta Stark, mire odakaptam a fejem és annyit láttam, hogy Rhodey zuhan, de se Sam se Tony nem ért oda időben. Kitágult pupillákkal néztem majd azt is ahogy Tony kilőtte Sam-et és Vízió pedig odarepült.

Minket Rhodes ezredes személyes kíséretével vittek egy szigorúan titkos börtönbe. És, hogy miért volt olyan szigorúan titkos? Mert az óceán közepén van, a víz alatt, legalább 50 méterre.

Clint, Wanda, Lang, Sam és én mind kaptunk egy pofás kis cellát. Rajtam és Wandán pedig egy nyakörv volt ami blokkolta az erőnket a kezünket pedig összekötötték mint a pszcihiátrián az elmeroggyantnak. Egyszercsak Stark besétált és Barton-nal kezdett beszélgetni, de nem nagyon figyeltem csak azt hallottam meg amikor elkiabálta magát.

— Vigyázzatok a fickóval! Mert hátbaszúr titeket! — kiabálta Barton, majd megütötte a rácsot, Stark pedig pár perc múlva a cellám előtt állt meg.

— Mit akarsz? — morogtam, mire nyomkodott valamit az óráján és rámnézett.

— Oh, kikapcsoltam a lehallgatójukat. Fél percünk van amíg rájönnek, hogy nem ott van a gond. — mondta majd megnyomott egy másik gombot mire egy idegen férfi képe jelent meg előttem. — Ezt nézd! Látod a fickót? Neki kellett volna kihallgatnia Barnes-t... Hatalmas hibát követtem el, Eleanor. Tévedtem! — mondta, mire felhorkantottam.

— Óh ilyen is van? — kérdeztem gúnyosan, mire összeszorította a szemét.

— A Kapitány most tilosban jár de minden támogatásra szüksége lesz. Tudom nem...

— Oké, nincs baj. — sóhajtottam majd nehezen, de felálltam. — Egyedül kell odamenned. A barátjaként! — mondtam, mire bólintott.

— Úgy lesz... — mondta, mire elmondtam neki, ő pedig bólintva hagyott ott minket.

Órák teltek el és majd megölt a tudat, hogy nem tudtam semmit, sem Bucky-ról sem Steve-ről. Kapcsolatba sem tudtam lépni semelyikükkel vagy legalább rájuknézni a hülye nyakörv miatt.

— Mi lesz ezután? — kérdezte rekedt hangon Wanda, mire sóhajtottam egyet.

— Kijuttatlak titeket. — motyogtam elég hangosan ahhoz, hogy hallják a többiek.

— Azért csak óvatosan. — mondta Sam, mire biccentettem, bár ő ezt nem láthatta.

— Clint, Scott... kérdezhetek valamit? — kérdeztem miközben próbáltam leszedni magamról a zubbonyt.

— Mit? — kérdezték egyszerre.

— Milyen úgy élni... Hogy valaki vár otthon...? — kérdeztem, mire hosszú csönd volt a válasz.

— Amint családod lesz, máshogy kezdesz élni, gondolkodni... — kezdett bele Barton és én minden szavát figyelmesen hallgattam. — Túl akarod élni és haza akarsz majd menni... Én nem cserélném el ezt semmiért. — sóhajtott Clint.

— Két hetente láttam a lányom pár órára amióta lecsuktak. De még az a pár óra is megérte. — motyogta Scott.

— Haza fogsz menni Tik Tak és te is Clint. — mondtam, majd hátradöntöttem a fejem a hideg falnak.

Sokszor elgondolkoztam azon milyen lenne az élet egy szerető családdal. A megfelelő férfivel és tökéletes kis gyerekekkel. De úgy gondolom nekem ez örökre álom vagy képzelgés marad.

Dulakodást hallottunk, mire az ajtóhoz kapva a fejem azonnal elvigyorodtam ahogy megláttam azt a személyt akit már vártam.

— Steve. — biccentettem, mire ő is elmosolyodott.

"Bárhogyis, ha kellünk, itt leszünk!"