— Kapitány! — kiáltott Sam, mire Steve odafutott hozzá, majd ketten bementek Bucky-hoz, én pedig kint maradtam és néztem a helikoptert az égen ami minket keresett éppen.

Miután kihúztam Steve-et és Bucky-t egy raktárépületbe mentünk és elbújtunk a kíváncsi szemek elől. Bucky egész idő alatt ki volt ütve, szóval valószínű most ébredt fel.

— Steve... — hallottam meg Bucky fáradt hangját.

— Most melyik Bucky-val beszélek? — kérdezte Steve.

— Az édesanyád neve Sarah. Régen újságpapírral tömted ki a cipődet. — nevette el magát Bucky, amin halványan elmosolyodtam.

— Nem a múzeumból tudja. — motyogta Steve gondolom Sam-nek.

— Akkor most hirtelen megint haverok vagyunk? — kérdezte Sam, mire megforgattam a szemem.

— Mit csináltam? — kérdezte meggyötört hangon Bucky, mire megtorpantam az ajtóban.

— Eleget — válaszolt tömören a Kapitány Bucky kérdésére.

— Istenem tudtam hogy ez lesz... Még mindig bennem van a HYDRA programja, a fickónak csak el kellett sorolnia pár szót. — rázta a fejét Bucky. Megígértem, hogy megvédem ettől, hogy sosem kell már a Tél Katonájának lennie erre tessék. Itt vagyunk.

— Ki volt az? — kérdezte Steve.

— Nem tudom... — motyogta.

— Sokan meghaltak. A bomba, az álca. Mind csak azért volt, hogy beszélhessen veled. Nem lesz elég a "nem tudom". — válaszolta Steve kiemelve az utolsó szavakat.

— Szibériáról kérdezősködött. Hogy hol őriztek. Tudni akarta pontosan hol. — magyarázta Bucky.

— Miért érdekelhette ez? — kérdezte Sam, mire sóhajtottam, majd melléjük sétáltam.

— Mert nem csak egy katonája van a Télnek. — mondtam és jelentőségteljesen Bucky-ra néztem aki lehajtotta a fejét.

— Így igaz. — bólintott, majd mesélni kezdtünk.

— Kik voltak? És te honnan tudsz ezekről? — kérdezte Steve miután Bucky elmondta, hogy mik történtek még az 1900-as években vele a HYDRA-nál.

— Szerinted hogy és mikor lettem én is szuperkatona? A másik kérdésedre válaszolván; Az egyik legelitebb halálosztag. Többet öltek mint bárki a HYDRA-nál. És mindezt még a szérum előtt. — magyaráztam amire emlékeztem az akkor egységről, akikkel engem is képeztek.

— Tehát olyanok lettek mint Bucky? — kérdezte tőlem Sam.

— Rosszabbak... — ráztam meg a fejem.

— A katonák... Irányíthatók? — tette fel a kérdést, Steve mire élesen beszívtam a levegőt.

— Igen. — válaszolt Bucky.

— A fickó megakar dönteni egy birodalmat. — nézett ránk Steve.

— Mert velük megteheti. — mordult fel Bucky.

— Harminc nyelven beszélnek, észrevétlenné válnak. Beszivárognak, gyilkolnak. Káoszt okoznak. Egy este alatt tönkretehetnek egy országot a semmiből. — mondtam vészjóslóan, mire Sam mellénk állt.

— Egy hete még sokkal könnyebb lett volna... — sóhajtott fel, mire bólintottam.

— Ha szólnánk Tony-nak...

— Nem, nem hinne nekünk. — vágtam közbe Steve mondatába.

— És ha hinne is. — próbálkozott tovább Steve, mire megráztam a fejem.

— Lehet hogy az egyezmény megkötné a kezét. — adta meg a választ Sam.

— Magunk vagyunk Steve. — mondtam.

— Hát ez nem olyan biztos. — mondta Sam, mire a szemöldököm ráncoltam. — Lenne valaki. — mondta, mire érdeklődve néztem rá.

***

Miután mindannyian beszálltunk kis bogár autóba, a Sharon-nal megbeszélt találkozóhelyre mentünk. Én Bucky-val ültem hátra míg Sam előre ült az anyósülésre Steve pedig vezetett. Mikor megérkeztünk Steve kiszállt a kocsiból mi pedig bentmaradtunk.

— Előrébb döntenéd az ülést? — kérdezte Bucky Sam-et.

