Sárkányok mi?

Nem hogy arra nem volt időm, hogy megemésszem ,hogy Barty elintézte valahogy Mordont,majd mindenki szeme láttára kiadta magát az aurornak, de még a próba is beköszöntött. Pár hete ,már megtörtént a levelezés a versenyt szervező bizottság és a Romániában ülésező sárkány gondozókkal arról ,hogy melyik egyedek lennének megfelelőek. A elvárások között ott volt ,hogy lehetőleg eléggé halálosak legyenek ,hiszen a közönségnek kell az izgalom. Na ja. El se hiszem ,hogy diákokkal csináljuk ezt.

A sárkányok az éj leple alatt lettek elrejtve a Tiltott Rengetegbe ,Hagrid aszisztálásával. Mivel a lények eléggé halálosak és nyilvánvalóan nem lenne jó dolog ,ha annyi ember közt elszabadulnának, mi Evannel a közelükbe sem mehetünk. Nem vetem magamra ,sőt bókként fogtam fel.

Így míg a többi auror a sárkányokkal meg a bztosággal foglalkozott ,mi a tojásokért feleltünk. Habár ha Evanre nézek aki éppen dobálgatja az egyiket ,akkor jobban átgondolnám a dolgot.

-Szóval nekünk kell elhelyezni is őket?-kérdezte ,miután kiragadtam az arany gömböt a karmai közül. Válaszul bólintottam. A reggeli megbeszélés alatt, ami közben a férfi még félig aludt, Kupor elmondta ,hogy nekünk kell összerakni az egész arénát. Amihez még hozzá se láttunk.

-Mozogj már! Még sehol se tartunk.-mormogtam ,miközben a szemeimmel az ál Mordont kerestem. Szerencsére sehol se lehetett látni. Evan hangosan ásított, majd egy kis nyújtózkodás után elvette a pálcáját és elkezdte felhúzni az ülőhelyek boltozatát. Én elővettem a zsebemből egy összehajtott kendőt. Az úton ide felé összeszedtem több maréknyi kavicsot és most adagonként elszórtam őket, majd nagyító varázslattal apróbb sziklákká alakultak.

-Hová rakjuk a municiót?- kérdezte egy félmosollyal az arcán Evan az egyik tojással a hóna alatt. Megvontam a vállam és hagytam ,hogy kedve szerint döntsön. Csak a végén esett le ,hogy lehet hogy rossz ötlet volt. Ugye nem ragasztaná a fölhöz? Ugye?

Végül mikor végeztünk ,még mindig elég korán volt ,így viszafelé sétáltunk a suli felé. De a kis kunyhó amnek kéményéből szálíngózott a füst megállított.

-Majd találkozunk itt egy óra múlva rendben?- kérdeztem gyorsan, de a választ már meg sem várva rohantam Hagrid házához.
Bekopogtam a hatalmas méretű ajtón ,mire hangos kutya ugatás hangzott fel. Ekkor mély mormogás hallatszott ,mire az állat elhalgatott ,majd hirtelen kinyílt az ajtó.

-Rovéna?- kérdezte döbbenten Hagrid lenézve rám. Félénken rámosolyogtam ,majd már a karjai között voltam.
-Milyen jó újra látni!- kiáltotta és közben betessékelt. Lenyomott egy szintén orbitális karos székbe. Agyar farokcsóválva a fejét a combomon pihentette, mire megpaskoltam a fejét.
-Teát? - kérdezte a fél óriás ,majd hatalmas vigyorral és annál nagyobb szerencsétlenkedés közepette oda ment a tűz fölött visító kannához

-Biztos a próba miatt jöttél.- hadarta ,de ezúttal közbe szóltam, hogy ne csak egyoldalú legyen a társalgásunk.
-Igen én és a társam csináltuk az arénát.- mondtam ,miközben elvettem a felém nyújtott bögrét. Hagrid mosolyogva leült a másik székbe ,ami még a szobába volt ami a súlyára hatalmasat nyikorgott.

-Láttad a sárkányokat? Én tegnap megmutattam Harrynek.- hadarta, majd a végén megdermedt. A másik mondatot nem szándékozta elmondani.
-És mit mondott?- kérdeztem nyugodtan. Nyilvánvaló volt ,hogy ha Hagrid tudomást szerez róla beavatja a fiút. És ez így jó is volt. Egy kis segítség nem fog ártani neki.

