A vékony fiú, és az aréna másik sarkába kuporgó sárkány, farkas szemet nézett egymással. A lény hosszú szárnyait a hatalmas tüskékkel szabdalt teste mellé eresztette ,a végükön lévő egy-egy karmával pedig a földbe fekvő aranytojást óvta. A fénylő gömb ,csak úgy ragyogott a déli nap fényében.

-Hát ez meg mit csinál?-mormolta hirtelen Evan mellettem, mire én is Harry irányába néztem.

A fiú varázsbotját maga elé emelte, és úgy tűnt ,mintha várakozna valamire. Zavartan figyeltem tovább az eseményeket, miközben a tömeg morgolódni kezdett.

-Ha továbbra is így folytatja a kölyök, sok pénzt fogysz bukni.-kuncogott kárörvendően Evan ,mire éreztem a szívdobogásomat a fülemben. Mérgesen felé néztem ,majd megacéloztam magam és céltudatosan elindultam.

-Te meg hová mész?-kérdezte már abban a pillanatban ,mikor elkezdtem kikerülni a hatalmas kilátó tornyokat tartó oszlopokat, hogy bejuthassak az arénába.

-Rovéna ha segítesz annak a fiúnak meghalsz. Sőt még előtte.- hallottam egyre közeledő hangját. Lenéztem hosszú fekete ingem újjába bújtatott sápadt karomra, ami mióta elindultam folyamatosan erősödő mértékkel égetett. A vékony arany szál ,ami végig futott a bal csuklómon ,könnyedén elvehette az így is hosszúra nyúlt életemet ,még akkor is ha külső szemnek ártatlannak tűnt.

Egy kis hang a fejemben megszólalt ,hogy megéri-e megmenteni ezt a fiút, még akkor is ha az ára a saját életem.

A lépteim lelassultak, mire elkaptam egy megkönnyebbült sóhajt a hátam mögül. Visszafordultam Harry-hez ,aki még midig csak azt az idióta botott szorongatta. A mellkasomból hirtelen kiszakadt egy hatlmas sóhaj, majd már csak azt vettem észre ,hogy a lábaim követik egymást és szinte száguldok a kis folyosón. Fekete köpenyem úgy fodrozódott mögöttem, mintha a dementor társaim kisértek volna. Szerettem volna úgy gondolni erre ,mintha beleegyeznének a döntésembe és elkisérnének az utolsó utamra. Ha már meghalunk, haljunk meg hősként nem igaz?

-MICSODA FORDULAT!- Bumfolt hirtelen felcsendülő harsány hangjára ,ismét az aréna felé kaptam a fejem. Az erdő felől valami hihetetlen gyorsasággal száguldott a hatalmas fákat kerülgetve egyenesen Harry felé. A fiú magához hívta a seprűjét. Halkan felnevettem ,ami az előző komoly hangulat mellett kissé hisztérikusan hatott.

Ezt azt hiszem Evan is így gondolhatta. A nálam több min egy fejjel magasabb férfi elhúzott mellettem egy pillantást se vetve felém. Egy ideig néztem egyre távolodó feszült alakját.

Mire visszanéztem Harry már magasan a levegőben volt onnan szemlélve a ,még mindig lent tartozkodó mennydörgőt.

Folytatás következik...