Amikor megláttam Stark-ot tudtam, hogy alapos fejmosást fogok kapni a Kapitánnyal együtt. Ő volt az aki elmondta mi fog történni ha ellent mondok az egyezménynek. Segített én pedig hátbaszúrtam. Ráadásul... Én Bécsben aláírtam... Ha ez kitudódik az országok között, abból hatalmas botrány lesz.

— Romániát senki nem hagyta jóvá. Rhodes ezredes mindent elintéz! — hallottuk meg Tony hangját.

— Mostmár mást ne szúrjatok el! — suttogta nekünk Natasha, majd elsétált tőlünk.

— Hogy lesz-e? — pillantott ránk Tony. — Nyilván lesz következménye. Persze, hogy idézhet mert épp az előbb mondtam. Még valami? Köszönöm uram! — tette le a telefont Tony és elénk sétált.

— Következmény? — kérdezte a Kapitány.

— Ross vádat akar emelni ellenetek. Engednem kell neki. — mondta, majd elfordult tőlünk.

— Nem kapom vissza a pajzsot, mi? — vonta fel a szemöldökét a Kapitány.

— Gyakorlatilag a kormány tulajdona. — lépett vissza hozzánk Natasha. — Ahogy a szárny is... — nézett Sam-re aki megcsóválta a fejét.

— Ez csúnya... — mormogta Sam

— A börtönnél jobb. — rántott vállat Tony.

Én Sam mellett álltam, miközben az üvegtárgyalót néztem amiben Tony és Steve voltak. Az elején minden rendben volt, de amikor Steve visszautasította az egyezmény aláírását Tony idegesen csapott az asztalra és azonnal felpattant. Nem engedtek be minket ezért csak kívülről nézhettük őket, míg Steve idegesen ki nem lépett a tárgyalóból és mellém állt. Mind a hárman a monitort kezdtük el figyelni amin Bucky-hoz éppen megérkezett a pszcihológus.

— Az elismervény a ruhádért. — lépett mellénk Sharon és Sam kezébe adott egy papírt.

— Madárjelmez? Na ne már. — húzta el a száját Sam.

— Nem én írtam. — emelte védekezően a kezeit az ügynök, majd visszafordult előre.

Steve és én az asztal elején álltunk, hogy minél közelebb legyünk  a képernyőhöz. Az eddigi néma videó hirtelen beszélni kezdett, mire azonnal hátra fordultunk Sharon-hoz aki csak fél szemmel pillantott ránk. Hálásan eltátogtam egy köszönömöt, majd a figyelmem megint Bucky-ra terelődött.

— Nem ítélkezni jöttem, csak feltennék néhány kérdést. — szólalt meg a pszcihológus. — Tudja hogy hol van, James? — kérdezte, de választ nem kapott. — Ha nem beszél nem tudok segíteni. James. — mondta a férfi kiemelve Bucky első nevét. Kissé furcsáltam, de inkább tovább hallgattam az eseményeket.

— Bucky-nak hívnak! — válaszolta magabiztosan, de még mindig nem nézett rá a pasasra akivel beszélgetnie kellett.

— De miért hozták nyilvánosságra a fotót? — kérdezte hirtelen Steve, mire felé kaptam a fejem. Éppen az újságban lévő képet tartotta a kezében ami alapján Bucky-t azonosították.

— Hogy bevonjunk másokat is és minél többen keressék. — rántotta meg a vállát Sharon.

— Igen. Így könnyű előcsalni valakit. — gondolkoztam én is hangosan, mire a kapitány bólintott.

— Egy robbantás majd ott van a fotó. Hét milliárdan keresték a Tél Katonáját. — nézett ránk Steve.

— Bemártották, hogy így találják meg! — mondtam és kezdtem pánikba esni.

— De mi nem robbantottunk. Arra felfigyelnek. — mondta a Kapitány.

— De mégha bemártják is, akkor sem ők kapják el, hisz hozzánk kerülne. — folytatta Sharon.

— Igen, pontosan. — mondtuk egyszerre Steve-vel, miközben még mindig a tv-t bámultuk.