-Hát tudod. - mondta hebegve ,mire én bátorítóan rámosolyogtam. Hagrid kortyolt egyet a saját bögréjéből ,majd megvonta a vállát.
-Teljesen megrémült. Pedig a sárkányok igen jó jószágok.- kezdte el ,majd átment egy hosszas magyarázatba a sárkányok és a többi varázslény jó tulajdonságairól és ,hogy a többiek milyen előítéletekkel vannak szegényekről.

Csöndesen iszogattam a teám és hagytam, hogy kibeszélje magából a dolgot. Én nem voltam annyira oda egyik varázslényért sem. Ha annyi ideje élsz mint amennyit én éltem, a varázsvilág nagy részétől szenvedsz sérülést. 
A tea végül elfogyott ,ahogy Hagrid szavai is.

-Mennem kell ,de majd még látjuk egymást.- mondtam mosolyogva ,miközben feltápászkodtam. Hagrid és Agyar szomorúan kikísértek ,ahol már Evan zavartan várakozott rám. Még utoljára integettem egyet a kunyhó felé ,majd Evanhoz léptem.

-Mi van?- kérdeztem a zavart tekintete láttán.  Megköszörülte a torkát ,majd vállat vonva elindult. Gyorsan utána szaladtam ,majd csöndben lépkedtem mellette.
Végül már lassan oda értünk az arénához ,mikor megszólalt.

-Hallottam ,hogy valaki fogadásokat rendez a próbákra.  Megyünk?- kérdezte egy gonosz félmosollyal. Vigyorogva bólintottam ,mire a férfi belém karolt és egy erdős rész felé húzott. Kis idő után rengeteg visszaérkező nevetgélő diákba botlottunk ami elárulta ,hogy jó irányba megyünk.  A hangzavar egyre hangosabb lett, aztán végül megérkeztünk.

A fáktól eltakart kis helyen egy összetákolt bódé állt. A bódé mögött pedig két répa vörös hajú fiú hatalmas vigyorral az arcukon.

-Mennyünk innen!- mormogtam és gyorsan megfordultam ,mielőtt még észrevesznek.
-Ugyan már. Ez jobb mint a lovi!- kiáltotta lelkesen ,majd hirtelen megindult engem magával rángatva. Végül beadtam a derekam ,mert nem akartam félig elesve érkezni a fiú elé.  A körölöttünk lévők figyelemmel kisérték a kis színjátékot ,és érdeklődve várták a végeredményt. Végül ott állunk a bódénál. A két fiú ,akik mintha egyek lettek volna, ugyan azzal a mérges feszült arccal figyelek minket.

-Szóval kire voksolsz Szépségem?- fordult felém mosolyogva Evan, miközben én és az ikrek kínosan hallgatunk. Mérgesen néztem a férfire ,de nem vette a lapot.

-Nem tudom ,hogy vagy vele de Pottert kizárnám. Nagy valószínűséggel egyben lenyelik.-viccelődött ,majd hirtelen a bodé felé fordult. Egyenesen Fredre. -Erre is lehet fogadni?- kérdezte félre hajtott fejjel. A két fiú füle szinte füstölt a dühtől.

-Úgy tűnik nem.- sóhajtott csalódottan ,majd a zsebébe nyúlva érméket dobott a kezdőtleges építményre.-24 galleont rakok Krumpra. Hiszen egy magunk fajta képezte.- fordult felém vigyorogva Evan. Undorodva elhúztam a számat. Engem senki se hasonlítson, ahhoz a halszagú szerecsétlenséghez.

-100 galleon a Potter fiúra. Ha a Nagyúrt túlélte egy sárkánnyal is megbirkózik.- dobtam le a batyumat a bodéra ,majd szinte vicsorogva rámosolyogtam Evanra. Mérgesen elfordultam ,de közbe elkaptam Fred tekintetét. Halvány mosoly volt a szája sarkába. Nagyot nyelem ,majd még mindig mérgesen visszaindultam az aréna felé.

Folytatás következik...