— Nem! — válaszolt Sam mogorván, mire megforgattam a szemem, Bucky pedig közelebb csúszott hozzám.

Én csak a vállára hajtottam a fejem, mire ő homlokon csókolt, majd megfogta az ölembe lévő kezemet és megszorította. Mikor Steve-re néztem annyit láttam, hogy éppen Sharon-nal fedezik fel egymás szájüregét. Mikor Sharon elment és Steve felénk fordult Sam és Bucky mosolyogva bólogatott én pedig kacsintottam egyet, mire Steve kissé elpirult, majd kivette a csomagtartóból a ruhákat és visszaszállt a kocsiba és felszerelkezve elindultunk a reptér fele.

— Kapitány! — köszöntött minket Clint és kezetfogott Steve-vel.

— Sajnálom, de nagy szükségem volt rád. — mondta Steve, mire Barton elmosolyodott.

— Ugyan, szívességet tettél. Meghát jövök neked. — mondta, majd biccentett nekem egyet, mire mosolyogva viszonoztam. Bucky mellém állt, majd kezét átvetette a vállamon, ezzel is magához húzva.

— Köszönöm, hogy segítesz. — mondta Steve Wanda-nak aki bólintott.

— Nem lazsálhatok folyton. — válaszolta a lány, mire elmosolyodtam.

— Mi van az új sráccal? — kérdeztem, mire Clint odament a kisbuszhoz és megütögette az oldalát.

— Nagyon izgatott. — mondta, majd elhúzta az ajtót. — Ráfért néhány kávé, de rendben lesz. — mondta, miközben egy férfi pattant ki a kocsiból.

— Ez milyen időzóna? — kérdezte a pasi, mire a szemöldököm ráncoltam. Ki ez a bolond?

— Gyerünk, menj. — biccentett Barton, majd a Kapitányhoz lökte a lesokkolt pasit.

— Amerika kapitány! — ámult el a férfi, miközben Steve kezét rázta.

— Mr. Lang. — köszöntötte Steve ezekszerint Lang-et aki folyamatosan rázta Steve kezét.

— Örvendek... — mondta, majd lenézett a kezükre amit még mindig rázott. — Túl rég óta rázom ugye? — kérdezte, mire Bucky vállába fúrtam a fejem és elnevettem magam, hogy ne legyek olyan hangos.

— Na mi az? — kérdezte Buck és lenézett rám azokkal az igező kék szemeivel.

— Semmi. — mosolyogtam.

— Akkor jó. — mondta és a hajamba puszilt.

— Hé, haver. — intett oda Lang Sam-nek.

— Hogy vagy Tik-Tak? — biccentett Sam, mire megint elnevettem magam a becenéven.

— Ó, ez kedves volt. Figyelj ami a múltkor történt... — kezdett bele, de Sam közbevágott.

— Jó bemutatkozás volt... De többé nem fordul elő. — bólintott Sam.

— Te Atya Úr Isten. — esett le az álla, amikor engem is meglátott. Szemöldökráncolva néztem rá mikor elém lépett és onnan bámult rám. — Te vagy az a szupernő. Rengeteget hallottam rólad. Van egy csapatod. Tök menő! Neked van olyan íjad mint neki és...

— Jó elég lesz. — szólt közbe Barton, mire egy hálás pillantást küldtem neki.

— Jó oké, befogom. — mondta, majd a kezét nyújtotta. — Scott Lang. — mutatkozott be én pedig megráztam a kezét.

— Eleanor Everdeen. — mondtam, majd elengedtem a kezét, mielőtt az enyémet is percekig rázná.

— Ez most nem törvényes akció. Aki velünk jön, körözni fogják. — mondta Steve, mire mi bólintottunk.

— Nem gond, már megszoktam. — rántott vállat szomorúan Scott, mire egy bátorító mosolyt küldtem felé ami viszonzott is.

— Indulnunk kéne! — szólalt meg Bucky és mellénk állt.

— Szereztem helikoptert! — nézett ránk Clint, mire bólintottunk, majd meghallottuk a reptér riasztóját és hozzá tartozó szöveget is németül.

— Kiürítik a repteret! Protokol szerint megy minden! — mondtam, mire Sam rám nézett.

— Stark? — kérdezte, mire bólintottam egyet.

— Stark? — kérdezte Scott hihetetlenkedve.

— Készüljetek! — biccentett Steve.