Hirtelen elment az áram, a tv leállt, a lámpák lekapcsoltak. Tony azonnal felvette a szemüvegét ami tudtam, hogy PÉNTEK-hez köti őt.

— Sharon hol tartják Bucky-t? — kérdeztem idegesen.

— Ötödik szint, keleti szárny! — nézett rám, mire Steve, Sam és én rohanni kezdtünk.

Tudtam mi történik. Ha valaki ennyi energiát fektet abba, hogy megtalálja a Tél Katonáját nem csak megszerezni akarja mint egy trófeát.
Használni akarja. Hirtelen megtorpantam mert erős fájdalmat éreztem a fejembe.

— El? — ragadta meg a karom Sam, mire ránéztem, ő pedig hátralépett egyet.

— Arany ugye? — kérdeztem, mire bólogatni kezdett.

— Nagyon arany! — jelentette ki, majd megint futni kezdtünk. Tudtam miért ilyen. Amikor a HYDRA katonája voltam, minden egyes emberemmel összeköttettem magam. Ha valami történik valamelyikükkel én tudok róla. Mivel érzem. Bucky-t is érzem most.
Amikor leértünk a megadott helyszínre a földön állig felfegyverkezett katonák feküdtek kiütve.

— Segítség... Segítség! — hallottuk a pszcihológus hangját, aki a földön feküdt. Steve azonnal odament majd a pasas felé állt.

— Felállni! — utasította, de ő nem mozdult. Odamentem és felrántottam a pasit, de még mindig nem engedtem el.

— Ki maga? És mit akar? — kérdeztem és nekilöktem a falnak.

— Látni egy birodalom bukását. — mosolyodott el, majd hirtelen nagy hangra lettem figyelmes magam mögül.

Mikor odafordultam láttam, hogy Bucky le akarta ütni Sam-et aki időben elhajolt így Bucky a falat ütötte meg, de gyorsan megfogta a madárka torkát majd nekivágta a szemközti falnak. Gyorsan elengedtem a pasit majd Bucky és Steve után mentem, miközben láttam, hogy Sam biccent egyet. Bucky éppen Steve-et ütötte, majd belökte a liftaknába.

Hezitáltam.

Menjek Barnes után és kapjam el, vagy segítsek Steve-nek.

Bocsáss meg nekem Steve...

Rohantam ahogy csak tudtam Barnes után, aki az épület aulája felé vette az irányt.
Sorra ütötte ki a katonákat, majd utána Tony volt a soron. A kezére húzta a páncélját majd azzal harcolt Bucky ellen, de hamar leszerepelt. Tony-t Sharon, majd Natasha követte. Sharon az egyik asztalra repült míg Natasha-t elkezdte folytogatni. T'Challa mentette meg a vörös ügynököt azzal, hogy nekitámadt, mire én is elkezdtem íjjal lőni Barnes-t. Mindegyiknél úgy fordult, hogy ne találjam el, vagy a fém karjával szimplán elkapta.

Majd amikor leugrottam a lélcső tetejéről, láttam, hogy Bucky felfele indult el. Követtem amilyen gyorsan csak tudtam, de amikor indultam volna a lépcsőn a király gurult le. Mikor ránéztem és bólintott egyet rohanni kezdtem a tető felé. Amikor felértem láttam, hogy Bucky a fent álló helikoptert akarta elkötni.

— Bucky állj le! Kérlek... — ordítottam teli torokból.

Steve hirtelen elrohant mellettem, majd az emelkedő helikopterre felugrott és a súlyával próbálta visszahúzni a földre. Amikor az épület széléhez értek a kapitány megfogta a korlátot az egyik kezével, a másikkal pedig a helikoptert tartotta.

Ez mindaddig sikeres volt míg Barnes a gépet befele nem irányította. Steve-nek így el kellett ugrania és nekem is ahogy a gép becsapódott. Amikor a gép megállt Steve és én is fellélegeztünk, majd annyit, láttam hogy az ismert fém kéz hirtelen kitörte az üveget és Steve nyaka köré csavarodik. Ekkor a gép elkezdett zuhanni vele együtt a két férfivel.

— Steve! — kiáltottam oda, de már késő volt. A gép lezuhant a folyóba én pedig gondolkozás nélkül ugrottam utánuk.