-Na végre itt vagytok.- Barty Kupor már elevében volt mikor megérkeztünk. Evan mellettem gyorsan megleste a kezén lévő órát. Én is oda pillantottam. Egy percet sem késtünk.

A minisztérium egyik titkos bejáratánál találkoztunk a két főszervezővel és pár aurorral. Ludovic Bumfolt kedvesen ránk mosolygott majd így szólt.

-Ne is foglalkozatok vele. Ti is annyira izgatott vagytok mint én?- kérdezte csillogó szemekkel. Evan egy mosolyt erőltetett az arcára és beszélgetést kezdeményezet. Mivel nekem ehhez semmi kedvem nem volt a londoni utcákat néztem.

-Induljunk!- adta ki a parancsot Kupor. A megbeszéltek alapján két csoportra oszlottunk. Én Kuporral mentem és két aurorral Evan pedig Bumfolttal és egy aurorral. Természetesen Caramelt sejtettem a dolog mögött. Nem igazán bíz bennünk nyilvánvaló okok miatt így természetes hogy szét akar minket szedni.

Egy elhagyatott utcára mentünk a kis csapattal hogy onnan Roxmortsba hopponáljunk.

-Idegesek vagyunk?- kérdezte gonoszkodva Kuport a kezem felé biccentve. Követtem a tekintetét és megláttam akaratlanul remegő kezeimet. Eldugtam gyengeségem bizonyítékát és gonoszan rámosolyogtam.

-Ugyan hiszen tudja milyen ha az ember öregszik. Kézremegés, reuma problémák. De hiszen önnek ezeket nem kell mondani nem igaz?- kérdeztem nyájasan. Mérgesen elkapta a fejét és éles hangon parancsokat kezdett el vakkantani a két aurornak. Nem voltak hálásak a plusz munkáért.

Pár perc múlva és néhány apró varázslatnak hála az utca elnéptelenedett és már csak mi ácsorogtunk.

-Rendben. Mindenki tudja a dolgát. Minnél közelebb probáljatok érkezni az iskolához. A többiekkel a a falu és az iskolát összekötő út elején találkozzunk. -a két auror egy nő és egy férfi katonásan bólintottak majd eltűntek. Én unottam nyújtottam már nem remegő kezem a férfi felé. Caramel megtiltotta hogy a próbákkal kapcsolatos utak alatt hopponáljak. Gonosz féreg.

•••••

Mire az iskola elé értünk az ég besötétedett és minden érdekes tény tudtunk a kviddicsről hála Bumfoltnak.

Az kapu magától kinyitódott nekünk. Kihalt folyosókon sétáltunk. A tanulók a Nagy Teremben várták a versenyzők nevének kihúzását. Végre a kedvesebb főosztály vezető is csöndben volt. Biztos alig várja már a nagy eseményt.

A kínos csöndben a cipőm kopogását még a falak is visszaverték. Pár festmény majdnem rám is szólt míg meg nem látták hogy ki is vagyok. Mire nem jó a hírnév.

Evan vigyorogva mellém lépet és hatalmas lelkesedéssel belém karolt.
-Imádom a cipőidet. -mondta nevetések közepette. Erősen rászorítottam öltönybe bújtatott karjába és belesziszegtem a fülébe.

-Nem tehetek róla hogy ma mindenki úgy döntött hogy ninja lesz.-Evan a könnyeit törölgetve továbbra is belécsimpaszkodva Kupor felé fordult és megkérdezte hogy meddig leszünk az iskolába.

-Csak a nevek kihúzásáig és míg elmondjuk a versenyzőknek pár dolgot. - Evan bólintott egyet majd rám nézett. Mára beszéltük meg a törjükösszefredszivét tervet. Végig pörgettem a fejemben és beleegyezően bólintottam. Van elég időnk a végrehajtásra.

Folytatás következik...