Miután felosztottuk ki kivel megy én a Kapitány mellé álltam. Sam Bucky-val lesz, Wanda Clint-el és Scott pedig egyedül lesz. Ő mindenkinek segíteni fog.

— Mindenki a helyére! — szólalt meg Steve, mire mindenki elindult a kijelölt állásába.

— Beszélhetnénk? — kérdezte Buck, mire Steve-re néztem aki biccentett, majd arrébb sétáltunk tőle.

— Baj van? — kérdeztem és aggódva néztem az arcát, amire aggodalom ült ki.

— Ez az egész miattam van... — sóhajtott. — Nem akarom hogy bajod essen... — nézett rám.

— Bucky rémlik, hogy halhatatlan vagyok? — mosolyodtam el.

— Tudod... — kezdett bele és egy hajtincsemet a fülem mögé tűrt. — Ha ennek az egésznek vége, és talán meg is ússzúk élve, börtön nélkül.... — mondta mire karon csaptam és szúrósan néztem rá. — Jó! Csak azt akartam mondani, hogyha ennek vége akkor csak te meg én elmegyünk valahova. — mondta, mire elmosolyodtam.

— Csak ketten? — néztem rá vágyakozva.

— Csak ketten. — bólintott majd az arcomra simította mind a két kezét. — És megmutatom mennyire szeretlek... — suttogta, majd ajkait lágyan az enyémre nyomta.

A csók nem tartott tovább pár másodpercnél, de úgy éreztem ez is tökéletes volt. Mikor elváltunk mosolyogva pillantottam fel rá, ő pedig csak sóhajtva homlokon csókolt.

— Minden rendben lesz... — mondtam neki és bíztatóan elmosolyodtam.

— Ígéred? — vonta fel a szemöldökét miközben az arcomat simogatta.

— Ígérem, katona! — bólintottam, majd egy gyors csókot leheltem ajkaira és elléptem tőle és Steve-hez indultam.

— Minden oké? — kérdezte és a kezébe vette a pajzsot, miközben én bólintottam.

— Két hónapja még olyan jól elvoltunk mindannyian... — motyogtam, mire a Kapitány mellém lépett és szabad kezét a vállamra tette.

— Túléljük... — mosolygott, mire megforgattam a szemem.

— Tudom, hogy én túlélem, de ti? — kérdeztem, mire megrántotta a vállát.

— Ha meghalunk, majd kiheverjük! — mondta, majd elindult én pedig a fejemet rázva követtem.

Lehet nem a legjobb katona, de ő a legjobb ember a Földön.

— Szivatsz? — morogtam amikor Stark kilőtte a gép elektronikáját, és Rhodey-val elénk szálltak.

— Hú, a reptéren mindig összefutunk valakivel. Tök fura, nem? — kérdezte Stark Rhodey-t, aki bólintott.

— Ja, tök fura. — mondta, majd mind a ketten visszafordultak felénk.

— Halgass meg Tony, az az orvos a pszcihiáter áll a dolgok mögött. — mondta Steve, de hangokat hallottunk oldalról ezért odakaptuk a fejünket és T'Challa ugrott mellénk.

— Kapitány! Hadnagy! — üdvözölt minket, mire biccentettünk.

— Felség! — mondtuk egyszerre, majd visszafordultunk Tony fele.

— Na mindegy. Harminchat órát kaptam, hogy bevigyelek titeket. Ez huszonnégy órája volt. Ugye kisegítesz? — nézett ránk Tony.

— Rossz embert üldözöl Tony. — mondtam neki, mire rámnézett, de nem válaszolt.

— Nem gondolkodtok józanul. A barátocskátok ártatlanokat gyilkolt! — nézett vissza Steve-re szikrákat szóró szemekkel.

— Még van öt pontosan ilyen szuperkatona! Nem hagyom, hogy rájuk találjon az orvos. Nem engedem! — válaszolt a Kapitány.

— Steve, Eleanor! — szólalt meg mögöttünk egy ismerős hang, mire sóhajtva fordultam oda. — Tudjátok mi fog történni. Ebből is ki akarjátok verekedni magatokat? — kérdezte Natasha, mire Steve inkább Tony felé fordult.

Én kérdő tekintettel néztem az özvegyet, mire alig láthatóan bólintott, az én szívemről pedig hatalmas súly esett le. Ethan biztonságban.

— Jó! A tracspartinak vége. Rugdalózós! — kiáltott Stark, mire valami piros ruhás ember ugrott el felettünk és elvette Steve pajzsát, majd valami hálószerű dolgot lőtt a kezünkre.

— Fúj! miez? — fintorgtam és a kezemet nézegettem.

— Szép volt, kölyök! — mondta Stark, de még mindig a szemembe nézett.

— Kössz. — mondta majd felegyenesedett. — A földetérés lehetett volna jobb, de-de új a ruha. Semmiség Mr. Stark, príma-príma köszönöm! — mentegetőzött a srác, mire Tony odafordult felé.

— Nem azért mondtam, hogy kielemezzük. — forgatta a szemeit.

— Oké! Kapitány! Hadnagy! Csipázom magukat... Tényleg. — mondta, mire a szemöldököm felhúztam és az ajkaimba haraptam, hogy elrejtsem a feltörekvő mosolyomat.

— Ezt hagyd későbbre, de szép volt! — biccentett Tony, mire a pirosfejű rámnézett.

— Hellóka! — intett, mire biccentettem neki egyet.

— Jó kis csapat! — nézett szét Steve.

— Az... — bólintottam, majd a piroskára néztem. — Tényleg jó. De ki az a gyógyegér ott? — kérdeztem és a srác felé biccentettem, mire az felállt és rám nézett.

— Óh, sajnálom, hogy nem mutatkoztam be. Pókember vagyok! Csak-csak izé... Pókember! — mondta boldogan, mire értetlenül bólintottam. Itt óriási harc lesz, mit van ez úgy oda.

— Jó kis felfordulást okoztatok! — mordult fel Tony. — Beavontátok Clint-et, elhozattátok Wanda-t egy totál biztonságos helyről! Azon vagyok... — kezdte emelni a hangját, de sóhajtva abbahagyta a mondatát. — Meg akarom gátolni, hogy szérziláld a csapatot. — sóhajtotta Tony.

— Te már megtetted! — válaszolta Steve.

— Na jólvan! Átadjátok a kis barátodat, és velünk jöttök! Mert mi vagyunk itt! Vagy jöhet a különleges alakulat, de ők nem udvariaskodnak! Kérlek... — nézett ránk Tony.

— Megtaláltuk. A quinjet az északi ötös hangárban van. — hallottam Sam hangját a fülesemben, mire sóhajtva a fejem fölé emeltem a kezem Steve-vel együtt. Tony értetlenül nézett ránk, de akkor komollyá vállt az arca amikor meglátta Barton nyilát ami átvágta a hálót a kezünkön.

— Mehet Tik Tak! — mondtam és vártam, hogy mikor fog feltűnni a kisember ami nemsokára meg is történt.

— Ez elvileg az öné Kapitány! — mondta Lang ahogy mellénk lépett miután állba vágta a Pókfiút és odaadta Steve-nek a pajzsát.

Hirtelen Tony elrepült Wanda irányába, T'Challa pedig Sam-ék fele indult. Steve azonnal a király után indult míg én próbáltam hatástalatína Tony páncélját, hogy nehogy elérjen Wanda-élhoz.

— Figyelj nem akarok fájdalmat okozni. — mondta Lang, ahogy Natasha elé állt, mire az özvegy félrebillentette a fejét.

— Ezen nem kell stresszelned! — mondta majd egy jól irányzott mozdulattal tökön rúgta az előtte álló férfit.

Mikor láttam, hogy Wanda a parkoló összes kocsiját Tony-n parkoltatja összeszorítottam a számat, de tovább harcoltam Natashával.

— Nem akarlak bántani Nat! — mondtam, majd gyomrom rúgtam amitől kissé megtántorodott. Hirtelen felrobbant mellettünk egy kocsi, mire volt annyi időm, hogy a quinjet felé kezdjek rohanni a többiekkel együtt.

— Gyerünk! — intett Steve és én is mellé rohantam.

— Rogers kapitány! — szállt le elénk Vízió. — Tudom hisz abban, hogy helyesen cselekszik. De a közjó érdekében meg kell adnia magát! — mondta miközben Tony-ék is ideértek és megálltak előttünk egy sorba.

— Na most mit csinálunk? — kérdezte Sam ,mire ráfogtam Bucky kezére, de nem néztem rá.

— Harcolunk! — mondta a Kapitány és elindult előre.

— Mindig harcba torkollik... — morogtam magam elé és én is elindultam.

— Ennek csúnya vége lesz. — hallottam Natasha hangját ahogy ők is elindultak felénk.

— Nem állnak meg! — mondta Póki és elkezdett futni.

— Mi sem fogunk! — válaszolt Tony, majd a levegőbe repült és mindenki elkezdett harcolni mindenkivel.